Sereghajtók vagyunk halfogyasztásban

Az éves hazai halfogyasztás harmadát a karácsonyi ünnepek alatt fogyasztják el a magyarok. Bár az elmúlt években növekedett a kereslet, még így is az európai lista utolsó harmadában vagyunk.

Évente egy magyar állampolgár átlagosan 6-6,5 kiló édesvízi és tengeri halat, rákot, kagylót, egyéb tenger gyümölcseit fogyaszt, de ebből mindössze 1-1,6 kiló a hazai tógazdaságokból származó hal – említette a Népszavának Németh István, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet elnöke. Hiába kétszereződött meg a halfogyasztás az elmúlt időszakban, még így is a sereghajtók közé számítunk a 18-22 kilós európai átlaghoz mérve.

A 29 ezer hektárnyi halastó termelése 25-26 ezer tonna, de ebből csak 15-16 ezer tonnát fogyasztunk el éves szinten, a többi a termelés folyamatosságához szükséges. Az exportra az időjárástól függően 1500-3000 tonna megy. A legfőbb célország Németország, Románia és Lengyelország. A hazai kereslettel szemben, leginkább a busát és az amurt, illetve az értékes élő ragadozókat – csukát, süllőt - kedvelik a külföldi vevők.

Nemcsak azért kellene több hazai halat enni, mert például a hekket, több ezer kilométerről szállítják Magyarországra a Csendes-óceánból, hanem azért is, mert a tengeri halakban az emberi tevékenység, az óceánok, tengerek szennyezettsége miatt egyre több nehézfém és egyéb, a szervezetre káros anyag halmozódik fel. Köszönhetően a szigorú élelmiszerbiztonságnak, illetve a jó minőségű édesvizeinknek, ez itt nem jelent problémát. A hazai gazdaságokban nevelt halakban egy-két szennyező anyag található, a gramm milliomodrészénél is kisebb mennyiségben – tette hozzá a szervezet elnöke.

Azokban az országokban, ahol a miénknél jóval magasabb a halfogyasztás mennyisége, például Japánban, Portugáliában, Franciaországban és sok más országban, a férfiak átlagéletkora 5-7 évvel magasabb magyar kortársaikénál – jegyezte meg Lévai Ferenc, az Aranyponty Zrt. vezérigazgatója, a szervezet szóvivője. A szakember úgy vélte, ha a gyógyszerekre költött összegek 10 százalékát hal vásárlásra fordítanánk, 20 százalékkal kevesebbet kellene költenünk gyógyszerekre.

Nem veszített népszerűségéből a ponty, a karácsonykor értékesített halak mintegy 65-70 százalékát teszi ki ez a pikkelyes. A fennmaradó nagyjából egyharmadon osztozik az egyik legegészségesebb halhúsnak tartott és növekvő keresletnek örvendő busa, az európai szürkeharcsa, illetve az afrikai harcsa, a fogas-süllő, a pisztráng, amur, keszeg, kárász és elenyésző mennyiségben a különböző tokfélék. A szakemberek szerint folyamatosan növekszik a feldolgozott termékek iránti kereslet.

A Lehel téri, az újpesti piacon, illetve a Vámházkörúti Nagycsarnokban a ponty szelet kilója 2050-2200, a filé 2100-2300 forint, a harcsa szelet 4 500-6 000, a filé 5 000-6 200 forint, fogas filé 4 900-7 500 forint, a pisztráng 2 200-2 450 forint. A busa szelet és filé nagyjából a 700-1 100 forintos sávban mozog. A felkeresett piacok közül csak a Lehel tériben kínáltak tokfélét, a hazai vizekben is őshonos kecsege kilójáért 3 900 Forintot kértek. A Hold utcai piac halárudájában csak a pisztráng képviselte az édes vízi halakat, s egy kiló 3 300 forintba került. A jégágyon viszont 5 590 Forintért tőkehal és 9 900 forintért sashími tonhalat is vehetnek az ínyencek.

Legtöbben a ponty- és a busaszeletet vásárolják, de egyre keresettebb a szürkeharcsa és növekszik az érdeklődés a pisztráng iránt is – közölte az újpesti piacon a Duna-Muhari Bt. árusa. Az árak alakulását befolyásolja, hogy a kereskedők honnan szerzik be a halat és milyen erős az alkupozíciójuk, tette hozzá.

Idén januárban ugyan az édesvízi halakat terhelő 27 százalékos áfát 5 százalékra csökkentette a kormány, ám az árak csak rövid ideig mérséklődtek. A Népszava munkatársa négy budapesti piacon járva azt tapasztalta, hogy alig több mint három héttel a karácsony előtt, az árak már ismét elérték az áfacsökkentés előtti szintet.

A szakemberek hangsúlyozták, ha nem lett volna az áfacsökkentés, jóval magasabbak lennének az árak, már csak a költségek emelkedése miatt is. A gázolaj 2018-ban 30 százalékkal drágult. A súlyadószabály változása miatt 25 százalékkal kevesebb halat szállíthatnak a termelők a piacra, mert a halakat vízben kell fuvarozni, így a „göngyöleg” súlyát is meg kell fizetnie a tógazdának. A munkabérek is növekedtek, átlagosan 10 százalékkal. Mindehhez jött a vízdíj újbóli bevezetése, ami idén 80-100 millió forintos többletkiadást jelent az ágazatnak, de ez 2020-ban már elérheti a 300 millió forintot. Holott éppen a halgazdaságok hagyják a legkisebb ökológiai lábnyomot az állattenyésztő ágazatok közül. Míg egy kiló marhahús előállításához 1 000 liter vizet használnak fel és a hígtrágyát kezelni kell, addig a halgazdaságok csak használják a vizet, majd visszaadják a halastavak vizét befogadó vízrendszernek.

Ellentétben a legtöbb haszonállattal, a halak, például a pontyok 3 év alatt érik el azt a méretet, amikor piacra kerülhetnek. Márpedig a takarmány ebben az évben 10-12 százalékkal drágult. Igaz, ennek volt egy kedvező hatása is. Az aszály miatt ugyan kevesebb a halmennyiség, de jó a minőség, mert nem volt túlzott takarmányozás, így szép, „sportos pontyok” jelentek meg a piacokon – mondta Lévai Ferenc. Ráadásul meghosszabbodott a tenyészidő és egy kiló ponty tömegének előállításában megnövekedett a természetes táplálék, a plankton rákok és egyéb halfalatok aránya. Két évtizede már szeptemberben leállt a halak növekedése, és megkezdődtek az őszi tógazdaságokban a lehalászások, most még november utolsó hetében is plusz 10 Celsius fokos vízben fejlődtek a karácsonyra szánt halak.