Igaz, csak rövid távon, de egy csigának öltözött aktivistája lehagyta a Nyíregyháza-Mátészalka vonalon a MÁV-szerelvényt. Anno a versenyfutással arra a képtelen helyzetre szerették volna felhívni a figyelmet, hogy egyes szakaszokon az agonizáló vasúti pályán óránként 20 kilométeres „sebességgel” cammognak a szerelvények. Az akció sikerrel járt: egy civil szervezet vette észre, hogy a vasúttársaság közbeszerzést írt ki a Mátészalka-Csenger, illetve a Nyíregyháza-Nyírbátor közötti szakaszokon a vonatközlekedést kiváltó pótlóbusz-járatok üzemeltetésére.
Igaz, az elaggott pályát már ebben az uniós pénzügyi ciklusban fel kellett volna újítani, de a reinkarnáció valamiért nem sikerült. Ráadásul egyes szakértői vélemények szerint még az eredményes korszerűsítés sem oldotta volna meg a munkaerőhiány és a lerobbant mozdonyok, vasúti kocsik okozta gondokat. Attól tartunk, ez gyászos konklúzió a térségben élőket ugyanúgy nem vigasztalja, mint az a tény, hogy valószínűleg nincsenek egyedül.
Alighanem sokaknak rémlik: Orbán Viktor még nemzethalálról vizionált, amikor a szocialista kormány tíz évvel ezelőtt mintegy háromtucatnyi szárnyvonalat zárt be. Az ellenzék akkori vezetőjének aggodalma a 2010-es első kétharmados győzelme után jelentősen veszített az erejéből. Azóta a szüneteltetett vonalak egyharmadán ugyan újraindult a vonatközlekedés, de olyan menterendeket sikerült alkotni, amelyek a legelszántabb vasútrajongókat is elriasztottak a kötött pályás MÁV-szolgálatás igénybe vételétől, mivel a terminusok sem a lakosság igényeit, sem a Volán menterendjét nem vették figyelembe. Most arról is hallani híreket, hogy más vonalon is vonatpótló buszok veszik át a vasút szerepét. Persze nem bezárják a vonalakat – olyat az Orbán-kormány nem csinál -, csak „vágányzár miatt nem közlekedhetnek a vonatok”.