Theresa May reménytelennek látszó helyzetben küzd minden egyes parlamenti szavazatért. A londoni törvényhozásban december 11-én rendezik meg az 585 oldalas kilépési szerződésről és a jövőbeli együttműködést körvonalazó 28 oldalas politikai nyilatkozatról szóló érdemi szavazást. Theresa May a vasárnap tartott brüsszeli EU-csúcsértekezlet után rövid időn belül harmadszor állt a parlament tagjai elé, hogy képet adjon a Brexit-tárgyalásokon kimunkált feltételekről, és a vita során egyre kíméletlenebb kérdések és megjegyzések záporoztak felé.
A kormányfő teljes erőbedobással próbálja a maga oldalára állítani az alsóházat, és mielőtt Argentínába, a G20-ak csúcsértekezletére utazna, országa összes tartományába ellátogat. A legnehezebb dolga Belfastban volt, ahol a kormányt életben tartó Demokratikus Unionista Párt vezetőjét igyekezett jobb belátásra bírni.
Arlene Foster az összes ellenzéki párttal együtt az ügylet elutasításával fenyegetőzött, azon az alapon, hogy az ír probléma kezelésmódja miatt az átmeneti időszak 2020. december 31-i lejárta után Észak-Írországra - amely az Egyesült Királyság részét alkotja ugyan, de az EU-ban maradó Ír Köztársasággal közös határán nem mégsem vezetnek be vámellenőrzést - más szabályok vonatkoznak majd, mint a királyság többi részére. May tagadta, hogy túl könnyen feladta volna valamilyen kedvezőbb megegyezés lehetőségét az Európai Unióval. Az az Arlene Foster, aki másfél évvel ezelőtt még egymilliárd font értékű befektetési ígéret fejében a kormány támogatására kötelezte tízfős frakcióját, most kijelentette, ezúttal nem lehet őt “megvesztegetni, hiszen Észak-Írország alkotmányos és gazdasági jövője a tét”.
A közhelyszámba menő mondás, miszerint “ha ilyenek a barátaid, ellenségekre már nincs is szükséged”, különösen illett a támadások kereszttüzében álló kormányfő helyzetére, amikor az amerikai elnök derült égből villámcsapásként kijelentette: a Brexit-paktum veszélybe sodorja az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság között kötendő kereskedelmi megállapodás lehetőségét. Theresa May visszaüzent a speciális brit-amerikai viszonyt fenyegető Donald Trumpnak, hogy az EU-brit politikai nyilatkozat “egyértelműen meghatározza az EU-val folytatandó együttműködést". A brit-amerikai együttműködési szerződést előkészítő munkacsoport már több alkalommal folytatott megbeszélést, Trump beavatkozása nyomán azonban - amit Londonban károsnak minősítenek, és úgy értékelik, hogy az csak a Brüsszellel kötött megállapodás ellenzőinek ad újabb muníciót - May megüzente az elnöknek, hogy a G20-as értekezleten nem keres majd alkalmat négyszemközti párbeszédre.
Szintén váratlan volt Sir Michael Fallonnak, a szexuális kilengések miatt lemondásra kényszerült volt védelmi miniszternek a kormányfővel szembeni fellépése. A Mayhez eddig lojálisnak vélt politikus “a létező világok legrosszabbikának” nevezte a Brüsszellel létrejött megállapodás tartalmát, amely szerinte sem a zökkenőmentes kereskedelmet nem garantálja, sem a vámtarifák csökkentésének esélyét nem biztosítja”. A BBC-nek nyilatkozva Fallon úgy vélekedett, hogy az előterjesztés “kudarcra van ítélve” az alsóházban.
Nem tagadta meg ugyanakkor eredendően “maradáspárti" mivoltát Philip Hammond pénzügyminiszter, aki szerda reggel a BBC és a Sky hírcsatornán is állta a műsorvezetők rohamait. A szikár számokra hivatkozva arról beszélt, hogy a Brexit minden formájában előnytelen a gazdaságra nézve, de a Theresa May által Brüsszelben elért kompromisszum szerinte még mindig a lehető legjobb körülményeket teremti. Nagy-Britanniában olyan számításokat tartalmazó híresztelések keltek szárnyra, hogy a megállapodás elfogadása esetén 15 év alatt 40 milliárd, elutasítása - és megállapodás nélkül bekövetkező Brexit - nyomán viszont 150 milliárd fontos veszteség keletkezne. Hammond úgy vélte, hogy a megállapodás “minimalizálja a gazdasági hátrányokat, és maximálisan kihasználja a politikai előnyöket”.