Az orosz vonal

Az együttműködés növekedése arra mutat rá, hogy ha ezek a kártékony szankciók nem lennének, akkor micsoda fejlődési lehetőségek lennének előttünk – Orbán Viktor így bókolt idén nyáron, a futball világbajnokság idején Vlagyimir Putyin orosz államelnöknek a két ország gazdasági kapcsolatainak kilátásairól.

A magyar kormányfő jellemszilárdságának fényes bizonyítéka volt ez a hódolat, hiszen akkor éppen két hete szavazta meg ő maga is a szankciók meghosszabbítását, és bizonyosan így fog tenni a jövőben is. A kártékonynak nevezett korlátozó intézkedéseket az Európai Unió, az Egyesült Államok és Kanada azt követően vezette be, hogy Oroszország megszállta a Krím-félszigetet.

Kormányunk Brüsszel-ellenes kommunikációja mellékszálának tűnik, hogy Orbánék a "gaz szankcióknak" tudják be a magyar kivitel visszaesését, pedig a korlátozó intézkedéseket 2014 márciusában vezették be, és a KSH hivatalos adatai szerint ez idő szerint a 2006-os export ismételt meghaladásán munkálkodunk. Márpedig akkor még se híre, se hamva nem volt a szankcióknak.

Ha ennyire savanyú a szőlő, akkor mi végre a Putyinéknak való elvtelen udvarlás? Az ok nyilvánvaló: kőolaj- és gázbehozatalban Oroszország szerepe továbbra is meghatározó. És akkor még az ezer sebből vérző Paks2-beruházásról nem is beszéltünk. A helyzet annyiban újszerű, hogy az oroszok hivatalosan már nem is erőltetik annyira az új blokkok megvalósításának indítását és befejezését. És ha így van, akkor Orbánék már érzik, "veszélyben a haza", hiszen a mindig igyekvő Mészáros és Mészáros Kft. által az atomvárosban elnyert, 3,6 milliárdos közbeszerzés megvalósulása is csúszhat. Pedig a pályázatban kiírtnál félmilliárd forinttal drágábban vállalták, miközben az MVM a saját cégét éppenséggel kizárta a versenyből.