Képzőművészek viszik hírünket a tengeren túlra

Publikálás dátuma
2018.12.05 11:30
Kiállítás a Lincoln Centerben
Fotó: /
Magyar képző- és fotóművészek mutatkoznak be Miamiban az amerikai közönség előtt a Hungary Emerging program utazókiállításának utolsó állomása keretében.
Egy közép- és kelet-európai művész számára különleges alkalom, ha alkotásai a tengeren túlra is elkerülhetnek. Bár az interneten keresztül már nyitva áll a világ, így virtuálisan külföldre is eljuthatunk, az, hogy teljes fizikai valójukban kikerülnek a képek, ráadásul egy értő csapat mutatja be őket fontos képzőművészeti helyszíneken, óriási lehetőség – emelte ki Horváth Lóczi Judit képzőművész a Magyar Foundation of North America szervezésében és az Art Market Budapest, Közép- és Kelet-Európa vezető nemzetközi művészeti vására közreműködésével megvalósuló Hungary Emerging program utazókiállítása kapcsán, amelynek utolsó állomása a ma kezdődő Red Dot Miami Art Festivalon lesz.
A 2017-ben útjára indított kezdeményezés keretében mintegy kétszáz pályázóból választották ki azt a tíz nyertest, akik között fiatal és középgenerációs magyar művészek egyaránt szerepelnek. A pályázat jelentőségét és hatékonyságát többek közt az biztosítja, hogy a dominánsan amerikai szakmai szereplőkből álló héttagú zsűri alkalmas olyan alkotók és munkák kiválasztására, amelyek megfelelnek az amerikai közönség igényeinek – mondta lapunknak Ledényi Attila, az Art Market Budapest alapító-igazgatója.   A kiállítási kompozíció összetétele több szempontból is reprezentatív – számolt be a részletekről Ledényi –, például a képzőművészeti anyag mellett a fotóművészet is látványos szerepet kap. Ez különösen fontos – tette hozzá –, hiszen a hazai vizuális művészet számára a nemzetközi színtéren a fotóművészet kitörési pontot jelenthet. – Az amerikai szervezők kifejezetten törekedtek arra, hogy ahol lehetséges, műtárgypiaci megjelenést is biztosítsanak az Amerikában turnézó anyagnak. A legutóbbi esetben, a New York-i Lincoln Centerben ugyan nem kereskedelmi jellegű bemutató jött létre, az itteni kiállítás különleges jelentőségét azonban az adta, hogy magyar művészeti válogatás volt látható a világ egyik legfontosabb művészeti központjában – hangsúlyozta. Az elmúlt évek tendenciái alapján egyre növekvő érdeklődés irányul Magyarország felé: részben művészeti forrásként is vonzóvá kezdünk válni, részben bizonyos művészeti tartalmak és korszakok is felértékelődni látszanak – mutatott rá Ledényi. „A hatvanas-hetvenes évek, a Kádár korszak művészete illetve az ebben az időszakban a régió kommunista országaiban megjelent neoavantgárd tendenciák iránti érdeklődés az utóbbi időben egyre több helyen, így például New York és London művészeti vásárain is megmutatkozott.” A siker és a fokozódó figyelem egyébként az Art Market Budapesten megjelenő nemzetközi látogatói és vásárlói volumenben is lemérhető – tette hozzá az igazgató.
A nemzetközi vásárokra való kijutás nagyon összetett felkészülési folyamatot igényel. Horváth Lóczi Judit szerint ahhoz, hogy valaki sikerrel járjon egy pályázaton, kell egy egységes koncepció, és szükség van arra, hogy az alkotó teljes hitelességgel tudja képviselni a saját anyagát. A művész hozzáfűzte, ehhez mindenképp szükséges néhány év tapasztalat és sok sikertelen pályázat; valamint elengedhetetlen az angol nyelvtudás is. A hazai művészeti támogatások kapcsán elmondta, meglehetősen kevés a lehetőség, és sokszor az is megosztja a képzőművészeti közeget, szabad-e ezekre a támogatásokra jelentkezni. Hozzátette, rendkívül problémásnak találja, hogy gyakran esik szó a politikai nézetekről a valódi művészeti kérdések helyett. Horváth Lóczi megemlítette azt is, mivel a magyar közeg nagyon kicsi és nagymértékben kapcsolatokra épül, érdemes az alkotóknak külföld felé is nyitni, mivel ott nem számít, hol végeztek, vagy ki volt a mesterük. Ugyanakkor hangsúlyozta, a nemzetközi vásárokon szinte lehetetlen a művészt képviselő galéria nélkül megjelenni; az egyéni út mindig rögösebb.   Az alkotó kiemelte, a hazai képzőművészeti oktatás viszont mindig nagyon jó színvonalú volt, a diákok olyan hagyományosnak tekintett tudást is megkapnak, amely külföldön már nem kötelező. „Azt gondolom, pontos technikai tudásra akkor is szükség van, ha valaki aztán hozzám hasonlóan az absztrakció felé fordul” – fűzte hozzá. A külföldi oktatás előnyét ellenben abban látja, hogy nagyobb hangsúlyt fektetnek az intermediális művészetekre, a pályázatírási technikákra, és az oktatási kurzusok is sokkal átjárhatóbbak. Ledényi Attila úgy vélekedik, a korábbi évtizedekhez képest ma már jelentősen könnyebb a nemzetközi piacra jutás a karrierjük elején járó hazai alkotók számára, kiépülőben van például egy a korábbinál fejlettebb és hatékonyabb kereskedelmi infrastruktúra is. – Az Art Market Budapest maga is számottevő lehetőségeket biztosít, miközben olyan kezdeményezések is segítenek, mint a közelmúltban elindult Budapest Art Mentor program, amely például képzési struktúrát nyújt, és éppúgy fejleszti a piacon való érvényesülést, mint a hatékonyabb fellépést és a szélesebb kapcsolatrendszer kiépítését. Az igazgató elmondta, mivel a magyarországi gazdaság stabilabb és erősebb a néhány évvel korábbihoz képest, a műtárgykereskedelmi képviselők száma és hatékonysága is jobb. Hozzátette egyúttal, fontos, hogy a hazai kereskedők is felismerjék, célszerű a külföld felé is fordulniuk, még ha az esetenként rizikóval is jár.

A kortárs művészetre meg kell érni

„Hazánkban a kortárs képzőművészet felé való irányultság nem olyan mértékű, mint tőlünk nyugatabbra” – vélekedik Horváth Lóczi Judit. A művész szerint ez elsősorban az oktatás hibája: kortárs művészetet alig tanítanak az iskolákban. Ráadásul az ilyen jellegű művészet megértéséhez szükséges előtanulmány is, valamint kell némi idő, amíg megérik rá az ember, hogy megértse például, mit jelenthet egy fekete négyzet fehér alapon – részletezte a képzőművész. Majd hozzátette: bár Malevics munkája már nagyon régi (több mint száz éve készült), mi Magyarországon még mindig nem értjük, és elzárkózunk tőle.. Ugyanakkor a művész beszámolt arról is, a kiállításlátogatók körében nyitottságot is érzékel: sokan elmondják az intuícióikat, asszociációikat. Viszont még mindig túl gyakran hallja, hogy valaki arról beszél, nem ért a képzőművészethez. „Holott ahhoz nem kell érteni, csupán hagyni kell, hogy hasson; és ha egy mű hat ránk, akkor az jó” – mondja tanácsként.

2018.12.05 11:30
Frissítve: 2018.12.05 11:30

Kitárt karok a Millenárison - átadták a Nemzeti Táncszínház új épületét

Publikálás dátuma
2019.02.15 20:25
Felfrissült a teátrum homlokzata, így a Millenáris Park arculata is
Fotó: Népszava/ Vajda József
Zártkörű gálaest keretében pénteken adták át a Nemzeti Táncszínház új épületét a Millenárison. Zoboki Gábor vezetőtervező beépítette a volt szabadtéri színpadot, új próbatermek és mobilterek is létrejöttek.
Kérdés, hogy tényleg hazatalált-e a Nemzeti Táncszínház, azzal, hogy tegnaptól birtokba veheti új játszóhelyét a Millenárison. A Millenáris és az intézmény vezetése reményei szerint igen. Az előzmény mindenesetre tartogatott néhány nem várt mozzanatot (lásd keretes írásunk). Amikor kiderült, hogy a Nemzeti Táncszínháznak el kell költöznie a Várból, rögtön a Millenáris Park E épületére esett a választás. Az egykori Ganz csarnok a 2000-es évek elején tévéstúdióként működött, majd színházi és más jellegű produkciókat fogadott be. A mostani átalakítást a ZDA-Zoboki Építésziroda jegyzi.

Újdonság, hogy eltűnt a főbejárat elől a szabadtéri színpad, helyét egy előcsarnok veszi át, amely kissé hasonlít a Művészetek Palotája fogadóterére. A padozat színházzá, a lépcső pedig nézőtérré alakítható. Kétségtelen impozáns látványt nyújt a megújult homlokzat és az előcsarnok is. Utóbbi felett kapott helyet a térben „lebegő” 120 fős kisterem, amely csonkakúpszerűen lóg be az előcsarnok fölé. A korábbi stúdiótérből multifunkcionális színházi térré alakították a 368 főt befogadó nagytermet. A székek félretolhatók, ezért tetszés szerint koncerteket, gálavacsorákat, vagy konferenciákat is be tudnak majd fogadni. Az egykori transzformátorház  belső tere két próbateremmel és baletteremmel is bővült. A beruházás összköltsége elérte a 4,6 milliárd forintot.

Ertl Péter, a Nemzeti Táncszínház főigazgatója elmondta, hogy a következő napokban rendezik meg az új állandó játszóhelyükön a Budapest Táncfesztivált. A sorozaton huszonnégy előadás szerepel, budapesti bemutatók, valamint külföldi vendégelőadások. A Millenárison alapvetően balett-, néptánc- és kortárs produkciókat fogadnak be, de a továbbiakban is tartanak majd a Művészetek Palotájában is előadásokat. A két játszóhelyen márciusban összesen harminchárom előadást láthat a közönség. Az idei költségvetésük 622 millió, de az üzemeltetési költségek növekedése miatt tárgyalnak arról a fenntartóval, az Emberi Erőforrások Minisztériumával, hogy miként juthatnak plusztámogatáshoz.   

„Az építészet kaméleonlétét meg kell érezni”

Zoboki Gábor építész úgy véli, egy olyan szimbólumrendszert kívántak kialakítani, amely ott marad a látogatók fejében. Az egyre szaporodó állami megrendeléseiről is kérdeztük.    - A zenei kötődése eddig is ismert volt, a Nemzeti Táncszínház bejárásán viszont elmesélte, hogy korábban táncolt is, azért az többeket meglepett. - Az én generációm gyerekként úgy járhatta a világot, hogy vagy az élsportban jeleskedett, vagy a művészetben, amatőr együttesekben. Én Franciaországba, Németországba táncosként jutottam el, a Bartók Táncegyüttes tagjaként. De tizennyolc évesen ezt az egészet abbahagytam. És milyen érdekes, hogy ötvenhat évesen valamilyen módon a tánc újra megjelent az életemben.

- A mostani tervezésnél profitált abból, hogy annak idején táncolt? - Hogyne, sok mindent tudtam, amit aki nem táncolt, nem tudhat. Például, hogy milyen módon kell egy öltözőt elhelyezni és sorolhatnám. Az építészet kaméleonlétét meg kell érezni, ha ez nem történik meg, akkor utólag kezdik átalakítani azt az épületet, amit az ember tervezett, és ez nem jó. Az építésznek saját érdeke, hogy feltárja egy ház anatómiáját, illetve a lélektanát. Nekem szerencsém van, hogy ez már a többedik olyan munka, amelynek az eredménye a kulturális profil. Ezek mind a Müpától az Operaház felújításáig egy tanulópálya állomásai.

- A táncszínház esetében mi volt a fő cél, ami a tervezést illeti? - Egy meglévő házat akartunk tervezői szempontból úgy átírni, hogy kifejezzük a lendületet, a dinamikát.
 
- Nem jelentett túl nagy kötöttséget, hogy nem egy teljesen új teret kellett tervezni? - A kötöttség csupán a szerkezetet jelenti, a gépészetet, a világítást, a burkolatokat nem. És ez a kötöttség ebben az esetben inkább előnyt jelentett. Például azért, mert azt a szegecselt acéltartót, amelyen a Nemzeti Táncszínház áll, már nem tudnák ma legyártani. És egyébként is nagyon élvezetes egy ház történetében visszautazni, úgy, hogy közben az ember az épület jövőjét tervezi. Egy táncszínház esetében pedig különösen fontos a tradíció, miközben a következő évtizedekre is gondolni kell.
- Azt hogy élte meg, hogy azt az épületet is az önök tervei alapján alakították át, ahonnan el kellett jönni a táncszínháznak és az új helyét is önök formálhatták meg? - Ez csak egy szellemi furcsaság. Ha valaki azt gondolta, hogy egy valamikori templomtérben helyén van egy színház, az tévedett. A mostani új Nemzeti Táncszínház pedig egy új kulturális centrumot kínál Budán, ami szerintem rendkívül lényeges.

- A mostani épület fő tervezői ötlete a szabadtéri színpad beépítése? - Ez a ház felfogható egy háromhajós bazilikaként. Egy háznak kell, hogy legyen arca. A szabadtéri színpad beépítésével ezt szerettük volna elérni. Az új előcsarnokkal egy akcióteret szerettük volna létrehozni, amely sok mindenre alkalmas. Emellett pedig egy olyan szimbólumrendszert kívántunk kialakítani, amely ott marad a látogatók fejében. Egy szájat, egy széttárt kart jelképez a beépítés.
- Ön mostanában itthon több állami megrendelést kapott. Nem tart attól, hogy ezért megbélyegzik? - Ha egy építész megérzi a szakmai lehetőséget, akkor igyekszik élni vele. Azt, hogy ezt ki miként ítéli meg, nem az én dolgom kommentálni. Az irodánk folyamatosan kap külföldi megbízásokat és piaci megrendeléseket is. Alkotói szempontból pedig az a kérdés, hogy ez a ház méltó módon reprezentálja-e a magyar nemzeti tánc műfaját, és a karmelita kolostor méltó módon reprezentálja-e a Miniszterelnökséget.

„Hajléktalanság” három és fél évig

A Táncfórum jogutódjaként 2001-ben alapították a Nemzeti Táncszínházat, amely otthonául még abban az évben megkapta a Várszínház, azaz az egykori Karmelita kolostor épületét a budai várban. Miután az ingatlant a miniszterelnök rezidenciájának szemelték ki, 2014 júliusában kormányhatározat született arról, a táncszínházat innen kiköltöztetik, az intézmény pedig a 2015–16-os színházi évadot már új otthonában, a Millenáris Teátrum részben átalakított épületében kezdheti meg. 2014 nyarán utóbbi feladatra 150 millió forintot irányoztak elő, majd további 2,7 milliárdot a teátrum átalakítására. A befogadó színház kiköltöztetése flottul ment 2014 őszén, a folytatás kevésbé: egy évvel később az intézmény konstatálhatta, még egy kapavágás sem történt a Millenáris Teátrumnál. Így továbbra is ideiglenes játszóhelyeken – Müpa, Marczi Közösségi Tér, Várkert Bazár, MOM Kulturális Központ és egy ideig a Hagyományok Háza – létezett tovább. A következmény: előadásszám-csökkenés, nézőszámcsökkenés, működési költségek növekedése.
 
„A megkezdett előkészítő munkák biztatóan indultak, viszont januárban a Közbeszerzési Hatóság honlapján megjelent nyilvános adatok szerint a Nemzeti Táncszínház új játszóhelyének kialakítására kiírt közbeszerzési eljárás eredménytelen lett” – a Nemzeti Táncszínház vezetője, Ertl Péter 2016 januárjában ekként magyarázta az egykori Magyar Nemzetben, hogyan is lett „hajléktalan” a Nemzeti Táncszínház. Az ideiglenes játszóhelyi működés többletkiadásaihoz 2016 februárjában újabb 150 millió forintot kapott, júniusban az új játszóhely kialakítása kapott még 500 millió forintot. 2107 márciusában egy újabb 293 millió forintos támogatást részben az új épület népszerűsítésére lehetett költeni, ami akkor még látványterv szintjén létezett. Az épületavatást 2018 márciusára tervezték.
 
2017 szeptemberében újabb 885 millió forintot kapott az új játszóhely kialakítása, e költségbe már beletartoztak a fény- hang- és színpadtechnikai beszerzések is. A kivitelezést a közbeszerzéseken rendre sikerrel induló ZÁÉV Zrt. végezte, amely idén januártól már hivatalosan is a leggazdagabb magyar vállalkozó, Mészáros Lőrinc cége. - T. G.

2019.02.15 20:25
Frissítve: 2019.02.15 21:18

Gálaesttel emlékeznek a száz éve született Bessenyei Ferencre

Publikálás dátuma
2019.02.15 18:42

Fotó: Népszava/
Gálaesttel emlékeznek Bessenyei Ferencre születésének 100. évfordulója alkalmából pénteken a Nemzeti Színházban - adta hírül az MTI. A nagyszínpadi műsor előtt a teátrum parkjában pályatársai, tisztelői mécseseket, virágokat helyeztek el a színművész szobránál. Bessenyei Ferenc (1919-2004) kétszeres Kossuth-díjas színművész, a nemzet színésze, a magyar színjátszás nagy alakja száz éve, 1919. február 10-én született. Ebből az alkalomból a művész tisztelői mécseseket, virágokat helyeztek el Párkányi Raab Péter Bessenyei Ferencet Bánk bán szerepében ábrázoló szobránál a teátrum parkjában. Az eseményen jelen volt Császár Angela, Piros Ildikó, Benkő Péter, Kovács István, Rubold Ödön, Nemcsák Károly, Mihályi Győző színművész és Szirtes Tamás rendező, a Madách Színház igazgatója is.

Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója a teátrum előtt tartott megemlékezésen kiemelte: az, hogy az eseményre sokan eljöttek, szintén azt igazolja, hogy igazi nagy színész volt Bessenyei Ferenc. Olyan színész, aki egy korszak szimbólumává tudott válni. Mint fogalmazott, a színész a Jóistentől sok-sok ajándékot kapott: karizmát, energiát, gyönyörű orgánumot, és élt is ezzel. Olyan művész volt, aki tudott igazi nagy hősöket játszani, karizmatikus egyéniségeket és akivel kicsit be is azonosítottuk ezeket a hősöket, benne láttuk nagy történelmi személyiségeinket.

A rendező arról beszélt, hogy ez az a generáció volt, az a közönség, amely igényelte a nagy formátumú színészeket a színpadon. Sajnos ezután eljött egy olyan kor, amikor inkább kisebb emberi lelkeket ábrázolunk, az emberi gyarlóságra fókuszálunk - mondta, hozzátéve: reméli, hogy majd egy új korszak kezdődik, amelyben Bessenyei Ferenc lesz az egyik példakép. Felidézte, hogy a művész születésének 100. évfordulóján, február 10-én emléktáblát avattak annak a budapesti háznak a falán, ahol a színész lakott.

A teátrumban pénteken gálaesttel is emlékeznek a művészre. A Nemzeti Színház nagyszínpadán Bessenyei 100 - "Én úgy szeretek élni!" című műsorban pályatársakkal, történetek, filmbejátszások, novellák segítségével idézik fel a színész alakját. Az est műsorvezetője Bakos-Kiss Gábor, a megemlékezők között megtalálható Benkő Péter, Császár Angela, Kovács István, Kubik Anna, Nemcsák Károly, Pap Éva, Piros Ildikó, Rubold Ödön, Radó Denise és Huszti Péter színművész.
2019.02.15 18:42
Frissítve: 2019.02.15 19:20