A dzsumbuj jön és fojtogat

Egy modern nagyváros milyensége azon múlik, kik lakják. Ez közhelynek tűnhet, ám nem az. A milyenség ugyanis nem azonos a gazdagsággal. Az egészségesen kifejlődött protestáns kapitalizmusban a gazdagság nem ment a minőség rovására, sőt a befolyt adókból a város egyre milyenebb lett. És viszont: a milyenség vonzotta a befektetéseket. 
Ez a fajta „egészséges” fejlődés Budapestnek alig-alig adatott meg. Teljes valójában szinte csak a nagyvárosiság kezdetén (a millennium körüli időkben) létezett. Azt követően mindig elsősorban főváros volt, képviselte az éppen aktuális politikai kurzusokat. Ráadásul kivétel nélkül bukott kurzusokat, amelyek mindig csak az előző megtagadására épültek. Sajnálatos módon, nemcsak megtagadására, hanem tárgyi-fizikai megsemmisítésére is. Orbán 2010-es hatalom-megragadása több mint a pokoli hagyomány szokásos folytatása, ez maga a kóros fejlődés, egészpályás letámadás formájában. Ez a politika igen rossz, kifejezetten a város kulturális és tudományos életét, valamint fejlődését gátló kontraszelekciós polgárosodási és lakhatási helyzetet eredményez. A fővárosság ma Budapest legnagyobb tehertétele. Ráadásul nem az ország tartja el a fővárost, hanem fordítva. A fővárosi funkciók minél erőteljesebb (ad abszurdum teljes) kiszorítása az élhető-szerethető-élvezhető város kialakításának záloga. 
Ma az új budapesti lakhatási lehetőség megteremtése fölemészti a hivatalos (adózott) átlagjövedelem egészét. A fővárosban újonnan csak azok rendezkedhetnek be, akik hivatalosan jóval az átlag fölött keresnek, illetve azok, akik a bűnözési lánc valamely ágazatából szedik össze a szükségest. A fekete gazdaság természetesen nem újdonság, de az a mérték, amelyet az Orbán diktatúra szabadít a fővárosra, erkölcsileg is kibírhatatlan. Ugyanis a bűnözés és a bűnöző – elsősorban természetesen a korrupció és az ebből táplálkozó orbáni újgazdagok osztálya – mintaképül szolgál. Mérgezi a levegőt. 
Lopni, csalni, hazudni már majdnem dicsőség, e nélkül nagy pénzhez jutni nincs esély. És ezt mindenki tudja. A lopást, a csalást és a hazugságot leplezni csak pofátlansággal és durvasággal lehet. Innen a hétköznapi kíméletlenség, neveletlenség, erőszakosság. Ma a főváros lakóinak mintegy fele - a szó szigorúan vett, büntetőjogi értelmében, gondoljunk csak a jövedelem-eltitkolásra vagy az áfa-csalásra - bűnözésből (is) él. Ez rendkívül sajnálatos, azonban közülünk csak kevesen valódi bűnözők. Csak annyira, mint anno egy MSZMP-tag, aki kihasználta a kiskapukat. 
Aki nem keres eleget (mondjuk öreg és nyugdíjas, vagy beteg és munkaképtelen), és nincs kulcsa a korrupcióhoz, az nyomorog. Ha szerencséje sincs, az utcára kerül. Az nem lehet, hogy mindezt egy főpolgármester-jelölt figyelmen kívül hagyja. És azt sem, hogy a polgári fejlődés alapját jelentő munkaerő mobilitást a lakhatás megoldhatatlansága bénítsa meg. Ha a lakhatási viszonyokat nem változtatjuk meg, Budapest néhány év alatt teljes morális és fizikai dzsumbujjá züllik. 
A megoldásban nincs újdonság. Elsősorban komoly mértékű bérlakás programot kell indítani. Ebben jelentős hányadot az önkormányzat kell tulajdonoljon és üzemeltessen. Azért, hogy a lakásárakat és a lakbéreket tisztességes szinten lehessen tartani. Nem könnyű megmondani, mi a tisztességes, de legjobb azt az adózott jövedelmekhez viszonyítani. Azt hiszem, a családi jövedelem egynegyede, maximum egyharmada tekinthető a lakhatási költség olyan mértékének, amely lehetővé teszi, hogy a maradékból „polgári” életszínvonalat lehessen fenntartani. Természetesen ez az egyharmad egyénenként és családonként más, de ez az a takaró-méret, ameddig nyújtózkodni ajánlott és „támogatott”. 
Az idősek és a keresőképtelenek juttatása Magyarországon rendkívül csekély. És sokan vannak közöttük a család nélküliek. Részükre csak a szociális bérlakás építési program jelenti a megmenekülést a fizikai nyomortól és a hajléktalanná válástól. 
Mindez természetesen igen sokba kerül. Budapestnek azonban bőven van bevétele. Például a magántulajdonba kerülő lakások építéséből. Ha nem Mészáros Lőrinc és a másik kötélbarát pénztárcáját töltenénk, és nem vidéki stadionokra, nyolcvan centis kilátótornyokra, kisvasutakra lopná el a kormány, akkor Budapestnek jutna is, és maradna is. 
Szerző
Haskó László
Frissítve: 2018.11.26. 09:30

Menedékjogot kérek

Látom, hogy most nem szőröznek sokat, én is gyorsan menedékjogot kérek. Gruevszkinek is megadták, mint a villám. Én speciel Magyarországról Magyarországra mennék, de egy másikba. Innen ugyanazért menekülnék, mint amivel Gruevszki indokolta a kérelmét: az én hazám igazságszolgáltatásában sem lehet bízni, a politika itt is korlátozza a jogállam működését. Az ügyészség pártatlanságáról jobb nem beszélni, a bírósági rendszert épp most teszik tönkre, egyeseket az előzetesben dekkoltatnak, hónapokig ki sem hallgatnak, mások bezzeg mindent megúsznak.  
Egy másik Magyarországra kérnék menedékjogot, ahol ilyesmik nincsenek. Pillanatnyilag mégsem folyamodhatom máshoz, mint a jelenlegi kormányhoz. Szerintem nekik is jól jövök: mivel egyáltalán nem vagyok a miniszterelnök barátjának mondható, ügyem pozitív elbírálása fényesen cáfolná a nemzetközi sajtó vádjait, pl. hogy a Guardian szerint „a menekültellenes Orbán kivételt tesz barátjával.” Nahát ez az, ami esetemben fel sem merülhetne. A Kétfarkú Kutya Párt ötlete: „Putyint még jó lenne befogadni”, ebből a szempontból teljesen használhatatlan. Egyrészt Putyin is a kormányfő barátja, másrészt ha Orbán fogadja be őt, akkor ki fogadja majd be Orbánt? Nem szaladgálhatnak ide-oda, hol egyik, hol másik országba. 
Remélem, nem jelent akadályt, hogy nekem nincs olyan jó kis priuszom, mint Gruevszkinek. Nem hogy luxusautót, de még egy rollert sem sikerült állami pénzből vetetnem, így nem risztelhettünk az autókereskedővel sem. Még nagyobb hiba, hogy szemben a macedón miniszterelnökkel, elmulasztottam kinevezni az unokatestvéremet a titkosszolgálat élére, minek következtében nem volt módom húszezer lehallgatást megrendelni politikai ellenfeleimről. Pedig négy unokatestvérem is van, jóvoltukból számtalan unokaöccsel és húggal rendelkezem, de egyik sem mutat a legkisebb hajlandóságot sem titkosszolgálati munkára. Én magam meg örülök, ha a saját okos telefonommal elboldogulok, nem hogy másokéval is vacakoljak. Tekintélyemet tovább rontja, hogy nem követtem el választási csalást, mint Gruevszki, nem csukattam börtönbe újságírókat és politikusokat, köztük ellenzéki kihívómat, nem küldtem rá a rendőröket az engem kritizáló tévére, nem saccolják 60 milliárd forintnyira a korrupciógyanús úton szerzett vagyonomat. 
Semmire nem vittem, na. Így aztán, eltérően a macedón menekült-kollégától, nem is üríthettem ki szökésem előtt összesen 34 bankszámlámat. Különben is nekem csak egy van, és nem vagyok bolond kiüríteni éppen év vége előtt, hogy odavesszenek a vásárlások utáni bónuszok. De nem is állapodhattam meg előre senkivel a teendőkről, hiszen engem nem látogatott meg magánemberként egy évvel ezelőtt a magyar miniszterelnök, nem is tárgyaltunk három órát, mint ahogy a hírek szerint Orbán tette az akkor már bukott Gruevszkivel. Ki tudja, miről, azért a gyerekek fényképeinek mutogatásához ez egy kicsit sok idő.
Belátom, mindez ellenem szól majd a bevándorlási hivatalnál. Vannak viszont a javamra írható tényezők is. Például ha én menekülök női ruhában, mint kezdetben Gruevszkiről hitték, az jóval kevésbé feltűnő. Bár lehet, hogy ezzel a logikával nekem férfiruhát kellene öltenem, de előre megmondom, álszakállra nem vagyok hajlandó. Hozzám tolmács se kell, isten bizony véletlenül sem fogok egyetlen macedón szót sem kiejteni. Ahhoz előbb be kellene magolnom őket, és ezt a szökés izgalmai közben senki sem várhatja tőlem. Bár vannak használható nemzetközi kifejezések, pl. a „Stop Soros” – ilyen plakátokat a volt miniszterelnök is kirakatott Macedóniában. Ebből is látszik, hogy magyar-macedón dva bratanki. Hát persze, hogy befogadjuk, aki onnan jött. Alig néhány követelménynek kell megfelelnie: barátkozzon Putyinnal, és keveredjen korrupciós ügyekbe. Ez azért fontos, hogy ne legyenek nálunk beilleszkedési nehézségei.
Az utazást én is könnyen megoldom. Csak leintek egy magyar diplomata-autót, és kész. Úgy látom, újabban taxiként szolgálnak, ezt különösen azért díjazom, mert a sárga taxik tarifáját viszont nemrég emelték. Kár, hogy a diplomaták nem szidhatják majd olyan lelkesen a Fidesz-kormányt, mint gyakran a taxisofőrök szokták, de hát nem lehet minden csupa szórakozás.
Abban bízom, nekem sem a tranzitzónában kell ücsörögnöm (ott nem túl jó az ellátás), hiszen nálam sem hibádzik több az ú.n. „különleges eljárás” törvényi feltételeiben, mint Gruevszkinél . Ő sem várandós, ahogy én sem, egyikünk sem kiskorú, egyikünk sem küzd fogyatékkal, vagy nevel egyedül kisgyereket, vagyis neki pont annyira nincs semmi jogcíme, mint nekem. (Persze nem lennék meglepve, ha a kormányszóvivő rezzenéstelen arccal állítaná, hogy a volt kormányfő anyai örömöknek néz elébe. Abba, amit eddig az esetről összehadováltak, akár ez is belefér.) 
Szóval sima ügy lesz nekem is. Már csak azt kellene tudnom, hol találom a „biztonságos országnak” minősülő jogállamot, a menedéket, amelyért folyamodom? Ahol nemcsak a Gruevszki-féléknek jár az oltalom, meg a „humanitárius szempontok”, hanem akár az itthoniaknak is. Másik Magyarország, merre vagy?

Halmozott hazugságok hete

Hogyan énekeljük meg Orbán Viktor újabb hőstettét? Az Echo TV Sajtóklubjában például így…
H. Gergely: „Macedóniáról tudni kell, hogy a jugoszláviai háborúk végkifejleteként irtózatos mennyiségű albán menekült oda. […] Gyakorlatilag az albánok elfoglalták az ország felét.”
Hát nem. Először is Macedónia nem háborúban, hanem békésen szakadt ki Jugoszláviából. Másodszor a lakosság 23 százaléka már előtte is albánnak vallotta magát. Harmadszor pedig a koszovói háború alatt, 1999-ben ugyan valóban több százezer albán menekült át Macedóniába, de a háború után el is távoztak.
H. Gergely így folytatta: „Soros György a helyszínen nagy számban tartózkodó szervezetei természetesen azonnal az albánok mellé álltak, mert milyen jó, hogyha valakinek az egyébként több ezer éves országát elfoglalják.” 
Csakhogy Macedónia nem több ezer éves ország, hanem 1991 óta létezik. És bár a mai Macedónia az ókori makedón királyság örököseként tartja magát számon, az mégis egyértelmű, hogy a mai egy délszláv állam, ellentétben az ókorival. Ja, és az albánok nem foglalták el Macedóniát, viszont az ő nemzetiségi jogaikat, például a nyelvhasználatukat nagymértékben korlátozták.
B. Zsolt műsorvezető: „Ez a Zoran Zaev nevű mocskos kis hazaáruló; egyébként egy büdös komcsiról beszélünk.”
Aha. Zaev 1974-ben született, vagyis a macedón rendszerváltáskor 17 éves volt. Az általa vezetett szociáldemokrata párt pedig még véletlenül sem kommunista.
B. Zsolt szerint azonban: „hatalomra vergődött, de hogy is? (…) Az előrehozott választásokat is Gruevszki nyerte meg, ők kapták de facto a legtöbb szavazatot. Csak nem tudott egyedül kormányt alakítani, és ekkor jött Zaev, aki összefogott az összes létező albán pártocskával.”
Szörnyű, nem? Bár mintha az 1998-as magyar választásokat is egy MSZP nevű párt nyerte volna meg, csak nem tudott egyedül kormányt alakítani, és akkor jött egy bizonyos Orbán, aki összefogott a kisgazdákkal, az MDF-fel, a többit már tudjuk. Csak azt nem tudtuk eddig, hogy ez is egy komcsi trükk volt. 
Sz. Z. László a Gruevszkinek kijáró különleges elbánásáról: Pinochet volt chilei elnök is „nyilvánvaló, hogy nem fog félreállni az útlevélvizsgálatnál a Heathrow repülőtéren, amikor iksz évig Chile elnökeként az Egyesült Királyságtól kér politikai menedékjogot.”
Csakhogy a brit hatóságok pár nap múlva letartóztatták, és másfél évig őrizetben is tartották, amíg végül le nem zárták az ügyét. Ennyit az egyformán különleges magyar és angol elbánásról.
És végül B. András: „A Balkán országainak a nagyobb részét már fölzabálták a nagyhatalmak. Bulgária, Románia, Horvátország már bent van az Európai Unióban, Montenegró a NATO-hoz csatlakozott, Macedóniát a szemünk láttára falja fel az Egyesült Államok. Marad Szerbia, Bosznia-Hercegovina és kész.”
Ez tényleg dráma. És még nagyobb dráma, hogy a szerbek és a bosnyákok is azt szeretnék, ha minél előbb felfalná őket is az EU és a NATO. Amelynek egyik falánk, bár EU-pénzből etetett tagországa éppen Magyarország. Nincs kiút!
Szerző
Bolgár György