Kinek jó ez?

A benyújtott törvényjavaslat első változata szerint a kormány a jelenleg engedélyezett évi 250 óra túlmunkát évi 400 órára kívánja növelni. (Ez évi 50 darab 8 órás munkanapot, illetve 5 napos munkahéttel számolva 10 munkahetet jelent.) Kérdés, hogy milyen hatással lehet ez a munkavállalókra, és miért előnyös az érintett munkáltatóknak. Ha a bér, azaz a reálbér, s így a jövedelem növekszik, az a munkavállalókra kettős hatást fejt ki. Fizetésükért több terméket és szolgáltatást tudnak vásárolni, ami lehetővé teszi az életminőségük javítását. A munkavállaló rendelkezésére álló szabadidőt viszont csökkenti, mivel azt munkával helyettesíti, így válik növelhetővé a jövedelem. A jövedelem növekedésének viszont van egy másik hatása is, az viszont a munkavállalót a szabadidejének növelésére ösztönzi. Ezt jövedelmi hatásnak nevezik. A szabadidő márpedig az emberek, s így a munkavállalók és családtagjaik életminőségének alapvető fontosságú eleme. Hiszen a szabadidő teszi lehetővé, hogy a munkavállaló együtt legyen a családjával, és tevékenységüket saját értékítéletük szerint, szabadon szervezzék meg. A tapasztalat szerint a bérek, s ezáltal a jövedelem növekedésének egy szintje után a jövedelmi hatás, azaz a szabadidő növelése egyre erősebb a helyettesítési hatásnál (a szabadidő munkával való helyettesítésnél). Hogy ez a szint mikor következik be, az a munkavállaló preferenciájától függ. A munkáltatóknak a bérek felhasználásával két lehetőségük van a munkaerőhiány csökkentésére. Növelik az alapbéreket (az alapórabért), vagy túlóráztatnak (valamelyest növelt túlórabérrel). A túlóráztatás és az alapbér emelése is növeli a jövedelmeket. Ezért mind a két lehetőségnek van jövedelmi hatása, amely a szabadidőt preferálja. De a túlóráztatás kisebb mértékben növeli a munkavállalók jövedelmét ahhoz viszonyítva, mintha alapbérüket emelték volna meg a teljes munkaidőre vonatkozóan. A jövedelmi hatás így kisebb a szabadidőt munkával helyettesítő hatásnál. Az előbbiek miatt a munkáltatóknak a túlóráztatás egyértelműen előnyösebb az alapbéremelésnél, hiszen a pótmunkával kapcsolatos költségeik jóval alacsonyabbak, mintha ugyanazt a teljesítményt alapbéremeléssel érték volna el. Ezen túl a túlóráztatás a munkaerő hiányát is jobban csökkenti, mint az alapbéremelés. A munkavállalók szabadidejének csökkenése viszont lényegesen rontja a munkavállalók és családjaik életminőségét. Különösen előnyös azoknak a külföldi tulajdonban lévő nagyvállalatoknak, amelyek termelésük döntő hányadát konvertibilis valutáért értékesítik (pl. autógyárak). Hiszen a külföldi bevételeikért a forint leértékelődése után (amit a kormány és az MNB jó együttműködésének „köszönhetünk”) 25-30 százalékkal több forintot kapnak. Emellett e vállalatok számára az igénybe vett magyar munka is ugyanolyan mértékben leértékelődött, olcsóbbá vált.  
2018.11.30 09:00
Frissítve: 2018.11.30 09:32

Kockajáték

A dél-karolinai kisváros, Charleston gettójában nyáresténként tereferélnek az asszonyok a Harcsa utcában, a férfiak kockajátékot űznek. A szerencsejátékosok hiszik, egy nagy dobással mindent megnyerhetnek, de akadnak olyanok is, akiknek álca a játék, inkább Sporting Life-ot, a kábítószerdílert várják. George Gershwin 1935-ös operája, a Porgy és Bess eredetileg ezzel az eleven képpel indul, és aztán egy olyan történetet mesél el slágerekben, hogy mű a XX. század egyik legjobb operájaként a Carmen magasságába emelkedik.
Gershwin darabja 1970-ben érkezett Budapestre, játszották az Erkelben és a Szegedi Szabadtéri Játékokon is, mindenütt nagy sikerrel. Majd 1983-ban a darab bemutatását ahhoz a kitételhez kötötték a szövegíró, Ira Gershwin végakarata szerint, hogy a szerepeket afroamerikaiak énekeljék. Az elvárás nem előzmény nélküli: George Gershwin sem rajongott az ötletért, hogy az egyik első hangosfilm, Az éneklő bolond sztárja, Al Jolson, aki feketére festett arccal játszott afroamerikait az 1920-as évek végén, bekerülhessen a darabba.
A Porgy és Bess tavaly négy előadás erejéig újra az Erkelben volt látható. A bemutató több szempontból is nagy dobásnak bizonyult, és nem hiányzott a fekete arcfesték Almási-Tóth András rendezéséből. A sikert beárnyékolta, hogy a magyar intézmény kitétel nélküli szerződést kötött az amerikai jogkezelővel, így mindenütt jeleznie kellett: az előadás ellentétes a mű színrevitelének követelményeivel. 
A tervek szerint két hét múlva újra bemutatnák itt a darabot, ám egyelőre játszási engedély nincs. Hasonló helyzet nyilván nem példa nélküli, ám egy kiemelt nemzeti intézmény szempontjából ez hazárdjátéknak tűnik. Főként, hogy az Operaház főigazgatója a vitatható „all black cast” szabályt rasszistának titulálta, nem érezvén a szavak súlyát.
2019.03.23 09:22
Frissítve: 2019.03.23 16:11

A felfüggesztés hete

Azt állította Gulyás Gergely miniszter (az Európai Néppárt ülése előtti nyilatkozatában az MTI-nek), hogy a Fidesz csak akkor tud a Néppártban maradni, ha nem csupán a párt kizárására, hanem a felfüggesztésére sem kerül sor.
Ezzel szemben a tény az, hogy a Fidesz tagságát felfüggesztették, mégis maradt. A Néppárt honlapján ez a cím olvasható: Fidesz membership suspended after EPP Political Assembly (Felfüggesztették a Fidesz tagságát az Európai Néppárt Politikai Gyűlése után). A többi süket duma süketeknek és vakoknak.
Azt állította Orbán Viktor (Brüsszelben, az Európai Néppárt döntése után), hogy "a magunk részéről… egyoldalúan mi felfüggesztjük jogaink gyakorlását.”
Ezzel szemben a tény az, hogy ilyen nincs és nem is volt. Ha lett volna, akkor a Fidesz egyoldalúan fogja magát, és egyoldalúan kivonul a Néppárt gyűléséről, mondván, hogy felfüggesztettem a tagságomat, viszontlátásra. Ehelyett megegyezett a felfüggesztésben és a vele járó szankciókban a néppárti elnökséggel, majd hozzájárult ahhoz, hogy a tagok ezt megszavazzák. Az eredmény: 190-3. Egyoldalúnak egyébként tényleg egyoldalú.
Azt állította Varga Judit, uniós kapcsolatokért felelős államtitkár (a kormánypárti Mandiner hírportálnak, arra válaszolva, miért is jön majd a néppárti bölcsek tanácsa Budapestre), hogy „évek óta dobálóznak kritikusaink azzal, hogy Magyarországon milyen problémák vannak az európai értékekkel, a bíróságok függetlenségével, az Alkotmánybírósággal, de senki sem jött el hozzánk, hogy valóban meggyőződhessen arról, mi is a helyzet pontosan.”
Ezzel szemben a tény az, hogy például a Velencei Bizottság szakértői rendszeresen jártak ide, és legutóbb például a közigazgatási bíróságok felállításával kapcsolatban adtak ki bíráló állásfoglalást. Az Európai Parlament pedig (több itteni helyzetfelmérés után) többször is határozatban ítélte el – legutóbb a néppárti képviselők többségének a szavazatával – a magyar kormányt a jogállami normák megsértése miatt. Szóval a Néppártnak már a könyökén jön ki Orbán. De még mindig nem megy ki.
Azt állította Orbán Viktor (brüsszeli sajtóértekezletén), hogy „jogállamiság tekintetében se Belgium, se Svédország, se Finnország, se Németország egy fikarcnyival sincs jobb helyzetben, mint Magyarország.”
Ezzel szemben a tény az, hogy egyik nevezett országban sincs a teljes hatalom néhány régi haver kezében, nincs gyakorlatilag leválthatatlan legfőbb ügyész, nem függ a bírósági kinevezések, előmenetelek rendje egyetlen kinevezett baráttól, nem került az Alkotmánybíróság teljes kormányzati fennhatóság alá, nincs totális kormányuralom az állami média fölött, és nem szerezte meg a kormány a magántulajdonban lévő média nagy részét is, nem jutnak a közbeszerzési megbízások Mészárosokhoz és Garancsikhoz, vagyis a kormányfő barátaihoz, nem fejezik le a tudományos életet és az ország egyik legjobb egyetemét, nem éheztetik a menedékkérőket, és nem fenyegetik az állampolgári jogok mellett kiálló civil szervezeteket. Csak úgy, egy szuszra. De volna még két-három szuszra való is.
2019.03.23 09:21
Frissítve: 2019.03.23 09:27