Rabszolgatörvény 2.0

Ideje lenne egy kicsit magukba szállni a szakszervezeteknek! Most is addig számolgatták, hány túlórát lehet a dolgozók nyakába sózni egy évben, míg a Fidesz azt nem mondta: tényleg, mi is pont erre gondoltunk. Legyen 400 óra!

És ez nem vicc. Két munkaügyekhez kiemelten értő fideszes politikus egy napsütéses őszi napon átlapozhatta a Népszava tavaly áprilisi számait, és rábukkant a Munka Törvénykönyve akkor tervezett módosítására. Kósa Lajos és Szatmári Kristóf (aki saját zöldségboltja egyetlen alkalmazottja után sem tudta kiszámolni az adókat) azt gondolta, megpróbálja megint letuszkolni az ellenzék és az érdekvédők torkán, hogy a túlórák elszámolásának időkeretét a mostani (és tavalyi) egy évről tolják ki háromra. A kutya nem emlékszik majd, hány túlórája volt, csak jól járhatnak a cégek. A VKKSZ szakszervezeti szövetség akkor kiszámolta, hogy az iparban dolgozókat akár évi 400 túlórára is lehetne kötelezni, s a két „munkaügyi szakértő” emberei most ezt a konkrét számot írták bele a szövegbe, szondázva a szakszervezeteket: na, ehhez mit szóltok?

A tiltakozás idén is ugyanakkora, mint tavaly, amikor a választás előtt a bizottság végül visszavonta a tervet. Most annyit tudtak elérni a szakszervezetek, hogy a vállalatoknak kollektív szerződésben kell rögzíteni a dolgozók képviselőivel a túlóra elszámolásának helyi feltételeit. Megint engedett a Fidesz, bár jövőre újra próbálkozhat, hisz nyoma sincs annak a 2015-ös ígéretének, hogy előzetes egyeztetéseken a teljes Munka Törvénykönyvét újraírják.

Ráadásul idén nemcsak ezt az egy ajándékot akarta a kormány becsomagolni a munkahelyi karácsonyfák alá, hanem ott a cafetéria megvonása, a köztisztviselők és a rendvédelmi szervezetek nem hivatásos tagjaitól elvett öt nap szabadság, kötelező munkaidejük megnövelése is. Az illiberálisok láthatóan szeretnének túljutni a legfájdalmasabb munkaügyi intézkedéseken, hogy három év múlva, a következő választási kampányban elég legyen kiosztani néhány tábla Tibi csokit, ami a többséggel elfeledteti, hogy mennyit rontottak a helyzetükön.

A szakszervezetek tiltakoznak az utólagos egyeztetések és a munkás-, meg családgyilkos törvénytervezetek miatt; demonstrációkra készülnek; s ahol nem sikerül megállapodni a cégvezetéssel, ott helyi sztrájkokat fontolgatnak. A Magyar Szolidaritás Mozgalom radikálisabb fellépésre sarkallná őket, az ellenzék jó témát talált, hevesen szidhatja a kormányt, az meg hagyja magát. Megszokott forgatókönyv ez már.

Történni azonban csak ott történik valami a dolgozók érdekében, ahol van erő. Az Audi Hungária Független Szakszervezet a győri gyár 12 ezer dolgozójából több mint 8 ezer tagot tudhat maga mögött. „Nein, danke” – ezzel a rövid üzenettel tették helyre tavaly a kormányt és a gyár vezetőit a „rabszolgatörvény” első változatának bejelentésekor. Most is azt mondják: „Nálunk nem lesz 36 hónapos munkaidőkeret!”. Nekik elhisszük, de mi lesz azokon a munkahelyeken, ahol se szervezettség, se szakszervezet? Tényleg lépni kellene.