Kinek jó ez?

A benyújtott törvényjavaslat első változata szerint a kormány a jelenleg engedélyezett évi 250 óra túlmunkát évi 400 órára kívánja növelni. (Ez évi 50 darab 8 órás munkanapot, illetve 5 napos munkahéttel számolva 10 munkahetet jelent.) Kérdés, hogy milyen hatással lehet ez a munkavállalókra, és miért előnyös az érintett munkáltatóknak. Ha a bér, azaz a reálbér, s így a jövedelem növekszik, az a munkavállalókra kettős hatást fejt ki. Fizetésükért több terméket és szolgáltatást tudnak vásárolni, ami lehetővé teszi az életminőségük javítását. A munkavállaló rendelkezésére álló szabadidőt viszont csökkenti, mivel azt munkával helyettesíti, így válik növelhetővé a jövedelem. A jövedelem növekedésének viszont van egy másik hatása is, az viszont a munkavállalót a szabadidejének növelésére ösztönzi. Ezt jövedelmi hatásnak nevezik. A szabadidő márpedig az emberek, s így a munkavállalók és családtagjaik életminőségének alapvető fontosságú eleme. Hiszen a szabadidő teszi lehetővé, hogy a munkavállaló együtt legyen a családjával, és tevékenységüket saját értékítéletük szerint, szabadon szervezzék meg. A tapasztalat szerint a bérek, s ezáltal a jövedelem növekedésének egy szintje után a jövedelmi hatás, azaz a szabadidő növelése egyre erősebb a helyettesítési hatásnál (a szabadidő munkával való helyettesítésnél). Hogy ez a szint mikor következik be, az a munkavállaló preferenciájától függ. A munkáltatóknak a bérek felhasználásával két lehetőségük van a munkaerőhiány csökkentésére. Növelik az alapbéreket (az alapórabért), vagy túlóráztatnak (valamelyest növelt túlórabérrel). A túlóráztatás és az alapbér emelése is növeli a jövedelmeket. Ezért mind a két lehetőségnek van jövedelmi hatása, amely a szabadidőt preferálja. De a túlóráztatás kisebb mértékben növeli a munkavállalók jövedelmét ahhoz viszonyítva, mintha alapbérüket emelték volna meg a teljes munkaidőre vonatkozóan. A jövedelmi hatás így kisebb a szabadidőt munkával helyettesítő hatásnál. Az előbbiek miatt a munkáltatóknak a túlóráztatás egyértelműen előnyösebb az alapbéremelésnél, hiszen a pótmunkával kapcsolatos költségeik jóval alacsonyabbak, mintha ugyanazt a teljesítményt alapbéremeléssel érték volna el. Ezen túl a túlóráztatás a munkaerő hiányát is jobban csökkenti, mint az alapbéremelés. A munkavállalók szabadidejének csökkenése viszont lényegesen rontja a munkavállalók és családjaik életminőségét. Különösen előnyös azoknak a külföldi tulajdonban lévő nagyvállalatoknak, amelyek termelésük döntő hányadát konvertibilis valutáért értékesítik (pl. autógyárak). Hiszen a külföldi bevételeikért a forint leértékelődése után (amit a kormány és az MNB jó együttműködésének „köszönhetünk”) 25-30 százalékkal több forintot kapnak. Emellett e vállalatok számára az igénybe vett magyar munka is ugyanolyan mértékben leértékelődött, olcsóbbá vált.  
Frissítve: 2018.11.30. 09:32

Rabszolgatörvény 2.0

Ideje lenne egy kicsit magukba szállni a szakszervezeteknek! Most is addig számolgatták, hány túlórát lehet a dolgozók nyakába sózni egy évben, míg a Fidesz azt nem mondta: tényleg, mi is pont erre gondoltunk. Legyen 400 óra! 
És ez nem vicc. Két munkaügyekhez kiemelten értő fideszes politikus egy napsütéses őszi napon átlapozhatta a Népszava tavaly áprilisi számait, és rábukkant a Munka Törvénykönyve akkor tervezett módosítására. Kósa Lajos és Szatmári Kristóf (aki saját zöldségboltja egyetlen alkalmazottja után sem tudta kiszámolni az adókat) azt gondolta, megpróbálja megint letuszkolni az ellenzék és az érdekvédők torkán, hogy a túlórák elszámolásának időkeretét a mostani (és tavalyi) egy évről tolják ki háromra. A kutya nem emlékszik majd, hány túlórája volt, csak jól járhatnak a cégek. A VKKSZ szakszervezeti szövetség akkor kiszámolta, hogy az iparban dolgozókat akár évi 400 túlórára is lehetne kötelezni, s a két „munkaügyi szakértő” emberei most ezt a konkrét számot írták bele a szövegbe, szondázva a szakszervezeteket: na, ehhez mit szóltok?
A tiltakozás idén is ugyanakkora, mint tavaly, amikor a választás előtt a bizottság végül visszavonta a tervet. Most annyit tudtak elérni a szakszervezetek, hogy a vállalatoknak kollektív szerződésben kell rögzíteni a dolgozók képviselőivel a túlóra elszámolásának helyi feltételeit. Megint engedett a Fidesz, bár jövőre újra próbálkozhat, hisz nyoma sincs annak a 2015-ös ígéretének, hogy előzetes egyeztetéseken a teljes Munka Törvénykönyvét újraírják. 
Ráadásul idén nemcsak ezt az egy ajándékot akarta a kormány becsomagolni a munkahelyi karácsonyfák alá, hanem ott a cafetéria megvonása, a köztisztviselők és a rendvédelmi szervezetek nem hivatásos tagjaitól elvett öt nap szabadság, kötelező munkaidejük megnövelése is. Az illiberálisok láthatóan szeretnének túljutni a legfájdalmasabb munkaügyi intézkedéseken, hogy három év múlva, a következő választási kampányban elég legyen kiosztani néhány tábla Tibi csokit, ami a többséggel elfeledteti, hogy mennyit rontottak a helyzetükön.
A szakszervezetek tiltakoznak az utólagos egyeztetések és a munkás-, meg családgyilkos törvénytervezetek miatt; demonstrációkra készülnek; s ahol nem sikerül megállapodni a cégvezetéssel, ott helyi sztrájkokat fontolgatnak. A Magyar Szolidaritás Mozgalom radikálisabb fellépésre sarkallná őket, az ellenzék jó témát talált, hevesen szidhatja a kormányt, az meg hagyja magát. Megszokott forgatókönyv ez már. 
Történni azonban csak ott történik valami a dolgozók érdekében, ahol van erő. Az Audi Hungária Független Szakszervezet a győri gyár 12 ezer dolgozójából több mint 8 ezer tagot tudhat maga mögött. „Nein, danke” – ezzel a rövid üzenettel tették helyre tavaly a kormányt és a gyár vezetőit a „rabszolgatörvény” első változatának bejelentésekor. Most is azt mondják: „Nálunk nem lesz 36 hónapos munkaidőkeret!”. Nekik elhisszük, de mi lesz azokon a munkahelyeken, ahol se szervezettség, se szakszervezet? Tényleg lépni kellene.
Frissítve: 2018.11.29. 10:12

Kopók

Úgy érzem, már régóta ismerlek, olyan sokat olvastam rólad - pattan be a kormányfői kisbusz anyósülésére Chuck Norris, hogy aztán az amerikai akciófilmsztár szűk két percben asszisztáljon sofőrje propagandavideójában. Merthogy a kocsit maga Orbán Viktor vezeti, aki drága miniszterelnöki idejéből néhány fertályórányit a Texasi Kopóra áldozott. Aki cserében eljátszotta az unterman szerepét, lelkesen lapogatta a magát utcai harcosnak nevező vendéglátóját, és komoly képpel meghallgatta, hogy őt a liberálisok jobban utálják, mint az amerikai elnököt, Donald Trumpot. Orbán arról is beszélt: nem az elitből érkezett, a szülőfaluja pedig „semmi különös, de szép hely”. Ha legközelebb összefutnak, elviszi oda is, ígéri. 
Norris közben elégedetten hümmög, lelkesedik, ahogy a hátsó ülésen ülő szőke asszonya is, majd a baráti kvaterkázás végén a kisbusz bekanyarodik a TEK-hez, ahol a bemutató edzés után az amerikai színész elismerően bólogat: sok helyen járt már a világban, de ilyet még nem látott. 
A szerényen Kopók című, remek kis anyag a miniszterelnök Facebook-oldalán látható, és értékéből nem von le semmit, hogy Norris holnap vagy holnapután ugyanilyen lelkesen veregeti meg a következő aktuális vendéglátója vállát, hiszen színészként nem nagy ügy eljátszani a rajongót, még ha kissé bárgyú is a vigyor…
Az egyetlen probléma szerintem, hogy túl rövid a videó. Ha már kocsiba pattantak, igazán autókázhattak volna még egy keveset. És közben a sofőr beszélhetett volna az új túlóratörvényről, mellyel milliókat szolgáltat ki a munkáltatók kénye-kedvének, az elítélt macedón miniszterelnök haver befogadásáról – bár talán erről is olvasott Chuck… Vagy ha már úgyis a Hungária körúton jártak, pikkpakk átgurulhattak volna a Róbert Károlyra, s máris a Honvéd Kórháznál vannak, ahol Orbán Viktor megmutathatta volna a koraszülött osztályt, melyet éppen bezárnak, ugyanis nincs elegendő orvos. A Texasi Kopó pedig megint bólogathatott volna, ilyet másutt nem látott. 
Ez lett volna az egyetlen őszinte pillanat a filmben.
Szerző
Vas András
Frissítve: 2018.11.29. 10:14