Áfa-csökkentés, a Nemzeti Kulturális Alap bezárása és a múzeumi ingyenjegyek megszüntetése is szerepel L. Simon László kultúrafinanszírozási ötletei között. „Nincs nagy baj, és nem kell félni a rendszer megváltoztatásától: csak jobb rendszert kell csinálni” – nyugtatott mindenkit a fideszes kultúrpolitikus. Azért egy kicsit bővebben is taglalta, mi van a fejében: "az előadóművészeti élet szereplői a helyében nem a tao-t siratnám, hanem a 27 százalékos áfa 5 százalékosra csökkentéséért cselekednék".
A volt kulturális államtitkár, az Országgyűlés Kulturális Bizottságának alelnöke azon a kerekasztal-beszélgetésként meghirdetett, ám meghatározhatatlan műfajúvá vált eseményen hirdetett programot, amelyet az Örökség Kultúrpolitikai Intézet szervezett a Magyar Művészeti Akadémia új, Andrássy úti irodaházába. Az állami kultúrafinanszírozás rendszere című konverzációra meghívták Inkei Péter kultúroktatót, aki 1996-98 között helyettes államtitkárként dolgozott, illetve Naszvadi Györgyöt, a Magyar Nemzeti Bank elnöki főtanácsadóját is. Utóbbi lemondta részvételét, így az asztal körül a műsorvezető Takács Bence Ervinnel hárman ültek.
L. Simon László a tao rendszer visszásságaként nem csupán a visszaéléseket említette, hanem arról is beszélt, hogy szerinte az adókedvezménynek van egy súlyos következménye: nevezetesen az, hogy a magánpénzek nem jöttek a kultúrába. A fideszes politikus szerint azért, mert a "taozó" vállalatok úgy gondolják: ezzel letudták a mecénási feladataikat. (Inkei Péter nemzetközi példákat sorolva arról beszélt, hogy érdemes lenne azzal is foglalkozni, hogy a polgárok tudnak-e költeni a kultúrára.)
A beszédteret nagyjából 80 százalékban kitöltő L. Simon László arra is kitért, hogy a kultúrából élni szándékozók száma drasztikusan nőtt, és az állami források egy része szociális szempontok alapján kerül művészekhez. Inkei Péter közbevetésére, hogy az MMA rendszere ugyancsak efelé tendál L. Simon László ismét a pénzek elaprózódását említette, és példaként a Nemzeti Kulturális Alapot hozta fel, mondván: „ebben a formában az NKA-t működtetni nem szabad tovább”. Inkei Péter visszafogottan vitatkozott: szerintem az NKA fölött nem járt el az idő, és nagyon sajnálnám, ha megszűnne.”
L. Simon László szerint „nincs nagy baj, az elmúlt négy évben a kultúrafogyasztás pozitívan alakult.”
Fontosnak tartja azt is, hogy „töröljük el az ingyenes múzeumi belépőket, Európa nagy részén nem ingyenesek a múzeumok, ez nagyon nagy kárt okoz a múzeumoknak.
Bár Inkei Péter hangsúlyozta , hogy a kultúra minőségét nem a politikusnak kell megítélni, hanem a természetes kiválasztódásra kell bízni a kerekasztal-beszélgetés utolsó húsz perce a filmipar helyzetének sajátos elemzésével telt.
A kormánypárti kultúrpolitikus szerint ugyan valóban sok nemzetközi díjat nyert a magyar filmipar az elmúlt években, de ezeket az elismerések nem esztétikai minőségről szólnak”. Büszkének kell lennünk a díjakra, ahogy Kertész Imre Nobel-díjára is, de jogos a történelmi filmek iránti igény is. Szerinte a Saul fia zseniális, „de azzal is szembe kell nézni, hogy nem egy közönségfilm, tíz nézőből kilenc nem tudja végignézni.” Az Enyedi Ildikó korábbi filmjeit nagyon szerető kultúrpolitikusnak azonban a Testről és lélekről csalódást okozott, „nem ütött agyon”.
Ám Inkei Péternek és Takács Bence Ervinnek nagyon tetszett Enyedi Ildikó Berlini fődíjas filmje.
