Tűzszünet halálos áldozatokkal

Publikálás dátuma
2018.12.05 10:30

Fotó: AFP/ Valeriy Melnikov
A tél beálltával egyre több gyötrődés vár azokra a tízezrekre, akik a kelet-ukrajnai tűzszüneti vonal mentén élnek, és ingázni kénytelenek.
A Kercsi-szorosnál a minap történt ukrán-orosz tengeri incidens nyomán Ukrajna egy részén hadiállapotot hirdettek, ami tovább nehezíti az évek óta tartó fegyveres konfliktusba belefásult emberek életét a Donbasz, vagyis a Donyec-medence térségében.  Az 57 országot összefogó EBESZ, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet megfigyelő missziót működtet Ukrajnában. Küldetésének legismertebb aspektusa a tűzszünet-sértések napi regisztrálása, amit személyzettel ellátott helyszíni ellenőrző posztokon, rögzített térfigyelő kamerákkal, illetve drónokkal végeznek.  Tapasztalataik nagyjából abban foglalhatók össze, hogy az időnkénti tűzpárbajok, ágyúzások intenzitása hosszabb távon valamelyest hullámzik, és nem igazán mutat szoros összefüggést az ukrajnai konfliktushelyzet alakulásának szélesebb összefüggéseivel, a politikai körülmények pillanatnyi romlásával vagy javulásával. Az mindenesetre megállapítható, hogy időnként emberek szenvednek súlyos, adott esetben halálos sérülést a tűzszünet megsértése következtében, tehát a kelet-ukrajnai helyzet nem nevezhető „befagyott konfliktusnak”. Az EBESZ-megfigyelők azonban nem csupán a szorosan vett harci cselekményeket kísérik figyelemmel, és számolják a leadott lövéseket, hanem arról is rendszeresen készítenek beszámolókat, hogy a konfliktus miként befolyásolja a polgári lakosság életét.  A megfigyelő misszió kijevi központjában nemrég külföldi újságíróknak tartott tájékoztatás során elhangzottak szerint három fő csoportba lehet sorolni a politikai-katonai szembenállás hatásait a civil társadalomra.  Az első a harci cselekmények közvetlen következménye. Kiterjedt területeket aknáztak alá, ahol időnként tragédiák történnek. Egy alkalommal például három gyermek halt meg, amikor a mezőn talált, éles gránáttal játszottak, és az felrobbant. Előfordul azonban néha az is, hogy civil lakóövezetekre tüzelnek, és az szed áldozatokat. Ennél jóval többeket érint, hogy bizonyos alapvető infrastrukturális létesítményekre a tűzszüneti vonal mindkét oldalán élők rá lennének szorulva. Vonatozik ez a víz-, gáz-, áram-, illetve mobiltelefon-szolgáltatásra egyaránt. Borzalmasan szerencsétlen helyzet alakult ki például a Donyeck melletti hatalmas víztisztító létesítmény körül. A telep olyan útvonal mentén fekszik, ahonnan a legkézenfekvőbb lehetne támadást intézni a város ellen, tehát a környéken igen magas a katonai koncentráció. Ebben a környezetben óriási klórtartályokat kell megóvni a tüzérségi találattól, nehogy mérgesgázok kerüljenek a levegőbe. A következmények harmadik fő csoportját az jelenti, hogy a tűzszüneti vonal mentén található ellenőrző pontokon hallatlan megpróbáltatásokat jelent az átjutás.  A kijevi kormány által nem ellenőrzött donyecki, illetve luhanszki „népköztársaság” területén több millióan laknak. Az ukrán kormányerők és az ellenük fellépett erők állásai között végig a tűzszüneti vonal mentén szürke zóna húzódik, amely néhol négy kilométer, néhol alig száz méter széles. A szürke zónában jórészt elnéptelenedett falvak találhatók, de van, akinek nem volt módja elköltözni, és ma is több tízezren laknak a senki földjén, ahol nincs semmi jogbiztonság. Az ottmaradottak közt sok az idős asszony.  A hivatalos kijevi szóhasználat szerint nem ellenőrzött területek és az ukrán hatóságok által uralt terület között novemberben mindössze öt átkelőhely volt nyitva, ebből a luhanszki térségben csupán egy, amelynél a szürke zónán gyalogszerrel áthaladóknak keskeny hídon kell végigmenniük. Az átkelőknél, amelyeknek a környékét sűrűn aláaknázták, a fegyveresek mindkét végponton külön-külön ellenőrzik az embereket, a várakozás nem ritkán hat-nyolc óra. A szürke zónán való áthaladás útvonalán nincs szervezett tömegközlekedés, nem áll rendelkezésre szinte semmilyen kiépített infrastruktúra, nem találni WC-t, nem lehet vízhez jutni, nyáron nincs árnyék a tűző nap elől, nem érhető el szükség esetén egészségügyi szolgáltatás. Az EBESZ emberei az átkelőknél szemtanúi voltak szívinfarktusos haláleseteknek.   
Az öt ellenőrző ponton naponta összesen mintegy 40 ezren kelnek át mégis. Kisebb részben olyanok, akiknek a túlsó oldalon van a munkahelyük vagy az oktatási intézmény, ahova járnak. Túlnyomó többségük azonban idős, nehezen mozgó ember az ukrán kormány által nem ellenőrzött területekről, aki csak akkor jut hozzá igencsak szerény, többnyire mindössze havi kétezer hrivnya körüli nyugdíjához - ami az árfolyamhullámzás függvényében mintegy 22-24 ezer forintnak felel meg –, ha személyesen átmegy érte, hiszen a nem ellenőrzött területeken semmilyen ukrán állami intézmény nem működik.  A választóvonal azt is nagyon megnehezíti, hogy a donyecki és luhanszki térségben lakók hozzájussanak a szükséges hivatalos okmányokhoz. Vonatkozik ez egyfelől a különböző szintű iskolai végzettséget igazoló bizonyítványokra, diplomákra. A két „népköztársaság” által kibocsátott okmányokat Ukrajnában nem tekintik érvényesnek. A végzettséget tanúsító papírokat automatikusan az orosz hatóságok sem ismerik el, de kérelemre, meglehetősen nehézkes bürokratikus tortúra árán orosz elismerő irathoz hozzájuthatnak e területek lakói. A szokványos személyi jellegű iratfajták közül egyedül a halotti bizonyítványok tekintetében tudtak megállapodni, és ezek hitelességét kölcsönösen elismerik.  A nem ellenőrzött területek lakosainak jogi értelemben, elvben nem tilos ugyan az ukrán hatóságoknál kérvényezniük a szükséges okmányokat, de az ellenőrző pontokon való átkelés említett nehézségei, a jogi tanácsadáshoz való hozzájutás szinte lehetetlen volta, a tájékozatlanság és a pénzhiány sokakat a gyakorlatban mégis megakadályoz abban, hogy alapvető papírokhoz jussanak. Ma már több ezerre becsülhető azoknak a száma, akik 2014, vagyis a harcok kirobbanása és a tűzszüneti vonal létrejötte óta születtek, vagy töltötték be 14., illetve 16. életévüket, és az ehhez kapcsolódó, szükséges személyi okmányokkal nem rendelkeznek, így lényegében hontalannak számítanak.  Az EBESZ ellenőreinek nincs könnyű dolguk a helyi hatóságokkal, sokszor nem engedik be őket bizonyos helyekre, így nehéz meggyőződniük arról, mennyire érvényesülnek a jogállamisági követelmények az ukrán kormányerők által nem ellenőrzött területeken, ahol egyébként látszólag számos szükséges kellék adott: rendőrnek látszó egyenruhások bűnözőnek mondott embereket tartóztatnak le, őket bíróságnak látszó épületekben magukat bíráknak mondó emberek elítélik, majd börtönnek látszó intézményekbe zárják őket – csak éppen az egész mögött nincs ott elismert módon a jogszerűség háttere. A Nyugat és az oroszok között folyik a vita, hogy milyen ENSZ-jelenlétet kellene teremteni a térségben. A Nyugat kéksisakos békefenntartó erőkkel szeretné szavatolni, hogy a felek teljesítsék vállalt kötelezettségeiket, Moszkva szerint viszont az ENSZ-katonáknak csak az EBESZ-megfigyelőket kellene védelmezniük. Ez a mandátum olyan mértékű leszűkítését jelentené, ami teljesen értelmetlenné tenné az egész küldetést. Az EBESZ megfigyelői ugyanis – mint egyik vezető tisztségviselőjük külföldi újságíróknak Kijevben elmondta – addig érzik magukat biztonságban, amíg nem védik őket fegyverek, és amíg e ténynek mindkét szemben álló fél tudatában van. „Mindenki felismeri az autónkat, és tudják, hogy nincs puskánk. Ez a mi legfontosabb biztonsági garanciánk.”
Frissítve: 2018.12.05 10:59

Kitették az FPÖ-ből a patkányköltőt

Publikálás dátuma
2019.04.26 08:30

Fotó: AFP/ FRANZ NEUMAYR
Sietve tudatta a világgal a kormánykoalícióban részvevő osztrák szabadságpárt, az FPÖ vezére, hogy Braunauban  visszaadta alpolgármesteri tisztségét Christian Schilcher, aki a pártból is kilépett. Világméretű felháborodást keltett ugyanis ízléstelen verse, amely szerint a patkányok föld alatti, csatornában betöltött pozícióját is zavarják az osztrák kultúra követésére képtelen migránsok. Pedig az 53 éves politikus, aki a most 130 éve született Adolf Hitler braunaui földije, már 2012 óta ontja patkányverseit. Akkor került magas pozíciójába, s haragos elődje be is panaszolta őt az FPÖ vezetésének tűrhetetlen soraiért. Brigitte Zeilingernek hiába nem tetszett Schilcher költészete, ő volt az, akinek mennie kellett a helyi szabadságpárti frakcióból. Az alpolgármester most is azt hitte, hogy a helyi újságban megjelent költeménye sikert arat, s ha kisebb dorgálás éri is őt, azt mindenki hamar elfeledi. A patkányverset azonban kiszúrta a világsajtó, a nagy nemzetközi sajtóorgánumok mind lehozták, illusztrálandó az Ausztriában ma is széles körben virágzó neonácizmust. Éppen ez késztette az ország kancellárját, a néppártot vezető Sebastian Kurzot, hogy szigorúan elítélje a náci időket idéző sorokat, s követelje helyettesétől,  hogy cselekedjen. Az FPÖ elnöki tisztét is betöltő Heinz-Christian Strache alkancellár nem kénytelen volt lemondásra, kilépésre rábírni a patkány-poétát. A kereszténydemokrata néppárt és szélsőséges koalíciós partnere 2017 decembere óta kormányoz Ausztriában, azóta próbálnak konfliktus mentesen együttműködni, ráadásul úgy, hogy szalonképesnek tűnjenek. Ez viszont csökkenti az FPÖ radikalizmusát méltányoló tagság rokonszenvét. Ezért is játszik a szabadságpárt két húron: Strache, akinek neonáci múltjáról dokumentumok tömege szól, a mérsékelt, megfontolt politikus szerepét alakítja, mellette azonban rendre megnyilvánulnak az FPÖ nagyon is szélsőséges irányítói. Leginkább Herbert Kickl belügyminisztert szokás emlegetni, mint a kemény jobboldal legelszántabb tagját, aki nemrég azt kezdeményezte, hogy bűn nélkül is zárjanak börtönbe migránsokat, akiknek az arcukra van írva, hogy rosszban fognak sántikálni. Kickl elrendelte, hogy a híres traiskircheni menekülttábort, ahol például 1956-ban sok tízezer magyart fogadtak be, nevezzék ezen túl kiutazó tábornak, s nem beutazónak, ezzel is hűtve a migránsok reményeit. Kickl kezdeményezését még Christoph Schönborn, az osztrák katolikus egyház feje is szívtelennek nevezte.   Az FPÖ egyik legradikálisabb politikusa, Harald Vilimsky, aki ezúttal is a párt vezető jelöltje az európai parlamenti választásokon, most az állami televízió híradójában próbált magyarázkodni a patkányvers miatt. Egyszeri esetnek mondta, a tévé híres riporterét pedig durván szidta, s kirúgatásával fenyegetőzött. Ezután a néppárt uniós képviselőjelöltjével vitázott egy privát televízióban, ahol Othmar Karas a szemére hányta, hogy az „egyszeri eset” az FPÖ kormányzása alatt már százszor fordult elő. Tavaly Alsó-Ausztriában volt például kénytelen az FPÖ a csúcsjelöltjét, Udo Landbauert lemondatni, s a pártból is kitenni, mert tagja volt egy az FPÖ bázisát jelentő szélsőséges  Burschenschaftnak, ahol antiszemita, rasszista énekkönyvre bukkant a hatóság. Landbauer azóta már újra a szabadságpárt helyi irányítója. Szerdán már az osztrák államfő, Alexander van der Bellen is arra figyelmeztette  Heinz-Christian Strachét, hogy tartsa vissza pártját a sokasodó hecckampányoktól.
Frissítve: 2019.04.26 08:30

Megosztja az Uniót Kína terjeszkedése, de Orbán lelkes

Publikálás dátuma
2019.04.26 08:00

Fotó: MTI/ Miniszterelnöki Sajtóiroda/Szecsõdi Balázs
Komoly veszélyt jelent egyes országok számára a kínai Új selyemút kezdeményezés, amit nem egy ázsiai példa mutat.
Orbán Viktor is részt vesz a Pekingben csütörtökön kezdődött és szombatig tartó Egy övezet egy út konferencia, amelyen 40 ország vezetői találkoznak, köztük Vlagyimir Putyin orosz elnök. Az Új selyemút kínai kezdeményezés, elsősorban gazdasági jellegű ugyan, ennek révén azonban Peking politikai jelentőségét is növeli a világban. Noha a kínai elnök, Hszi Csin-ping gazdaságélénkítésre vonatkozó víziója elsősorban az ázsiai, délkelet-ázsiai térségre szól, deklarált célja az is, hogy szorosabb gazdasági és kereskedelmi együttműködésre ösztönözze az eurázsiai kontinens államait. Ez az övezet a világ legnépesebb és leggyorsabb gazdasági növekedést felmutató térsége, magyarán a legnagyobb piac, amit egyetlen nyugati ország sem tud vagy akar mellőzni. Mégis, a találkozóról hiányoznak a nyugati demokráciák vezetői, Orbán Viktor miniszterelnök így ismét nem csak jó hírű vezetők társaságába került. A jelentős kínai beruházás ugyan nyilván roppant csábító egy sor államnak, de rendkívüli veszélyeket is jelent számukra. Több ország vált eladósodottá, amivel Kína fontos kikötők felett szerezte meg az ellenőrzést legalább száz évre. Mianmar és Srí Lanka is tudna erről mesélni. A kínai terjeszkedés egyelőre inkább az ázsiai és afrikai térségben érzékelhető. Srí Lanka fővárosában, Colombóban például Peking 1,1 milliárd eurónyi összeget fektet be. Emellett Peking építi meg a kalkuttai, rangúni és nairobi kikötőt, de a görögországi Pireuszban is ezt tervezi. A másik nagy veszély az, hogy a terjeszkedéssel Kína saját vállalatait akarja előnyös helyzetbe hozni. Erre figyelmeztettek az Unió vezetői is az áprilisi EU-Kína csúcstalálkozón. Brüsszel azt akarja elérni, hogy azonos versenyképességi szabályok vonatkozzanak az Európában megjelenő kínai és a Kínában kereskedni kívánó európai vállalatokra. Jellemző, hogy a két évvel ezelőtti pekingi Új Selyemút konferencián a pekingi vezetés az utolsó pillanatban olyan nyilatkozatot dugott a jelenlévő vezetők orra alá, amely egyértelműen a kínai vállalatokat kedvezményezné a külföldiek rovására. Az európaiak hiányolták a dokumentumból a közbeszerzések átláthatóságát biztosító kötelezettségvállalást és a kölcsönös piacra jutás garanciáit. Nem is csoda, hogy megosztja az EU-t Kína egyre nyilvánvalóbb európai terjeszkedése. Peking számára ugyanis a gazdasági kezdeményezés lényegében stratégiaváltást jelent, s ennek egyértelmű célja a Nyugat felé terjeszkedés. Peking ezt ügyesen teszi, a G7-ek első államaként néhány hete Olaszország is csatlakozott az Új selyemúthoz. Az Új selyemút egy új kereskedelmi út kiépítését takarja; egy sor infrastrukturális beruházással, amelynek összértéke 2030-ig 24-26 billió (!) dollár. A hatalmas összeg nagy részét Peking finanszírozná az Asian Development Bank, az ázsiai beruházási bank, valamint a BRIC országok (Brazília, Oroszország, India, Kína, Dél-Afrika) New Development Bankja révén. Néhány infrastrukturális projekt (elsősorban vasútépítésről van szó) már megvalósult. 2017 áprilisában például 12 ezer kilométeres vasúti összeköttetés létesült London és a kínai iparváros, Jivu között. A britek első Kínába tartó vonatukat whiskyvel, gyógyszerekkel, gépalkatrészekkel pakolták meg. A kínaiak sikerrel osztják meg az EU-t, amit az áprilisi, horvátországi fórum is jelez, amelyen 16 európai ország állam- és kormányfői találkoztak Li Ko-csiang kínai kormányfővel, s mutattak leplezetlen érdeklődést Peking kezdeményezése iránt. Kína tehát jelentős összegeket költ a különféle beruházásokra, de ennek nagyon megkéri az árát.

Lelkes a miniszterelnök

Az Egy övezet, egy út elnevezésű kezdeményezése teljes egészében egybeesik a magyar nemzeti érdekekkel, hiszen az együttműködés egy fontos garancia a világgazdaság szabadságának fenntartására – jelentette ki Orbán Viktor kormányfő Pekingben, amikor Li Ko-csiang kínai miniszterelnökkel tárgyalt. Azt is mondta: komoly feladat fenntartani  a szabadkereskedelem és a világgazdaság szabadságának a rendjét, és az Egy övezet, egy út együttműködés fontos garancia erre. Orbánt fogadta Hszi Csin-ping államfő is, akivel a gazdasági együttműködés sikereit és európai ügyeket is megvitatott.

Frissítve: 2019.04.26 08:00