Orbán Viktor;propaganda;Chuck Norris;

2018-11-29 10:05:00

Kopók

Úgy érzem, már régóta ismerlek, olyan sokat olvastam rólad - pattan be a kormányfői kisbusz anyósülésére Chuck Norris, hogy aztán az amerikai akciófilmsztár szűk két percben asszisztáljon sofőrje propagandavideójában. Merthogy a kocsit maga Orbán Viktor vezeti, aki drága miniszterelnöki idejéből néhány fertályórányit a Texasi Kopóra áldozott. Aki cserében eljátszotta az unterman szerepét, lelkesen lapogatta a magát utcai harcosnak nevező vendéglátóját, és komoly képpel meghallgatta, hogy őt a liberálisok jobban utálják, mint az amerikai elnököt, Donald Trumpot. Orbán arról is beszélt: nem az elitből érkezett, a szülőfaluja pedig „semmi különös, de szép hely”. Ha legközelebb összefutnak, elviszi oda is, ígéri. 

Norris közben elégedetten hümmög, lelkesedik, ahogy a hátsó ülésen ülő szőke asszonya is, majd a baráti kvaterkázás végén a kisbusz bekanyarodik a TEK-hez, ahol a bemutató edzés után az amerikai színész elismerően bólogat: sok helyen járt már a világban, de ilyet még nem látott. 

A szerényen Kopók című, remek kis anyag a miniszterelnök Facebook-oldalán látható, és értékéből nem von le semmit, hogy Norris holnap vagy holnapután ugyanilyen lelkesen veregeti meg a következő aktuális vendéglátója vállát, hiszen színészként nem nagy ügy eljátszani a rajongót, még ha kissé bárgyú is a vigyor…

Az egyetlen probléma szerintem, hogy túl rövid a videó. Ha már kocsiba pattantak, igazán autókázhattak volna még egy keveset. És közben a sofőr beszélhetett volna az új túlóratörvényről, mellyel milliókat szolgáltat ki a munkáltatók kénye-kedvének, az elítélt macedón miniszterelnök haver befogadásáról – bár talán erről is olvasott Chuck… Vagy ha már úgyis a Hungária körúton jártak, pikkpakk átgurulhattak volna a Róbert Károlyra, s máris a Honvéd Kórháznál vannak, ahol Orbán Viktor megmutathatta volna a koraszülött osztályt, melyet éppen bezárnak, ugyanis nincs elegendő orvos. A Texasi Kopó pedig megint bólogathatott volna, ilyet másutt nem látott. 

Ez lett volna az egyetlen őszinte pillanat a filmben.