Balatonföldváron, egy családi ház méretű nyaralóba jegyezték be a kormányzati médiaóriássá tett Közép-európai Sajtó és Média Alapítványt. A Balaton partjától egy utcányira lévő, Bethlen Gábor utcai ingatlan annak a Liszkay Gábornak a tulajdonában áll 2007 óta, akit az alapítvány vezetésére kértek fel.
A tervek szerint több száz médiatermék megjelentetéséért felelős alapítvány székhelye egy 2100 négyzetméteres telken fekszik egy nyaralóövezetben. Hiába csengettünk a név nélküli csengőn, nem találtunk otthon senkit.
– Ebben az utcában nem nagyon van állandó lakos, Pestről járnak csak le nyáron – fogalmazott egy helybeli asszony. Arra a kérdésünkre, hogy az alapító papírokban szereplő 9-es szám alatt kik szoktak nyaralni, a nő azt mondta: szerinte egy fiatal házaspár az ikreikkel, de csak látásból ismeri őket.
Amikor közöltük vele, hogy az ingatlan címére van bejegyezve az a gigantikus méretűre duzzadt Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány, amelyben központosul a fideszes médiagólem, a hölgy csupán annyit felelt: - Mondanám, hogy meglepődtem, de ebben az országban és főleg Balatonföldváron minden megtörténhet és meg is történik. Az egyébként nem példátlan, hogy egy alapítvány olyan címre van bejelentve, ahol nem folyik érdemi munka.
Az alapítvány kuratóriumának elnöke nem a kormánypárti médiacézár Liszkay Gábor, hanem Varga István ügyvéd. A kuratóriumban tag még Bajkai István fideszes országgyűlési képviselő, valamint Szánthó Miklós, a kabinethez közel álló Alapjogokért Központ igazgatója.
Az átszervezésben érintett újságírók még nem tudják, lesz-e hatással a munkájukra a médiagólem létrehozása. – Fogalmunk sincs mi lesz, lehet, hogy kineveznek majd egy központi hírfelügyelőt – jósolta még korábban lapunknak az Origo vezető munkatársa. Egy másik érintett, tartalomért felelős vezető is csak annyit reagált megkeresésünkre, hogy „ezek a döntések nem az ő szintjükön születnek, csak utólag értesülnek róla maguk is”. Egy „központi hírigazgató” kinevezése ugyanakkor értelmetlen lenne, a most egységbe szervezett konglomerátum tagjai ugyanis még „függetlenként” is a legnagyobb fegyelmezettséggel sulykolták az aktuális kormányzati retorikát. A Fidesz egyik médiaügyekben járatos háttérembere korábban főleg méretgazdaságossági szempontokkal magyarázta a koncentrációt: ha minden egy kézbe kerül, egyszerűen feleslegessé válik, hogy párhuzamos pénzügyi-, hirdetési osztályokat működtessenek a rendszeren belül.
Egy másik szakmai forrásunk is azzal indokolta az átszervezést, hogy így gazdaságilag hatékonyabban működik majd a rendszer – de ő azt mondta, az „itt-ott elfolyó pénzeknek” lehet majd gátat szabni. - A főnök kipróbálta a többablakos rendszert, nem jött be, most kipróbálja az egyablakost - mondta némi iróniával. Szerinte a kormánypárti médiafogyasztó az egészből nem sokat érez majd, bár van még egy-két nyitott kérdés: összevonják-e, vagy csak összehangolják a Hír Tévé és az Echo működését, újraindul-e a Magyar Nemzet, és mi lesz ezután a Magyar Időkkel, illetve mi történik majd a TV2-vel. A kereskedelmi csatorna ugyanis a mostani átalakulásból kimaradt ugyan, de forrásunk szerint év elején új tulajdonost kaphat, de lehet, nem viszik be az alapítványba.
Kijátszható a Versenyhivatal
Ha a kormány kiemelt stratégiai jelentőségűnek nyilvánítja a hatalomhoz lojális médiumok egyesítésével kapcsolatos ügyeket, akkor kivonnák az egészet a versenytörvény hatálya alól, így kijátszhatók lennének a fúzióra vonatkozó előírások – mondta a Népszavának Ligeti Miklós, a Transparency International (TI) jogi igazgatója. Arra emlékeztetett, hogy ez nem is lenne példa nélküli, korábban így járt el a kabinet a takarékpénztárak egyesítésénél is. Ligeti Miklós úgy vélte, a sajtóból megismert részletekből olyan szintű médiapiaci koncentráció kialakulása rajzolódik ki, amihez „kellene, hogy legyen a Gazdasági Versenyhivatalnak (GVH) szava”.
A Kreatív számításai szerint 2017-ben összesen 55 milliárd forint bevételt termeltek azok a cégek, amelyeket a Közép-európai Sajtó és Média Alapítványnak ajándékoztak. Összehasonlításképpen: a Whitereport médiaadatbázis szerint a hazai 940 médiacég összesített árbevétele 2017-ben 338 milliárd forint volt, tehát a a magyar piac 16 százaléka koncentrálódik majd egy kézben. Az Átlátszó szerint összesen 476 médiatermék kerül az alapítvány ellenőrzése alá.
A GVH-nál ennek ellenére csak a központosítani szánt kormánypárti médiaportfólió egy része, a Opus Press Zrt., az Echo Hungária TV Zrt., az Origót is kiadó New Wave Media Group Kft., valamint a Magyar Idők Kiadó kezdeményezett fúziós vizsgálatot. A Közép-európai Sajtó és Média Alapítványnak „felajánlott” többi vállalat – mint például az összes vidéki lapot tulajdonló Mészáros Lőrinc-féle Talentis Zrt., a Hír Tv, a Lokál, a Ripost vagy akár a 888.hu – különös módon nem szerepel a beadványban. Azt egyelőre nem tudni, hogy rájuk miért nem terjed ki a fúziós ellenőrzés.
A vizsgálat folyamatával kapcsolatban a versenyhivatalnál lapunk kérdésére azt közölték, a GVH előbb eldönti, ki kell-e kérnie az ügylethez a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) jóváhagyását. A versenyhivatal ugyanakkor abban az esetben is lefolytatja majd a vizsgálatot, ha az NMHH áldását adja az ügyletre. (Ez a hatósági jóváhagyás egyébként a hatóság eddigi tevékenysége alapján szinte biztosra vehető.)
Az ügymenet arra is lehetőséget ad a GVH-nak, hogy különösebb indoklás nélkül engedélyezze a fúziót. Ebben az esetben nyolc napon belül lezárja az ügyet és hatósági bizonyítványt állít ki arról, hogy nem lát versenyjogi aggályokat az ügyben. A GVH másik lehetősége a fúziós eljárást megindítása, amely a fő szabályok szerint 30 napig vagy négy hónapig tart az ügy jellegétől függően, ám a gyakorlatban akár évekig is elhúzódhat. – A versenyhatóság egy fúziós engedélyezési eljárás során azt vizsgálja, hogy az összefonódás után milyen verseny marad a piacon, és akkor tilthatja meg az fúziót, ha az jelentős mértékben csökkenti a versenyt az érintett piacon, különösen ha az gazdasági erőfölényt hoz létre, vagy megerősít – mondta egy versenyjogban jártas forrásunk. Ez annyit jelent, hogy az egyes média szegmensekben – például a közéleti napilap vagy bulvárpiacon – a fogyasztóknak lesz-e alternatívája: ha például az egyik lap árat emel úgy találnak-e másik, olcsóbb médiumot. Ugyanakkor arra nincsenek bebetonozott szabályok, hogy éppen mikor alakul ki az adott piacon erőfölényes helyzet. Igen sok múlik a GVH vizsgálójának megítélésétől, aki ugyanakkor kénytelen figyelembe venni a korábbi versenytanácsi és európai uniós joggyakorlatot.
