A 63 éves osztrák énekes, gitáros és dalszerző – polgári nevén: Lutz Knoglinger – a 2010-es években is igen aktív; folyamatosan bővíti repertoárját. Általában kétévente jelentkezik új albummal, s mivel rengeteget koncertezik, hűséges törzsközönsége van, őt még a hanglemezkiadás recessziója sem érinti. „2010-es lemezem, a Lost+Found szinte kizárólag a szerelem, erotika, párkapcsolatok témaköréről szólt. Két évvel később, a Lenin Street – egy grazi dalszerző-producer, Georg Altziebler ötletére – egyfajta Best of RR válogatás volt, de a dalokat újra felvettük, akusztikus verzióban. A két évvel ezelőtti Odds and Ends és a mostani Small World már bátrabban nyit más, engem foglalkoztató művészeti vagy társadalmi témák felé, de nem politizálok. Próbálom magam kívül tartani, amennyire tudom. Szerencsére elég messze van a hegyhátszentpéteri házikóm a Kossuth tértől” – mondja az elmúlt két évtizedben ideje jelentős részét Magyarországon, a Vas megyei Kemenesháton található falucskában töltő muzsikus.
A Kicsi a világ című új lemezről azt vallja, talán az eddigi legkevésbé „bluesos” albuma; több más stílus (folk, rhythm and blues, kortárs rock) elemei is megtalálhatók benne. „Pályafutásom sokféle baja közül talán az volt az egyik legnagyobb, hogy mindig blues címszó alatt futtattak a médiában, s ezért a blues-rajongók sokszor csalódtak – mert éppen teljesen mást játszottam –, a progresszív zene kedvelői pedig azt gondolták, nem érdemes velem foglalkozni, mert ez olyan uncsi retró blues lehet” – mondja nem kevés öniróniával. Hosszan dicséri viszont jelenlegi zenekarát, amelyben Nagy Szabolcs zongorázik (és a hangszerelésben is társa), Varga „Laca” László basszusgitározik és Gyenge Lajos dobol – valamennyien kiváló, tapasztalt zenészek. „Három remek instrumentalista, de itt többről van szó. Most már tizenkét éve játszunk együtt, és igazi zenekarrá váltunk, zeneileg és emberileg is összenőttünk. Szeretjük egymást, jól viseljük egymás hülyeségeit” – mondja Ripoff.
Amikor arról kérdezem, hosszú és fordulatos pályája során mi jelentette számára a legfőbb inspirációt, Bob Dylan és Tom Waits nevét említi. „Ilyen géniusz nagyon kevés van, és számomra ők még mindig a dalszerző világ királyai. Emellett nagyon régóta érdeklődöm a világ minden sarkából való népzenék iránt, nyilván az eredeti bluest is beleértve.” Ripoff nem akar a babérjain ülni, most is folyamatosan komponál. „Ameddig fizikailag bírom, addig folytatom a zenélést, és kis szerencsével írok még egy jó pár albumra való dalt. Egyáltalán nincs nyugdíjas feelingem, s nem hiszem, hogy az attitűdöm ebben az életben már megváltozna” – mondja a német anyanyelve mellett angolul, franciául és magyarul is jól beszélő zenész.
Infó: Ripoff Raskolnikov Band – Small World
(lemezbemutató koncert)
November 24., Muzikum
