Egymilliárd eurós keret a demokráciát segítő civileknek

Publikálás dátuma
2018.12.03 06:45

Fotó: Shutterstock/
A parlamenti jelentéstervezet szerint az uniós alapjogok megsértése miatt eljárás alá vont — például a 7. cikkely - tagállamoknak járó uniós források egy részét át lehetne csoportosítani az NGO-k finanszírozására.
Egymilliárd eurós támogatási keretet különítenének el 2021 és a 2027 közötti időszakra a demokráciát, az alapvető jogokat és a jogállamot védelmező helyi és nemzeti nem-kormányzati szféra (NGO) számára - derült ki az Európai Parlament állampolgári jogi bizottságában készülő jelentésből. Az előterjesztő szerint a civileknek járó új uniós alap segítené a jogállam kormányzati leépítését gátolni igyekvő civil törekvéseket. A javasolt összeg annyi, mint amennyit a közösség harmadik országokban fordít az uniós értékek megőrzésére. Az Európai Unió jelenlegi keretköltségvetésében egyébként nincs kimondottan a jogállam érvényesítéséért küzdő civil szervezetek számára elkülönített támogatási alap. A következő hétéves büdzsére javaslatot tevő Európai Bizottság 2020 utánra sem tervezett ilyen kiadási tételt. A kezdeményezéssel a társjogalkotó Európai Parlament kíván előállni a Jogok és Értékek nevű program létrehozásáról szóló rendelettervezetről szóló állásfoglalásában. 
Bodil Valero jelentéstévő a Népszavának ezt azzal magyarázta, hogy egyes tagállamok semmibe veszik a csatlakozó országként tett vállalásaikat, aláássák a bíróságok függetlenségét, a szólásszabadságot, az EU alapszerződésében rögzített demokratikus normákat. A nem-kormányzati szervezetek fontos szerepet játszanak az alapvető értékek előmozdításában, és régóta sürgetik a közösséget, hogy nyújtson segítséget ebbéli tevékenységükhöz. A svéd zöldpárti EP-képviselő szerint a mértékadó frakciók — köztük az Európai Néppárt — támogatják a civilek számára rendelkezésre álló új finanszírozási eszköz létrehozását. A parlamenti jelentéstervezet szerint az uniós alapjogok megsértése miatt eljárás alá vont — például a 7. cikkelyes folyamatban részt vevő — tagállamoknak járó uniós források egy részét át lehetne csoportosítani az NGO-k finanszírozására. Erről az Európai Bizottság javaslatára a kormányközi EU Tanács dönthetne. A szakbizottságban készülő dokumentum szerzője egyúttal megkönnyítené a pénzügyi támogatáshoz való hozzáférést a civil szervezetek számára. Többéves működési támogatást is nyújtana nekik, amire eddig nem volt lehetőség az uniós büdzséből. A pályázók közül közvetlenül az Európai Bizottság választaná ki a nyerteseket. Kérdésünkre, hogy hogyan lehet majd elkülöníteni egymástól a valóban segítségre szoruló NGO-kat a kormányzati támogatást élvező álcivilektől, Bodil Valero azt mondta: erre nincs garancia, de bízni kell a független civil szervezetekben és támaszkodni a “vészjelzéseikre”. Az EP állampolgári jogi bizottsága előreláthatóan december 10-ikén szavaz a jelentésről. Ezt követően megkezdődik az egyeztetés a parlament, a kormányok képviselőiből álló EU Tanács és a jogszabály-kezdeményező Európai Bizottság képviselőivel a program tartalmáról és finanszírozásáról.
2018.12.03 06:45
Frissítve: 2018.12.03 06:45

Tessék panaszt tenni: hírhamisítóhoz illő választ küldött az ellenzéknek Papp Dániel

Publikálás dátuma
2019.01.16 21:15

Fotó: Népszava/
Személyeskedő, kioktató hangvételű levélben reagált a kritikus kérdésekre az MTVA vezérigazgatója.
Levélben fordult Papp Dániel MTVA-vezérhez Hadházy Ákos és Szél Bernadett ellenzéki képviselő, 11 kérdésükben pedig a közmédia hírtorzító, manipuláló gyakorlatára próbálta felhívni a figyelmet.  
jogerősen is hírhamisítónak nevezhető Papp-ot többek között saját helyzetéről is kérdezték: „Hogyan lehet valaki az MTVA vezérigazgatója, aki még 2011-ben úgy vágta meg a Daniel Cohn-Bendit-riportot, mintha a zöldpárti EP-képviselő elmenekült volna a kérdései elől, miközben erről szó sem volt? Továbbra is tiltakozik-e amiatt az állítás miatt, hogy Ön hírt hamisított?”
Papp nem tiltakozott, ehelyett annyit írt, hogy „Az MTVA vezérigazgatóját – a törvény értelmében – a Médiatanács elnöke nevezi ki határozatlan időre. E jogköre diszkrecionális.” Hadházyék arra is rákérdeztek, „hogyan sikerült 2012-ben, az Operánál rendezett tüntetésről úgy bejelentkezni, hogy a riporter háta mögött csak rendőrök meg az üres Andrássy út látszódjon?”
Innentől kezdve az MTVA vezére többször is ugyanazt a fordulatot ismételgette a kérdések kapcsán: ha a levélíróknak problémájuk van egy műsorral, forduljanak panasszal a Duna Médiaszolgáltató Zrt-hez. Ez volt a válasza arra, hogy a köztévé híradójában egy évekkel korábban, feltehetően Kairóban készült videót tettek közzé, azt állítva, hogy a kölni szilveszteri események láthatók rajta – de arra is, ha az MTVA-nál úgy vágják meg és közlik módosítva a Pukli Istvánról készült videójukat, hogy az a vágás miatt teljesen új jelentést kap.
A levélváltásnak vannak kifejezetten vicces momentumai is, például az, amikor 
a kérdésre – „belefér-e a közszolgálati alapelvekbe, hogy egy bevándorlásellenes AfD-politikus játssza a hétköznapi, migránsoktól rettegő németet a köztévé riportjában?” – Papp kioktatja a képviselőket, hogy nincs joguk számon kérni egy riporter vagy szerkesztő döntéseit.
Papp arra is frappáns választ adott, hogyan egyeztethető össze a szakma szabályaival, hogy a köztévé híradójában szereplő bangladesi migráns Boszniában egyik nap még békés menekült, másik nap már a határőrökkel harcol? „Úgy, hogy az egyik nap még békés menekültnek mutatkozik, a másik nap pedig agresszív migránsként viselkedik” - válaszolta az MTVA vezére. 
A helyzet az, hogy ez konkrétan nem igaz: a Comment.com olvasója ugyanis egymás mellé illesztette a köztévé két említett felvételét, és látszik, hogy a megszólaltatott bangladesi férfi ugyanabban a beszédhelyzetben van, a hangalámondásos narrációt viszont egyszerűen megváltoztatták.
2019.01.16 21:15

Tamás Ervin: Andrassew sámlija

Publikálás dátuma
2019.01.16 21:08

Fotó: /
Az Andrassew Iván emlékesten, a budapesti Spinoza színpadon január 14-én elhangzott, a Népszava négy éve elhunyt publicisztikai rovatvezetőjéről elnevezett díj idei nyerteseit méltató beszéd.
A Fekete doboz volt egykoron a gyűjtőhelye azoknak a dokumentumfilmeknek, amelyek rendszerszintű kritikát fogalmaztak meg, ezért a nyilvánosság szűk szegleteiben vetíthették csak őket. Alkotóik közül az egyik ikonikus figura ma a legvérmesebben védi az egyre autokratikusabb Orbán-kormányt, mintha nem venné észre, hogy bizonyos elemei kísértetiesen hasonlítanak a Kádár János fémjelezte kor világához, igaz, ott a korrupció tétjei sokkalta pitibbek voltak. Ráadásul akkoriban a valóságnak volt még valami helyi értéke, bemutatása közérdeklődésre tarthatott számot. A legális tájékoztatás is többrétű volt, folyóiratok sora jelentetett meg komoly szociográfiákat, az Élet és Irodalom utolsó oldalán riporttal szerepelni az újságírónak felért egy lovaggá ütéssel, s ne feledjük: a Magyarország felfedezése sorozat kötetei olyan példányszámban találtak olvasóra, amely ma elképzelhetetlen lenne. A valóságnak nincs sok becsülete. Kiment a divatból. Persze vannak bátor oknyomozók, akik jobbára anyagi visszaélések után erednek, a vagyonnyilatkozatokban meg nem említett lakások, földek, ki tudja honnan és hogyan származott pénzek tulajdonosai pedig még csak nem is magyarázkodnak – minek? Legtöbbjük mindent megúszik. Hogy a nagypályásokról ne is beszéljünk. A hatalmi gúla tetején mintha teljesen elvesztették volna valóságérzéküket, a propagandahadtáp maga teszi közzé a várbeli Gundel-menza étlapját, hogy igazolja a főnök puritánságát a puritánsággal nem jellemezhető, frissen felszentelt munkahelyén. A valóság megismerésének igénye társadalmi méretekben is alábbhagyott, ki-ki fanatikus táborokba gyömöszölődve ugrik kliséknek, elmeháborodott hírek, képtelenségek regimentje cibálja rettegéssé, gyűlöletté, demagóg egyoldalúsággá ítéletalkotásunkat. A józanságot, az értelmes diskurzust a cselédszobába szorítják, mert csak a hatalom megőrzésének művészete a fontos – az igazságkeresők munkái hatástalanok, a semmibe vesznek, jobban, mint eddig bármikor. És most itt állunk Andrassew Iván két sámlijával, mert a nagy tekintetű kuratórium idén úgy döntött – juszt is divatba hozza a valóságot, s nem a szokásos eggyel, hanem kettővel jutalmazza azokat, akik szerintük a legtöbbet tettek a valóság kendőzetlen nyomon követéséért. Csillag Ádám és Kácsor Zsolt a két végén fogta meg ezt a munkát. Csillag Ádám évtizedek óta kánikulában, hóban és fagyban viszi kameráját azokra a helyszínekre, ahol történik valami – anno a Dunaszaurusz, mint a rendszerváltás egyik jelképes témája fogta meg őt, ma nincs olyan tüntetés, megmozdulás, ahonnan hiányozna. A jövő szomorú és tanulságos dokumentumtára lehet az anyag, amelynek szerzője. Kácsor Zsolt szépírói eszközökkel, szelídebben harap. Tárcái történetei mélyen emberiek, mindennaposak, mégis lebegnek, úgy képes maróan kritikus, ironikus lenni, hogy közben megértő, egy utcán szerzett ismerős kalandjai tágabb bepillantást engednek a morális elsivatagosodásba, mint némelyik leleplező, ezer káefté szálait kibogozni próbáló akta. Ami ehhez a laudációhoz sajnos még hozzátartozik: ők, ketten, sok-sok pályatársukkal egyetemben jelenleg az egzisztenciális fenyegetettség állapotában élnek és akkor még finoman fogalmaztam. Az ő helyzetük nem a rendszerváltás szégyene, hanem a rendszeré. És még sajnálatosabb, hogy a néhány jeles halott emlékét őrző díjak ápolói messze nincsenek abban a helyzetben,hogy ezen változtassanak. Nincsenek állami pénzen felújított ingatlanjaink, nem oszthatunk járadékot, nem tarthatunk fényes ünneplést. A méltatás, a szerény jutalom, ez az este leginkább az erkölcsi megbecsülésé. Ennyit tehetünk. A sámli egyébként nem azért van, hogy leüljetek, pihenjetek. Álljatok rá nyugodtan. Lássatok és lássanak.
2019.01.16 21:08