Csellócsodák szólóban és zongorával

A két ifjú csellista, Rohman Ditta és Várdai István más-más zenei világba kalauzol minket, tudásuk és elkötelezettségük azonban megkérdőjelezhetetlen.

Kodály Zoltánt szinte kötelező hosszú ősz hajú, bácsinak elképzelnünk, aki jóságosan mosolyog szakálla alól, és akit a népdalokon és szolmizáláson kívül más nem nagyon érdekel. Való igaz, megérte azt a kort, hogy jószerivel saját maga emlékművévé válhatott, de tegyük hozzá, ez az emlékmű egyoldalúan ábrázolja őt. Aki olyan művet is írt, mint amilyen a fél óránál kicsit hosszabb Szólószonáta gordonkára. Nehéz, klasszikus mintákat követő alkotás, népzenére utaló elemeket csak nyomokban tartalmaz. Bach volt az, aki az alapgondolatot adta, egy szál gordonka, kíséret nélkül. Harmincas évei közepe felé járt Kodály, amikor komponálta 1918-ban bemutatott, súlyos, férfias gondokról számot adó művét, amelyről a szintén harmincas évei közepén járó, fényképei alapján üde, gondtalan fiatal nőnek tűnő Rohmann Ditta keményen, azaz megalkuvások nélkül ad számot tökéletesen kezelt hangszerén. Száz évet fog át azoknak a műveknek a sora, amelyet most lemezre vett a művésznő, az alkotók listáján az elmúlt évtizedek legnagyobb nevei szerepelnek: Kodály mellett Ligeti, Kurtág, Eötvös, és a nagyközönség számára tán kevésbé ismert Dukay Barnabás is. Kíséret nélküli mind, és szó sincs egyikben sem arról, könnyeden szárnyaló gordonkadallamok akarnának elbűvölni minket: némi hallgatói erőfeszítést kívánnak a nem riasztóan avantgárd módon megírt, a Kodályét leszámítva néhány perces – vagy még annyi sem – hosszúságú művek, de mivel mind-mind őszinte művészi odaadással és perfekt módon szólal meg, nem lehet nem odafigyelni rájuk. Osztanak ma még rangos lemezdíjakat, remélem, nem kerüli el valamelyik zsűrortársaság figyelmét a Szólócselló portré című kiadvány.

Infó:

Rohmann Ditta

Szólócselló portré

Kodály, Kurtág, Ligeti, Eötvös, Dukay művei

Hungaroton, 2018

Más zenei világból válogatott lemezére Várdai István, de engedményeket ő sem tett, még Cassadó, vagy Piazzola darabjai sem egyszerű, könnyed zenék. És mellettük ott van Starvinsky, Bartók... Várdai Stradivari csellóján, Julien Quentin zongorakíséretével táncokat alapul vevő műveket játszik új lemezén. Stravinsky Olasz-szvitjében a szerző Pulcinellájának dallamait dolgozta fel, a barokkos, olaszos, táncos tételek élvezetesek, szórakoztatók így is. Cassadó szólószvitjében eklektikus zenei világ jelenik meg, Kodály Rohmann lemezén is szereplő művének nagy hatásáról tanúskodik, hogy annak témája is felidéződik benne. Bartók Első rapszódiájában viszont valódi népi dallamok jelennek meg, egy verbunkos és egy román tánc. Utóbbi a művész előadásában ellenállhatatlan erővel ragad magával szédületes forgatagába, de Várdai mindegyik zenei világban, amit lemezén felvonultat, otthonosan mozog; legyen az az említetteken kívül még chopini polonézé vagy a piazzolai tangóé akár, amely itt szinte haláltánccá transzformálódik. És mondanunk sem kell, technikai nehézségek nála sem léteznek.

A két fiatal művésznek mostanában több lemeze is megjelent, nem lehet velük melléfogni.

Infó:

Várdai István Táncoló cselló Stravinsky, Chopin, Cassadó, Bartók, Piazzola, Ravel művei Zongorán közreműködik:Julien Quentin

Hungaroton, 2018