A gyulafehérvári román nemzetgyűlés proklamálta a Romániával való egyesülést

Követelik a Bánátnak a Maros, Tisza és Duna között fekvő területét is.

Vasárnap, december 1-én megtartották Gyulafehérváron a román nemzetgyűlést, amely elé feszült várakozással tekintett az egész ország népe. Gyulafehérvár erre a napra ünnepi díszbe öltözött. A házakon zászlók, nemzeti díszítések várták a nemzetgyűlésre érkező tömegeket.

Mintegy százezer ember vonult föl a gyulafehérvári vár mögött elterülő nagy katonai gyakorlótérre, hogy megvárják a tisztikaszinó nagytermében ülésező nemzetgyűlés határozatának kihirdetését.

Romániából és Erdély minden részéből fölvonultak Nagy-Románia hívei, hogy tanúi legyenek „az összes románok egyesítése" kikiáltásának. Már korán reggel megkezdődött a népvándorlás Gyulafehérvár havas utcáin a görögkeleti és görögkatolikus templomok felé, hogy résztvegyenek a gyűlés alkalmából rendezett istentiszteleteken.

Az öt püspök és az esperesek, akiket gróf Majláth római katolikus püspök villájában helyeztek el, a plébániatemplomba vonultak föl. Az utcákon román nemzeti szalagos, kokárdás gyalogos és lovas gárdisták tartották fönn a rendet. A parasztok közül ki gyalog, ki meg szekéren jött a városba és egész éjszaka a föllobogózott Főtéren tanyáztak.

Amíg a tömegek részben a templomokhoz, részben a vár mögött lévő katonai gyakorlótérre vonultak, a fúvózenekar és a nemzeti dalok hangjai mellett, a Hungária szálló különtermében az utolsó simításokat végezték a nemzetgyűlés elé terjesztendő határozati javaslaton.

Népszava 1918. december 3.