Rég nem látott események színhelye volt hétvégén a párizsi Champs-Elysées, illetve a Diadalív környéke. Tüntetők törtek-zúztak, gépkocsikat gyújtottak fel, üzletek ablakát dobták be kövekkel. Több százan sérültek meg, köztük több mint nyolcvan rendőr.
Békés megmozdulásról szó sem volt. Amint Emmanuel Macron francia elnök fogalmazott, a francia jelképeket támadták. Az erőszak ugyanúgy elítélendő, mint 2007-ben, amikor a bevándorlók leszármazottai – saját helyzetük miatt tiltakozva – heteken át naponta gyújtottak fel ezernyi gépkocsit. Ezeket a megnyilvánulásokat aligha indokolhatja a felháborodás.
Macron azonban nem tehet úgy, mintha meg sem hallaná a lázadók hangját. Mert bár kétségkívül anarchisták keveredtek a „sárga mellényeseknek” nevezett tüntetők közé, attól még nem söpörheti le az asztalról a követeléseiket. A francia elnök valóban átfogó reformokat vázolt fel, mióta az ország élére választották, fokozatosan állítaná át hazáját a megújuló energiára, könnyítéseket ígért a cégeknek, hogy serkentse a befektetéseket, költségcsökkentő intézkedéseket hozott, és alapvető változásokat javasolt az Európai Unió megújítására. De nem foglalkozott azokkal, akik elsősorban nem az EU sorsa miatt aggódnak, hanem azt sem tudják, hogyan jönnek ki a fizetésükből a hónap végéig.
A sárga mellényesek megmozdulásai a társadalom megosztottságára hívják fel a figyelmet. A francia gazdasági válság nyomán a középosztályból egyre többen szembesültek azzal, hogy nem tudják fenntartani a korábbi életszínvonalat. Ennek nyomán szociális mozgalom jött létre. Kétséges, elérik-e céljukat, hiszen Macron nem akarja visszafordítani a reformfolyamatot. Az elnöknek azonban nemcsak a vállalatoknak kellene gesztusokat tennie, hanem a szegényebb rétegeknek is, hiszen látható: pattanásig feszült a helyzet az országban, s ebből a szélsőjobboldal húzhat politikai hasznot.
A francia elnök mintha zsákutcába került volna, és egyelőre maga sem látja, hogyan kecmereghet ki innen. Franciaország bizonytalan jövő előtt áll, és ez nagyon rossz hír Európának.