A párkereső telefonos alkalmazás, a Tinder segítségével ismerkedtek össze – Sting később nem győzött bocsánatot kérni amiatt, hogy viccel ütötte el a kérdést: miként jött létre közte és Shaggy, a kilencvenes évek dancehall sztárja között az együttműködés, amely tavasszal közös lemezt eredményezett. A 44/876 című album persze megadja rá a választ: a jamaicai muzsikus csak folytatta azt az utat, amit a Shaggy & Friends-szel megkezdett, és feltehetően az angol sztárnak sem voltak rossz emlékei legendás zenekara, a The Police reggae-ben előadott feldolgozásalbumáról, a Reggatta Mondattáról. Egy dallal indult a kooperáció, lett belőle egy tizenhat számos lemez. A reggae ritmusának szeretetén túl látszólag nem sok közös van bennünk, hacsak nem az, hogy mindkettejüknek nagy a szívük: Sting az esőerdők megmentéséért harcol és nagy támogatója az Amnesty Internationalnek, míg Shaggy rengeteg jótékonysági koncertet szervezett Jamaica gyermekkórházainak a javára.
A 44/876-tal június közepe óta turnéznak a világban és a lehetetlent is sikerült megugraniuk: Kijevben is zenéltek közvetlenül szentpétervári és moszkvai estjük után – Ukrajnában előszeretettel teszik tiltólistára azokat a művészeket, akik orosz földön is fellépnek. Ehhez képest kevésbé tűnt irreálisnak, hogy a hatoslottó harmincadik születésnapja alkalmából meghirdetett ingyenes koncertjükre megtelik majd a budapesti Hősök tere, ami meg is történt: a közönség jó része kisebb gyalogtúra után érkezett a helyszínre, a földalattira, buszokra már az előzenekar, Punnany Massif fellépése alatt sem lehetett felférni. A pécsi együttes fellépését feltehetően a neve indokolta, aminek a reggae szlengben erősen pikáns jelentése van.
Sting és Shaggy a lengyelországi és csehországi setlisttel érkezett Budapestre (arról lehagyva albumuk kiváló bírósági balladáját, a Crooked Tree-t), ennek megfelelően az Englishman/Jamaican In New Yorkkal indultak – utóbbi változatot a Reggatta Mondattáról ismerhetik a Sting-fanatikusok. S bár az albumon inkább Shaggy zenei világa dominál, itt Sting vitte a prímet a kiváló muzsikustársakkal, vokalistákkal megsegítve. Az album címadó dala, Morning Is Coming és a The Police slágere, az Every Little Thing She Does Is Magic után jött az első kétely: egy Shaggy- és egy Sting-, illetve The Police-nóta mennyire házasítható össze? Az Oh Carolina és a We'll Be Together még csak-csak, a koncert vége felé elhangzott Roxanne és Boombastic viszont tényleg rossz zenei tréfa volt. Rosszabb, mint a The Police két örökzöldje, a Walking On The Moon és a So Lonely után olyan Shaggy-slágereket elővenni, mint a Strength Of A Woman és a Hey Sexy Lady.
Persze ezek csak gyengébb pillanatok voltak a bő kétórás koncerten, amelynek java kettejük ismert nótáiból állt – a 44/876 számaiból így is bemutattak nyolcat. S bár már az első órától jelentős elvándorlás indult az egyre erősebb eső és csípősebb hideg miatt, a tömeg java kitartott: egy pillanatra sem lehetett érezni, hogy a turné utolsó állomásaként Sting és Shaggy levezetni jött Budapestre. Ha nem is volt telitalálat, így is élményt adó koncerten lehettünk: mikor Sting arról énekelt a Desert Rose-.ban hogy esőről álmodik, épp ronggyá áztunk.
