Az orosz vonal

Az együttműködés növekedése arra mutat rá, hogy ha ezek a kártékony szankciók nem lennének, akkor micsoda fejlődési lehetőségek lennének előttünk – Orbán Viktor így bókolt idén nyáron, a futball világbajnokság  idején Vlagyimir Putyin orosz államelnöknek a két ország gazdasági kapcsolatainak kilátásairól. A magyar kormányfő jellemszilárdságának fényes bizonyítéka volt ez a hódolat, hiszen akkor éppen két hete szavazta meg ő maga is a szankciók meghosszabbítását, és bizonyosan így fog tenni a jövőben is. A kártékonynak nevezett korlátozó intézkedéseket az Európai Unió, az Egyesült Államok és Kanada azt követően vezette be, hogy Oroszország megszállta a Krím-félszigetet.
Kormányunk Brüsszel-ellenes kommunikációja mellékszálának tűnik, hogy Orbánék a "gaz szankcióknak" tudják be a magyar kivitel visszaesését, pedig a korlátozó intézkedéseket 2014 márciusában vezették be, és a KSH hivatalos adatai szerint ez idő szerint a 2006-os export ismételt meghaladásán munkálkodunk. Márpedig akkor még se híre, se hamva nem volt a szankcióknak.
Ha ennyire savanyú a szőlő, akkor mi végre a Putyinéknak való elvtelen udvarlás? Az ok nyilvánvaló: kőolaj- és gázbehozatalban Oroszország szerepe továbbra is meghatározó. És akkor még az ezer sebből vérző Paks2-beruházásról nem is beszéltünk. A helyzet annyiban újszerű, hogy az oroszok hivatalosan már nem is erőltetik annyira az új blokkok megvalósításának indítását és befejezését. És ha így van, akkor Orbánék már érzik, "veszélyben a haza", hiszen a mindig igyekvő Mészáros és Mészáros Kft. által az atomvárosban elnyert, 3,6 milliárdos közbeszerzés megvalósulása is csúszhat. Pedig a pályázatban kiírtnál félmilliárd forinttal drágábban vállalták, miközben az MVM a saját cégét éppenséggel kizárta a versenyből.
Szerző
Bonta Miklós
Frissítve: 2018.12.04. 09:08

Előre hozott kampánystart

A BKK Zrt. még az e-jegy botrány előtt kihirdette a 3-as metró „meghosszabbítására” kiírt közbeszerzési pályázat végeredményét. Tarlós István csak blöfföl, amikor egy évvel az önkormányzati választás előtt elindította ígéret-cunamiját - kommentált hamarjában az MSZP. A többi ellenzéki párt kissé pozitívabban ítélte meg az „ígéretes” fejlesztéséi terveket, bár fenntartásaikat is hangoztatták. 
A szóban forgó beruházás kézzel fogható jele annak, hogy a Fidesz szemében felértékelődött a 2019-es választások tétje. És biztosak lehetünk abban , hogy a kabinet mindent megtesz saját sikerének előmozdítása érdekében. Ideértve fővárost is, amelynek vezetését semmi szín alatt nem szeretné újra átengedni az ellenzéknek a Fidesz.  
A 2019-es választási startpisztoly viszont eldördült.... De akkor az ellenzék miért nem mozgósítja máris a hadra fogható táborát? Az előre hozott kampánystart ellenére ne vennék észre, hogy lassan körmükre ég mindkét jövő évi választás? 
Szó, ami szó, a Sargentini-jelentés vitája, és a néppárti leckéztetés Európa-szerte erodálta Orbán presztízsét. A Fidesz korábbi Brüsszel-ellenes kirohanásai, nemzeti konzultációkba ágyazott és uniós értékeket tagadó kampányüzenetei mélyen beégtek a közvéleménybe. A májusi EP választások küszöbén ez aligha tekinthető pozitív reklámnak. (Igaz, merőben másként is ítélik meg a Fidesz szerepét ma a bevándorlás-pártinak bélyegzett államok és a migráns-ellenes szekértábor.) 
Egy biztos, az uniós fenyítés hatálya alatt álló Orbán-kormány egy választási vereséget nemigen engedhet meg magának (és még kevésbé az országnak). Mert ha az EP választásokat elbukja, vagy csak saját várakozása alatt szerepel, az közvetlenül kihat az őszi helyhatósági választásokra is. Következésképp megrendítheti hatalmát.  
Persze konszolidált körülmények között egy kormányzópárt ezernyi legitim eszközzel, végtelen anyagi erőforrással rendelkezik, hogy „közérzetjavító” intézkedéseivel manipulálja, befolyásolja a választókat. Ugyanakkor jól felfogott érdeke az is, hogy időben semlegesítse a nemszeretem tényeket, a negatív híreket. Példának okáért a választásokig már aligha akaszthat saját nyakába újabb korrupciógyanús eseteket… Lám, az ELIOS-ügyben is példás gyorsasággal lezárták nyomozást. Egyébként is, a Mengyi Roland volt Fideszes képviselő bűnügyéből ismert „alkotmányos költségek” alaposan megterhelték a kormányzat erkölcsi mérlegét. Simonka György parlamenti szavazatára viszont a képviselő mentelmi jogának felfüggesztése ellenére is komolyan számít a kétharmad határán táncoló párt.
Azonban a további esélyeket latolgatva el kell ismerni: az Orbán bizalmát „kivásárló” főpolgármester hatalmas tartalékokkal rendelkezik a fővárosban. Sokat hozhat a konyhára, hogy - miként már említettük - beígérték az M3-as metró nyomvonalának meghosszabbítását is. Nem szólva arról, hogy a Fidesz - ha érdekei úgy diktálják - az ellenzék zavartalan felkészülést megtorpedózva, egy törvénymódosítás árán akár előre is hozhatja az önkormányzati választások időpontját. Alkalmasint őszről – májusra. Ez estben a bizalmi szavazással felérő európai parlamenti mellett, egy füst alatt májusban megejthető minkét választás. 
Az M3-as metróval, mondhatni, 19-re lapot húzott a Fidesz. Nyilván ismét ők akarják megszabni a választási ütközetek témáit, azok helyét és idejét, a feltételeket. Ám az előrehozott kampánystart okán ideje ébresztőt fújnia az fővárosi ellenzéknek is! Miért ne tarthatnának több vasat a tűzben azok, akiket a 3-as metró kampányszele megcsapott?
Frissítve: 2018.12.03. 13:14

Több jelölt, több sansz

A november közepi állapot szerint a fővárosi előválasztási kampányban versenyezni fog egymással az MSZP-PM pártszövetség két prominense (Karácsony, Horváth). Már megismerkedhettünk a harsány és szókimondó önjelölt médiaszemélyiséggel (Puzsér), és azt is olvastam, hogy egy igen apró politikai közösség (Liberálisok) is indítja az alelnökét a téli futamon. A DK és a Momentum még nem startolt, az LMP „lebegteti”, beáll-e Puzsér mögé, a Jobbik várhatóan nem vesz részt az összecsapáson. A Kétfarkú Kutyák pedig saját utat szoktak járni. 
Látva a felhozatalt, az az igény fogalmazódott meg bennem, hogy ne bízzuk kizárólag pártokra, pártocskákra az előzetes megméretést, ne engedjük, hogy januárban egy belterjes és unalmas háziverseny vegye kezdetét. Jelen helyzetben csupán háziversenyről beszélhetek, hiszen az MSZP-PM és a Liberálisok a 2018. áprilisi parlamenti választáson együttműködtek, most is politikai szövetségesként fognak egymással „küzdeni”. 
Elképzelésem egyszerű, és felkarolásával talán színesedhet a rivalizálás. Konkrét leszek. Javaslom, hogy a Budapesten működő vállalkozói szervezetek (a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara, a VOSZ Budapesti és Pest Megyei Regionális Szervezete, az Ipartestületek Budapesti Szövetsége stb.) közösen állítsanak csatasorba egy értelmes és az üzleti életben már bizonyított, sikeres fővárosi vállalkozót. Megyek tovább. A Magyar Mérnöki Kamara Budapesti és Pest Megyei Szervezete szintén képes lehet egy versenyképes jelölt megnevezésére. Nem árthat az 1,8 milliós Budapestnek, ha egy racionálisan gondolkodó műszaki értelmiségi is kifejthetné nyilvánosan a jövőről alkotott véleményét. De valószínűsítem, hogy a Budapesti Ügyvédi Kamara tagjai között ugyancsak fellelhető olyan tehetséges személy, aki tájékozott városunk ügyeiben és komoly gazdasági tapasztalatokkal rendelkezik. Várom a környezetvédők szervezett fellépését, hiszen nagyon vágyunk a friss levegőre és az élhető lakhelyre. Az sem lenne ördögtől való, ha a fővárosban dolgozók nevében a területen működő munkavállalói érdekképviseletek (értsd: szakszervezetek) szintén megpróbálnának egy szimpatikus, belevaló személyt becsempészni a közéletbe. A sor folytatható. 
A hagyományos pártjelöltek (+Puzsér) közötti előválasztás érdektelen lesz, a fővárosi polgárok rezignáltan fognak legyinteni: ezek már megint csak tét nélkül báboznak. Nem, nem vagyok előválasztás ellenes, csak attól félek, hogy unalomba fog fulladni az egész, és öt-tízezer pártszimpatizánson, valamint a Puzsér-fanokon kívül senki sem fog regisztrálni és voksolni. Az előválasztástól való elfordulás és közöny jóvátehetetlen károkat okozhat, és direkt módon negatív hatással lehet a májusi EP- és az őszi önkormányzati választásokra. 
A választói aktivitás megteremtéséért és megmentéséért kell kibővíteni a jelöltállító szervezetek körét, ezért szorgalmazom köztestületek, érdekképviseletek, hivatásrendi kamarák és civil szervezetek jelöltjeinek szerepvállalását. Nem gondolom, hogy boldog-boldogtalan indulhasson a „selejtezőn”. Minden bizonnyal megvan az a tapasztalati szám (támogatói aláírás), amelyhez normatív módon köthető az előválasztáson való részvétel. Az előbb felsorolt szervezeteknek ez nem lesz gond, mivel taglétszámuk meghaladja az ellenzéki pártokét. Még az is előfordulhat, hogy alkalmas „körön kívüli” jelölt felbukkanása esetén a pártok önmérsékletet tanúsítanak, és beállnak a nem pártjellegű társadalmi szervezetek által favorizált személy mögé. 
Ha az öt-hat pártjelölt kiegészülne öt-hat jól felkészült szakember-aspiránssal – és értelmes diskurzussal –, az dupla haszonnal járna. Egyrészt világosan kirajzolódna, hogy politikusokat vagy "külsősöket" akarnak-e a budapestiek főpolgármesternek, másrészt az új szereplők – még ha veszítenek is az előzetes versenyben – a későbbi győztes szakmai hátterét is biztosíthatnák. Egy sikeres üzletemberre, egy kiváló stratégára, egy gyakorlott jogászra minden csúcsvezetőnek szüksége van. Ez alól a főpolgármester sem kivétel.