Csalódást okozott Staier a Zeneakadémián

Andreas Staier a fortepiano egyik legnagyobb hírű művésze. Érthetetlen, miért vállalta zeneakadémiai koncertjét, amelyen sokat hibázott.

Mint arra Andreas Staier fellépésével kapcsolatban felhívták a figyelmünket a szervezők a műsorfüzetben, 1979-ben, majd negyven éve lehetett először fortepianón adott koncertet hallani a Zeneakadémián. Malcolm Bilson, aki akkor a hangszer előtt ült, sokat tett a mai hangversenyzongora közvetlen elődjének számító instrumentum elfogadtatásáért nálunk is. Mégsem lehet mondani, hogy a fortepiano koncertek mindennaposak volnának hazánkban, annak ellenére, hogy nemzetközi szinten is sok valóban kiváló művész foglakozik Mozart és társai billentyűs műveinek - ismereteink szerinti - minél korhűbb megszólaltatásával. Közéjük tartozik Andreas Staier is, aki most egy Conrad Graf által készített hangszer gyönyörű másolatán játszotta a négy nagy klasszikus zeneszerző műveit.

Graf az 1810-es évek második felétől 1840-ig gyártotta hangszereit, amelyek olyan népszerűek voltak, hogy idővel tömegtermelési módszereket kellet alkalmaznia, így nem csoda, hogy 3000 fortepiano készítése fűződik nevéhez. Beethovennek és Schubertnek volt Graf zongorája, amelyek nagyobbak voltak, mint amilyeneken Haydn vagy Mozart játszhatott, de billentyűzetük működése azonos volt, a maiaknál vékonyabb húrokat szintén bőrrel bevont fakalapácsok ütötték meg. Jellemző volt Graf hangszereire a négy pedál, amelyekkel egymástól jelentősen eltérő hangszíneket lehetett elővarázsolni a széphangú hangszerekből.

Ezeket a lehetőségeket alaposan ki is használta Staier: kezdetben úgy tűnt, mintha egészen kivételes billentési képességek birtokában lenne, de hát nem csak erről volt szó, különböző mechanikai trükkök is dolgoztak helyette, az egyik pedál lenyomására például vászoncsík csusszant a kalapácsok és a húrok közé. De Staier nem véletlenül nagyon nagyhírű és lemezei alapján általunk is nagyra becsült művész, kiválóan formálta meg a darabokat - amelyek között csak egyetlen szonáta, a Haydné szerepelt -, tudta, hogyan kell a fortepiano által kínált lehetőségeket kihasználni, és volt azért ehhez megfelelő ujjtechnikája is, nem bízta csak a pedálokra magát.

Hogy hangversenyét nem lehetett maradéktalan örömmel fogadni, annak rengeteg hibázása volt az oka, nem csak melléütött, hanem hangokat is hagyott ki, gyors futamai akadoztak. A Moments Muscaux első darabja közben köhögési roham is rájött, amelyet fél kézzel előhúzott zsebkendőjével játék közben fojtott el, hangosan elnézést kérve. Elfogadhatóbb megoldás lett volna felállnia, kimennie és rendbe hoznia magát - ahogyan ezt a darab végén tette -, és újrakezdeni a játékot, vagy még inkább, lemondania előzetesen a fellépést. Hogy a hibák nagymérvű eluralkodása pillanatnyi indiszponáltság, betegség számlájára volt csak írható, vagy valami komolyabb oka van, nem tudni. Kár hogy így alakult, joggal vártunk volna becsületesebb hozzáállást a művésztől.

Info:

Andreas Staier fortepiano estje

Mozart c-moll fantázia

Haydn 59. (Esz-dúr) szonáta

Beethoven Hat bagatell

Schubert c-moll impromptu

Schubert Asz-dúr impromptu

Schubert Hat moments musicaux

November 27.,

Zeneakadémia, Solti-terem