Az évtizedek során gyakran írtam angolul is, magyarul is Washington és Budapest kapcsolatáról. Néha tudtam, néha sejtettem, hogy mi várható. Most csak sejtem. Azért, mert az amerikai külpolitika manapság többé-kevésbé kiszámíthatatlan.
Két példa. Az elnök nyilatkozatai Moszkvával és személy szerint Putyinnal kapcsolatban barátságosak vagy legalábbis elnézőek, a NATO-val szemben ridegek, csaknem ellenségesek. Ugyanakkor a releváns amerikai minisztériumok és intézmények – a Pentagon, a külügyminisztérium nagy része, a CIA – az elnökkel szöges ellentétben cselekszenek: Putyint veszélyes ellenfélnek, a NATO-t fontos szövetségesnek tekintik. Tudatos szereposztásról lenne szó? Ilyen furfangosak ezek a jenkik? Az igazság inkább az, hogy Washingtonban káosz van. Magyarul: kupi. Esetleg azt is lehetne mondani, hogy a jobbkéz nem tudja, hogy mit csinál a szélsőjobbkéz.
A két főváros között pedig egyfajta fáziseltolódás van most. Miután a magyar diplomácia egyik vezetője Washingtonban járt, úgy nyilatkozott, hogy barátságosan fogadták. Megerősítette, hogy a két ország között jó a kapcsolat, utalva talán arra, hogy pont egy évvel ezelőtt határozta el Washington: abbahagyja a nyilvános kritikát, és ugyanakkor magasabb szinten tárgyal a magyar kormány képviselőivel. Ez meg is történt. Washington viszont arra számított, hogy három-négy, Amerikának fontos ügyben a magyar kormány engedményeket tesz. Ilyen ügy a Central European University. Ilyen a NATO-Ukrajna kapcsolat ápolása. Ilyen a magyar energiapiac diverzifikálása. Bizonyára aránylag kisebb horderejű ügyek is felmerültek, újabban például a volt macedóniai miniszterelnök ki- és becsempészése, valamint a két orosz fegyverkereskedő kiadatása Moszkvának, annak ellenére, hogy állítólag az amerikai kábítószer-ellenes hivatal emberei segítségével kapták el őket Tökölön.
A magyar kormány tudtommal egyetlen egy esetben sem reagált pozitívan az amerikai kérésekre vagy javaslatokra. Ez az egy év azt sugallja, hogy az új amerikai megközelítés kudarcot vallott. Hiába az udvarias washingtoni fogadtatás, hiába a nyugati értékek mellőzése. Orbán Viktor kormánya nem csak a nyugati értékeket veti el, a nyugati érdekeket sem veszi figyelembe. Még a háborús veszéllyel terhelt orosz-ukrán konfliktusban is inkább Oroszország oldalán áll.
Mivel az amerikai külpolitika manapság oly kiszámíthatatlan, nem tudom, hogy ezt a nyilvánvaló kudarcot hogyan éli meg a washingtoni külügy vagy éppenséggel az USA budapesti nagykövetsége. Az azonban tudható, hogy mindkét helyen több olyan diplomata szolgál, akiket Putyin utasított ki tavaly Moszkvából. Ezeknek igazán nincsenek illúzióik! Szintén tudható, hogy A. Wess Mitchell, az európai ügyekben illetékes államtitkár elvből és szívből is ellenzi Moszkva agresszív külpolitikáját, David Cornstein, a nagykövet pedig erőteljesen támogatja a CEU budapesti működését. Nem nehéz kitalálni, hogy mindkettő mást várt el egy feltételezett szövetségestől cserébe, mint amit eddig kapott.