A távolság ellenére keveredhettek a szibériaiak és a finnek

Publikálás dátuma
2018.11.28. 11:11

Fotó: Kaď Honkanen / AFP
Finn kutatók először tanulmányozták hazájuk ősi lakóinak DNS-mintáit, eredményeik megmutatták, hogy egykoron gének sokasága "érkezett" Szibériából Finnországba, az ősi géneket egybevetették a mai lakosok génjeivel, és a szibériai eredet még most is jól látható a számiknál és a finneknél, csakúgy mint a finn-ugor nyelvcsalád más népeinél - írta az MTI.
A tanulmányozott és összehasonlított génmintákat az észak-oroszországi Kola-félszigeten található 3500 éves temetkezési helyen talált emberi csontokból gyűjtötték, valamint egy 1500 éves finn tavi temetkezési helyről, Levänluhtából. Valamennyi génmintában kimutatták ugyanazokat a szibériai géneket.
Levänluhta az egyik legöregebb temetkezési hely Finnországban, jól megőrződött emberi csontokkal. A halottakat itt egy tóba temették, ezért maradtak fenn a csontok jó állapotban. A Nature Communications című tudományos folyóiratban megjelent tanulmány kiderítette, hogy az ott élő emberek jóval közelebbi rokonságban állnak a lappföldi számikkal, mint a finnekkel.
"Ezek a szibériai eredetű gének keveredtek az európai genommal. Valamennyi európai nép közül a modern számik a szibériai genom legnyilvánvalóbb képviselői"

- idézte a Helsinki Egyetem közleménye Päivi Onkamót, a finn főváros egyeteme és a Turkui Egyetem közös projektjének a vezetőjét.

 Az eredmények alapján a szakemberek feltételezik, hogy az ősi szibériaiak és a Finnországot a bronz- és a vaskorban benépesítő közösségek aktív kapcsolatban állhattak egymással a köztük lévő hatalmas távolságtól függetlenül. A népesség egy része aktívan vándorolt, kereskedést folytatott, és egyik településről a másikra tartott az évszakok változása szerint.
"A számikkal genetikailag egyező lakosok annak idején jóval délebbre népesítették be Finnországot, mint ahogy azt feltételezhetnénk a modern számi lakosok települései alapján"

- magyarázta Kerrtu Majander, a Helsinki Egyetem és a németországi Max Planck Történelemtudományi Intézet kutatója.

Fiaik nemzőképességét is veszélyeztethetik a dohányzó férfiak

Publikálás dátuma
2018.11.28. 10:10
Illusztráció
Fotó: Pixabay
Fele annyi spermájuk van azoknak a férfiaknak, akiknek apja dohányzott a gyermek fogamzása idején, mint a nemdohányzó apák fiainak - derítették ki a svédországi Lundi Egyetem kutatói.
Tanulmányok korábban összefüggést találtak az anya várandósság idején való dohányzása és gyermeke csökkent spermaszáma között. A svéd kutatók most függetlenül az anya dohányzásának hatásától kimutatták az apai dohányzás káros következményeit. A PLOS ONE tudományos folyóiratban megjelent tanulmányukba a szakemberek 104 17 és 20 év között svéd férfit vontak be.
"Nagyon elcsodálkoztam azon, hogy az anya nikotinkitettségének szintjétől függetlenül, jóval alacsonyabb volt azon férfiak spermaszáma, akiknek apja dohányzott"

- idézte Jonatan Axelssont, a tanulmány egyik szerzőjét az MTI a medicalxpress.com tudományos hírportál alapján.

 Ezen férfiak esetében a spermakoncentráció 41 százalékkal, a spermaszám 51 százalékkal volt alacsonyabb, mint nem dohányzó apák fiainál.
A kotinin a nikotin metabolitja a szervezetben, és a szervezetet ért nikotinmennyiség biomarkere, amelyet a vérben lehet mérni. A kotinin szint mérésével a kutatók képesek megállapítani, hogy a szülők maguk dohányoznak-e, vagy ki vannak-e téve passzív dohányzásnak. Számos korábbi tanulmány kimutatta, hogy veszélyes a magzatra, ha az anya dohányzik, ám ebben a tanulmányban az apa dohányzási szokása és a fia spermaszáma közötti kapcsolat válik világossá. Jonatan Axelsson nem tudta megmagyarázni ennek okát, mint mondta, további kutatásokra van szükség a felderítésére. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy hasonló tanulmányok már kimutatták a kapcsolatot a dohányzó apák és gyermekeik számos egészségproblémája, köztük számos rendellenesség között.

Tovább is élhetett volna az unikornis, ha nem válogatós

Publikálás dátuma
2018.11.28. 09:29
Illusztráció
Fotó: Paul Zinken / DPA / AFP
A modern ember idejében is élt még a szibériai "unikornis", egy kihalt orrszarvú faj, amely legalább 39 ezer évvel ezelőttig létezett, azaz jóval tovább, mint azt eddig vélték.
Új bizonyítékok szerint a megtermett állat valószínűleg azért halt ki, mert túl válogatós volt táplálkozáskor - olvasható a BBC hírportálján. A tudósok szerint ha sikerül többet megtudni az Elasmotherium sibericum orrszarvúféle kihalásáról, az segíthet megmenteni a Földön még élő rinocéroszokat. Az orrszarvúkat jelenleg a kihalás veszélye fenyegeti, mivel élőhelyükre különösen érzékenyek - mondta Adrian Lister, a londoni Természettudományi Múzeum kutatója, a tanulmány vezetője.
"Bármilyen változás következik be a környezetükben, az veszélyt jelent számukra. És természetesen azt megtanultuk a fosszíliákból, hogy ha egy faj egyszer eltűnik, akkor ennyi, akkor az örökre eltűnt"

- fogalmazott a szakértő.

A becslések szerint a négy tonnát nyomó, fején különleges tülköt viselő állat a modern emberrel egy időben élt a Földön. Eddig úgy vélték, az Elasmotherium sibericum 200-100 ezer éve kihalt. Huszonhárom példány maradványainak radiokarbonos kormeghatározása alapján azonban a tudósok arra jutottak, hogy a jégkorszaki óriás egészen 39 ezer évvel ezelőttig létezett Kelet-Európában és Közép-Ázsiában. 
Első alkalommal vontak ki ősi rinocérosz DNS-t is, amelyből kiderült, hogy a rinocéroszok modern csoportjától mintegy 40 millió évvel ezelőtt vált el. A kutatók megvizsgálták az állatok fogait, és megállapították, hogy erős, száraz füvet legeltek. 
"Olyanok voltak, mint valami prehisztorikus fűnyíró. Csak legeltek"

- mondta Lister.

 A rinocérosz étrendje okozhatta kihalását is. Amikor a Föld kezdett felmelegedni, és mintegy 40 ezer éve befejeződött a jégkorszak, a füves területek zsugorodni kezdtek, a kihalás szélére sodorva a szibériai állatot. Több száz nagy emlősfaj tűnt el az utolsó jégkorszakot követően a klímaváltozás, a növényzet csökkenése és az emberi vadászat miatt.
Ma már csak öt rinocéroszfaj él a Földön. Az évtizedek óta folyó orvvadászat és az élőhelyük csökkenése miatt azonban csak nagyon kevés példány maradt életben a természetvédelmi parkokon és rezervátumokon kívül. A keskenyszájú orrszarvúból (Diceros bicornis) jelenleg mintegy 5000-5400 példány él. Indiai orrszarvúból (Rhinoceros unicornis) 3500, szumátrai orrszarvúból (Dicerorhinus sumatrensis) mintegy 100, jávai orrszarvúból (Rhinoceros sondaicus) csupán 67 példány, északi szélesszájú orrszarvúból (Ceratotherium simum cottoni) pedig mindössze két nőstény példány él Afrikában. 
A fosszilizálódott rinocéroszmaradványok tanulmányozása révén a kutatók többet megtudhatnak a Földön egykor élő prehisztorikus rinocéroszfajok sorsáról, és arról, hogyan alkalmazkodtak a klímaváltozáshoz és az emberek által gyakorolt nyomáshoz.