Amerikai bírálat az ukrán nyelvtörvénynek

Az új szabályozás gyakorlatilag ellehetetleníti a nem ukrán nyelvű lapokat.

Rossz irányba tett lépésnek nevezte az ukrán nyelvtövénytervezetet Josh Cohen amerikai külpolitikai elemző a 2000 című ukrán hetilap legutóbbi számában. Cohen korábban a gazdasági és szociális kérdésekkel foglalkozó, még Kennedy elnök által létrehozott és az amerikai kormány felügyeletével működő ügynökség, a USAID munkatársaként a volt szovjet köztársaságok reformprogramjai végrehajtásának egyik felelőse volt, ma elsősorban publicistaként tevékenykedik, a Reuters, a Foreign Policy, a Washington Post közli írásait, az Atlanti Tanács médiaprogramjának keretében gyakran jelentkezik az ukrajnai sajtóban is. Hangvétele tárgyilagos, s bár nem fukarkodik a bíráló megjegyzésekkel sem, nehéz volna Ukrajna rosszakarójának tekinteni (hacsak az nem számít annak, hogy többször sürgette az "illetékeseket", szabaduljanak meg a nacionalista szélsőségesektől).

Legújabb cikkében Cohen az ukrán parlament előtt fekvő, és első olvasásban már elfogadott törvénytervezetnek a médiát érintő részeivel foglalkozik, és figyelmeztet, ha azt változatlan formában fogadják el, nem egyszerűen a sajtó függetlensége kerül veszélybe, hanem sok értékes kiadvány esetében a puszta létezés is. A nem ukrán nyelvű lapok stb. kiadói képtelenek lesznek a törvény követelményeinek megfelelően ugyanazt még egyszer, ukránul is közreadni. S ha a pénztárcából netán futná is erre, mint (gondolom én) mondjuk az angol nyelven megjelenő Kyiv Post kiadójának, Brian Bonner főszerkesztő emlékeztet rá, hogy ők egyszer már megpróbálták az ukrán nyelvű kiadást, de a vásárlói érdektelenség miatt föl kellett hagyniok vele.

Ukrajna soknemzetiségű állam, rossz üzenet a törvénytervezet valamennyi nem ukránajkú, hazájához hű állampolgárnak, hogy állama nem tekinti egyenértékűnek-egyenrangúnak nyelvét, kulturáját, sok évszázados hagyományait a többségével. Cohen nem vonja kétségbe a képviselők jogát, hogy bármiről kedvük szerint törvényt alkossanak, akár arról, hogy ukrán nyelven jelenjenek meg újságok, szóljon a rádió, sugározzon a tévé, de arra szerinte már nincs joguk, hogy előírják, ki-ki milyen nyelven olvasson. Márpedig ha például a nagylétszámú oroszajkú közösség nélkülözni lesz kénytelen kedvelt, amúgy lojális orosz nyelvű helyi hírforrásait, oda fordul majd, ahonnan továbbra is anyanyelvén juthat hozzá az információkhoz, vagy a szórakoztató programokhoz - senkinek sincs kétsége afelől, hogy Oroszország kész - és képes - lesz kielégíteni ezt az igényt. De mintha éppenséggel pont nem ez volna a cél...

Cohen cikke kitér arra is, hogy a médiaszereplők megritkítása nem mindenkinek volna ellenére: a médiatulajdonos oligarcháknak semmiképpen sem, márpedig egyes adatok szerint jelenleg is a tévénézők nyolcvankét százalékának ők kínálják az információs táplálékot. Közülük az első ötben található a jelenlegi elnök, Petro Porosenko is, aki az újabb elnöki mandátumért folyó küzdelemben a korrupció elleni harc jelszava helyett immár hasznosabbnak véli, ha a "Nyelv. Hit. Hadsereg" jelszavaival kampányol, annak reményében, hogy a második fordulóban mint az ukrán érdekek, mindenekelőtt a nyelv leghívebb védelmezője képében kerekedhet majd fölül a szerinte orosz érdekeket képviselő ellenfelén.

De még az első forduló is messze van: március 31. A második pedig a közvéleménykutatások jelenlegi állása szerint Porosenko számára talán még messzebb; nem csak naptárilag.