Ki kivel van?

Régen minden egyszerűbb volt! Legalább nagyjából lehetett tudni, ki kivel van. Melyik barakkban. Aztán hiába ért véget a hidegháború, a beidegződések megmaradtak az Egyesült Államokban is, legfeljebb a szereplők cserélődtek néha. Legjobban a hollywoodi filmeken lehetett tetten érni, éppen ki az aktuális főgonosz. A hidegvérű orosz, az arab terrorista, a hataloméhes kínai. Ma a mozikban jobbára űrlények, szörnyek ellen harcolnak, ők politikailag mindig korrektek, és értékes filmpiacuk sincs.
A hétvégén Buenos Airesben találkozott a világ húsz vezető hatalma. A világ bruttó hazai termékének (GDP) 85 százaléka, népességének kétharmada. A gyakorlatban sok-sok magabiztos férfi öltönyben, mindössze három nő, meg kakukktojásként egy népviseletbe öltözött szaúdi herceg. Ha imád is szerepelni, azt lehet tudni, hogy Donald Trump nem tartja nagyra az effajta csúcsokat. Nem szereti, ha mások egy súlycsoportban vannak vele. Inkább csak dörgölőzzenek!
Nem is egyeztetett Vlagyimir Putyin orosz államfővel. A Kercsi-szorosban történt incidens és az orosz kapcsolatok körüli botrány árnyékában a közepes és rövid hatótávolságú nukleáris erők felszámolásáról szóló szerződés (INF) rendezése most nem volt elég sürgető. Ugyancsak lemondta a hivatalos találkozót Recep Tayyip Erdogan török elnökkel, pedig a NATO-tag Törökországgal az utóbbi időben több az ellentét, mint a közös pont. Mosolyszünetet tartott az újságíró meggyilkolása miatt kínos helyzetbe került egyik legfőbb szövetségesével, Mohammed bin Szalmán szaúdi trónörökössel is. Időt szánt viszont Hszi Csinping kínai államfőre, akivel kockázatos kereskedelmi háborúba kezdett.
Előtte Kína az oroszokkal az oldalán figyelmeztetett a Trump-féle protekcionizmus veszélyeire. A szorongatott szaúdi herceg is akkora pacsit kapott Vlagyimir Putyintól, hogy csak úgy csattant. És ha már az amerikai elnök nem fogadta, Erdogan is megszorongatta a Kreml urának kezét. 
Trump mottója, az „Amerika először” azt jelenti: nincs senkivel, csak önmagával. Csak nehogy a többiek új szövetséges után nézzenek.
Szerző
László Dávid
G20
Frissítve: 2018.12.03. 13:24

A kormány Jézuskája

 A karácsonyi készülődés roppant strapás. A nagytakarítás még csak hagyján, de keresztkérdésekkel kitapogatni, minek örülnének a szeretteid, az már bonyolult feladat. Az sem könnyebb, hogy jól elhelyezett célzásokkal rávezesd őket, neked mit válasszanak. A gyerekeknél és a kormányoknál egyszerűbb a helyzet: ők simán megmondják, mit akarnak. 
A mi kormányunk most médiaholdingot kért a Jézuskától. Eddig az ember mindenfelé folyton belebotlott egy-egy eltartott lapba, ideje volt szépen egybepakolni őket. Én is azon gondolkodom, hogy a kisebbik unokának veszek egy mutatós tároló dobozt a legófigura-gyűjteményéhez, ez a mániája, folyton újabbakat szerez. Úgy van ezzel, mint a kormány a sajtójával. Eddig sem beszéltek össze-vissza (mármint a kormánylapok, nem a legók), most majd végképp nem fognak. Mint a régi viccben (Kapcsolgatunk? Kapcsolgatunk?), mindenhonnan ugyanazt rágják majd a szánkba. Elég nagy doboz kell hozzá, olyan, amelybe 476 újságot, rádiót, tévét lehet majd katonásan beállítani, a sokmilliárdos árbevételükkel együtt. Karácsonyra össze is áll a csomag, át lehet masnival kötni, a bevásárlás egyetlen nap alatt már meg is történt. 
Szerda reggel Mészáros Lőrinc vett a sajátjai mellé jónéhány orgánumot, délre odaajándékozta az egészet egy új alapítványnak, délutánra – a jó példa ragadós - már tíz vállalkozás adta át ingyen, hazafias buzgalomból a kiadóit. Milyen kivételes pillanat a magyar történelemben, hogy életük és vérük mellé most még zabot is felajánlanak az uralkodónak! Igaz, az a bizonyos zab eleve állami kegyből, hirdetésekből származott, most csak visszakerült a gazdához. Egy a tábor, egy a zászló, egy a holding, egy a jelszónk: a béke, harcba boldog jövőért megyünk, egy nagy cél érdekében… illetve bocsánat, ez másik nóta. 
Nincs mit csodálkozni a tíz nagylelkűn, Mészároson, Schmidt Márián,Habonyon, a Matolcsy-fiún. Sokkal jobb helyre adakoztak, mint Széchenyi tette a Tudományos Akadémiával, amivel ma csak a baj van. Különben is tudjuk, hogy a Jézuska helyett a családtagok szokták teljesíteni szemük fénye legfőbb vágyát. Hát most ez a holding volt a vágya, és iszonyú patáliát szokott csapni, ha valamit nem kap meg. És a cél is milyen nemes! Véletlenül ezt is szó szerint egyformán fogalmazta meg az összes érintett lap, pedig még nincsenek is összevonva: „a nemzeti értékek és hagyományok megőrzése” (a Diéta és Fitnesznek és a Borsnak is ez lesz a dolga), a „keresztény-nemzeti értékrend” képviselete (kicsit féltem, hogy a muszlim-zsidó-kozmopolitáé, de szerencsére nem), „a külföldi befolyástól való mentesség”. Nincs is szörnyűbb, mint a média befolyásolása, belföldön ilyesmi senkinek eszébe nem jutna.
A Magyar Hírlap még utoljára önállóskodott egyet, azt is hozzátette, hogy a „megbízható, értékteremtő műhelyek” működését kell garantálni. Félek, hogy a Lokál által ostorozott „bevándorláspárti, liberális médiaelit” ezt félremagyarázza. Ezeknek semmi se jó. Pedig a megbízhatóság elvárása nem akadálya a függetlenségnek, ez abból is látszik, milyen független szellemek irányítják a mindent befaló médiagömböcöt. Az elnök az a Varga István, aki fideszes képviselőként a nőknél sem tűrte meg a lazaságot: a családon belüli erőszak vitájában kinyilvánította, hogy nem esne le a pofon, ha „mindenki megszülné a két-három-négy gyermekét”, és csak utána jönne az a híres női önmegvalósítás. Személye garancia a nemzeti hagyományok képviseletére is. 2010 végén így indokolta az Alaptörvény szükségességét: „Azért kell új alkotmány, mert amikor Orbán Viktor miniszterelnök úr letette az esküt, akkor ugyanezen a napon, 1205-ben II. Andrást királlyá koronázták, II. Andráshoz pedig az Aranybulla fűződik.” Lesz itt ismeretterjesztés, kérem!
Az egyik kurátor, Bajkai István az Orbán-család ügyvédjéből lett fideszes képviselő, tehát ő is teljesen független, a szakmai főnök Liszkay Gáborról, Orbán és Mészáros hű emberéről nem is beszélve.
Ha már a kormány ilyen szép ajándékot kap a Jézuskától, nem feledkezhet meg rólunk sem, ha mi nem is voltunk mind jók. A hű polgárok nemcsak nemes arcélű Orbán-mellszobrokat tehetnek a fa alá, hanem mellé Semjén Zsolt új kötetét is. A KDNP honlapjáról kiderül, hogy „a pragmatikus és sikeres politikus korunk egy figyelemre méltó, eredeti gondolkodója.” (Igenis Semjén Zsoltról van szó, ne tessék hülyéket kérdezni.) A KDNP pedig „az európai politikai színtér megkerülhetetlen tényezője”, ami ilyen figyelemre méltó gondolkodó vezetésével nem is lehet másképp. 
Remélem, sem a „megkerülhetetlen” KDNP-s kistestvér, sem még megkerülhetetlenebb nagy testvére nem nyafizik majd, hogy hiányzik a karácsonyi csomagjukból a Népszava, az Index, az RTL és a Klubrádió. A vidék a lényeg, az a nyerő pálya, ott pedig besöpörték a megyei lapokat, a Szabad Földet, az egyetlen országosan terjeszthető ingyenújságot, a második legnagyobb bulvárlapot, a királyi tévé mellé más tévéket és rádiókat is. Bezárták a falut a nagy nemzeti süketszobába: rossz hír oda be nem hallatszik. De ahogy elkapattuk a haszontalan testvérpárt, ki tudja, mit kérnek majd a nyuszitól!
Szerző
Lendvai Ildikó
Frissítve: 2018.12.01. 08:30

Szemben a világgal

A bevándorlás mindenre magyarázatot ad. A hatalom kommunikátorai és propagandistái pár éve felépítették érvrendszerüket, és annyira bevált, hogy nem is tágítanak tőle. Akik bárhonnan jönnek – üldözöttek, menekülők -, azoktól félni kell, az ország védelme ezért mindennél fontosabb, ha pedig valaki bírálni meri ezt a koncepciót, az gonosz és ellenség. Egyszerű formula, gondolkodást sem igényel, és sok embert – választót – meg lehet vele téveszteni. 
Ha tehát az Európai Parlament számon kéri, hogyan is kaphatott menedékjogot Magyarországon a volt macedón miniszterelnök, akkor csak elő kell venni a jól bevált frázisokat. Most éppen Kovács Zoltán tette meg. És lényegében mindegy, hogy mint távozó kormányszóvivő, vagy újdonsült államtitkári minőségében. Hiszen csak megerősítette, amit a főnök egy hete szokásos rádiós szózatában felsorolt. A legfontosabbat ugyan nem említette – hogy tudniillik Nikola Gruevszki „szövetségesünk”, és így jár neki a tisztességes eljárás –, de a többi, érvnek szánt kijelentést felmondta. 
Hiába mondják tehát Brüsszelben, hogy a magyar hatóságok eljárásukkal beavatkoztak Macedónia belügyeibe. Ugyancsak fölöslegesen hivatkoznak arra, hogy Gruevszkit korrupció miatt jogerősen kétéves szabadságvesztésre ítélték, tehát ki kellene adni hazájának. Hát ki az az Európai Parlament, hogy megmondja nekünk, mit tegyünk? Ráadásul egy jogi kérdésből politikát csinál. Aminek oka csak az, hogy a volt macedón kormányfő kerítést épített, és megvédte Európát a terrorizmustól és bevándorlástól. Vagyis ugyanazt tette, mint Orbán Viktor. Áldassék mindkettőjük neve.
Így kerek a történet. Gruevszki – aki mint bevándorló kivételnek számít - marad, Orbán még inkább marad. A magyarok pedig megint egyszer megmutatják, hogy ha úgy látják helyesnek, szembeszállnak az egész világgal.
Szerző
Sebes György
Frissítve: 2018.12.01. 08:31