Képzőművészek viszik hírünket a tengeren túlra

Publikálás dátuma
2018.12.05. 11:30
Kiállítás a Lincoln Centerben
Magyar képző- és fotóművészek mutatkoznak be Miamiban az amerikai közönség előtt a Hungary Emerging program utazókiállításának utolsó állomása keretében.
Egy közép- és kelet-európai művész számára különleges alkalom, ha alkotásai a tengeren túlra is elkerülhetnek. Bár az interneten keresztül már nyitva áll a világ, így virtuálisan külföldre is eljuthatunk, az, hogy teljes fizikai valójukban kikerülnek a képek, ráadásul egy értő csapat mutatja be őket fontos képzőművészeti helyszíneken, óriási lehetőség – emelte ki Horváth Lóczi Judit képzőművész a Magyar Foundation of North America szervezésében és az Art Market Budapest, Közép- és Kelet-Európa vezető nemzetközi művészeti vására közreműködésével megvalósuló Hungary Emerging program utazókiállítása kapcsán, amelynek utolsó állomása a ma kezdődő Red Dot Miami Art Festivalon lesz.
SZÜLETÉSNAPI BOLDOGSÁG - Pol Kurucz munkáit korábban az Elle, a Vogue és a The Guardian is közölte
A 2017-ben útjára indított kezdeményezés keretében mintegy kétszáz pályázóból választották ki azt a tíz nyertest, akik között fiatal és középgenerációs magyar művészek egyaránt szerepelnek. A pályázat jelentőségét és hatékonyságát többek közt az biztosítja, hogy a dominánsan amerikai szakmai szereplőkből álló héttagú zsűri alkalmas olyan alkotók és munkák kiválasztására, amelyek megfelelnek az amerikai közönség igényeinek – mondta lapunknak Ledényi Attila, az Art Market Budapest alapító-igazgatója.   A kiállítási kompozíció összetétele több szempontból is reprezentatív – számolt be a részletekről Ledényi –, például a képzőművészeti anyag mellett a fotóművészet is látványos szerepet kap. Ez különösen fontos – tette hozzá –, hiszen a hazai vizuális művészet számára a nemzetközi színtéren a fotóművészet kitörési pontot jelenthet. – Az amerikai szervezők kifejezetten törekedtek arra, hogy ahol lehetséges, műtárgypiaci megjelenést is biztosítsanak az Amerikában turnézó anyagnak. A legutóbbi esetben, a New York-i Lincoln Centerben ugyan nem kereskedelmi jellegű bemutató jött létre, az itteni kiállítás különleges jelentőségét azonban az adta, hogy magyar művészeti válogatás volt látható a világ egyik legfontosabb művészeti központjában – hangsúlyozta. Az elmúlt évek tendenciái alapján egyre növekvő érdeklődés irányul Magyarország felé: részben művészeti forrásként is vonzóvá kezdünk válni, részben bizonyos művészeti tartalmak és korszakok is felértékelődni látszanak – mutatott rá Ledényi. „A hatvanas-hetvenes évek, a Kádár korszak művészete illetve az ebben az időszakban a régió kommunista országaiban megjelent neoavantgárd tendenciák iránti érdeklődés az utóbbi időben egyre több helyen, így például New York és London művészeti vásárain is megmutatkozott.” A siker és a fokozódó figyelem egyébként az Art Market Budapesten megjelenő nemzetközi látogatói és vásárlói volumenben is lemérhető – tette hozzá az igazgató.
Tóth Angelika festménye, a Railroad
A nemzetközi vásárokra való kijutás nagyon összetett felkészülési folyamatot igényel. Horváth Lóczi Judit szerint ahhoz, hogy valaki sikerrel járjon egy pályázaton, kell egy egységes koncepció, és szükség van arra, hogy az alkotó teljes hitelességgel tudja képviselni a saját anyagát. A művész hozzáfűzte, ehhez mindenképp szükséges néhány év tapasztalat és sok sikertelen pályázat; valamint elengedhetetlen az angol nyelvtudás is. A hazai művészeti támogatások kapcsán elmondta, meglehetősen kevés a lehetőség, és sokszor az is megosztja a képzőművészeti közeget, szabad-e ezekre a támogatásokra jelentkezni. Hozzátette, rendkívül problémásnak találja, hogy gyakran esik szó a politikai nézetekről a valódi művészeti kérdések helyett. Horváth Lóczi megemlítette azt is, mivel a magyar közeg nagyon kicsi és nagymértékben kapcsolatokra épül, érdemes az alkotóknak külföld felé is nyitni, mivel ott nem számít, hol végeztek, vagy ki volt a mesterük. Ugyanakkor hangsúlyozta, a nemzetközi vásárokon szinte lehetetlen a művészt képviselő galéria nélkül megjelenni; az egyéni út mindig rögösebb.   Az alkotó kiemelte, a hazai képzőművészeti oktatás viszont mindig nagyon jó színvonalú volt, a diákok olyan hagyományosnak tekintett tudást is megkapnak, amely külföldön már nem kötelező. „Azt gondolom, pontos technikai tudásra akkor is szükség van, ha valaki aztán hozzám hasonlóan az absztrakció felé fordul” – fűzte hozzá. A külföldi oktatás előnyét ellenben abban látja, hogy nagyobb hangsúlyt fektetnek az intermediális művészetekre, a pályázatírási technikákra, és az oktatási kurzusok is sokkal átjárhatóbbak. Ledényi Attila úgy vélekedik, a korábbi évtizedekhez képest ma már jelentősen könnyebb a nemzetközi piacra jutás a karrierjük elején járó hazai alkotók számára, kiépülőben van például egy a korábbinál fejlettebb és hatékonyabb kereskedelmi infrastruktúra is. – Az Art Market Budapest maga is számottevő lehetőségeket biztosít, miközben olyan kezdeményezések is segítenek, mint a közelmúltban elindult Budapest Art Mentor program, amely például képzési struktúrát nyújt, és éppúgy fejleszti a piacon való érvényesülést, mint a hatékonyabb fellépést és a szélesebb kapcsolatrendszer kiépítését. Az igazgató elmondta, mivel a magyarországi gazdaság stabilabb és erősebb a néhány évvel korábbihoz képest, a műtárgykereskedelmi képviselők száma és hatékonysága is jobb. Hozzátette egyúttal, fontos, hogy a hazai kereskedők is felismerjék, célszerű a külföld felé is fordulniuk, még ha az esetenként rizikóval is jár.
AZ OTTHON KORONÁJA - Fajgerné Dudás Andrea egyik háziasszonya

A kortárs művészetre meg kell érni

„Hazánkban a kortárs képzőművészet felé való irányultság nem olyan mértékű, mint tőlünk nyugatabbra” – vélekedik Horváth Lóczi Judit. A művész szerint ez elsősorban az oktatás hibája: kortárs művészetet alig tanítanak az iskolákban. Ráadásul az ilyen jellegű művészet megértéséhez szükséges előtanulmány is, valamint kell némi idő, amíg megérik rá az ember, hogy megértse például, mit jelenthet egy fekete négyzet fehér alapon – részletezte a képzőművész. Majd hozzátette: bár Malevics munkája már nagyon régi (több mint száz éve készült), mi Magyarországon még mindig nem értjük, és elzárkózunk tőle.. Ugyanakkor a művész beszámolt arról is, a kiállításlátogatók körében nyitottságot is érzékel: sokan elmondják az intuícióikat, asszociációikat. Viszont még mindig túl gyakran hallja, hogy valaki arról beszél, nem ért a képzőművészethez. „Holott ahhoz nem kell érteni, csupán hagyni kell, hogy hasson; és ha egy mű hat ránk, akkor az jó” – mondja tanácsként.

Szerző

Repülünk a semmibe - A Maya az Operettben

Publikálás dátuma
2018.12.05. 11:00

Fotó: Gordon Eszter
Sok mindent belesűrített Réthly Attila rendező a Maya című előadásba a Budapesti Operettszínházban, mégis hiányérzetünk támadhat. Több elvarratlan szál is rátétként szerepet kap a produkcióban.
Az Operettben hosszú ideje nem játszották a Mayát, ráadásul ez a mostani vezetés utolsó nagyszínpadi bemutatója, tehát nagy volt a várakozás a premier előtt. Réthly Attila egy filmes keretbe tette az előadást, sőt közben is filmforgatást mímelnek bizonyos szereplők. Ez akár izgalmas is lehetne, csakhogy nincs kifejtve. Megmarad átkötésnek és így üres töltelékké válik. Kár érte, mint hogy azért is, hogy a rendező és a Fényes Szabolcs–Harmath Imre mű átdolgozói nem voltak bátrabbak. Vannak ugyan jó mondatok, beszólások, de a történet nem válik maivá, nem érezzük a tétet. A szereplők döntései így súlytalannak tűnnek. A dráma zárójelbe kerül.

Maradnak viszont a slágerek, ami azért nem kevés, ráadásul itt többen – Bolba Tamás, Fekete-Kovács Kornél, Dinyés Dániel, Podráczky Ákos – át is hangszerelték őket. És valóban jól szólnak. A zenei részre nem lehet panasz. A történetmesélés azonban sokszor elnyújtott és közhelyes. A játékmód is ebből következően nem képes végig magával ragadni a nézőt. Többször elfogy a lendület, mindig csupán a dalok segítik meg a szereplőket. Akikre egyébként nem lehet panasz. Nem rajtuk múlik, hogy emlékezetes este váljon az előadásból.

A címszerepben Fischl Mónika például mindent megtesz a sikerért, mégis hiányérzetünk van. Talán a titok, a mágia veszik el a lényéből, enélkül viszont a Maya nem tud ma érvényes lenni. Dolhai Attila hozza a saját formáját, sőt színészileg olykor túl is szárnyalja. Brasch Bence pedig igazán örömteli színfoltja a produkciónak. Ő aztán tényleg bátor, sokszínű, kívül is van és bent is egyszerre. Kiszól és beszól és remekül énekel. Úgy van jelen, mintha évek óta a Nagymező utcában játszana, pedig most végzős Novák Eszter és Selmeczi György osztályában a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. De több előadásban az Átriumban, vagy éppen Budaörsön bizonyította már a tehetségét.
Mészáros Árpád Zsolt zenebohócként lírai hangot üt meg. Szendy Szilvi, Auksz Éva és Kiss Zoltán próbálják a ritmust tartani és főként a daloknál ez megy is. Lőcsei Jenő koreográfiáiban is van ötlet, nem beszélve Velich Rita gazdag kiállítású jelmezeiről. Khell Csörsz díszlete is látványos, főként a hatalmas repülőgép, amely a főszereplőkkel a végén fel is száll a több mint három órányi előadás végén, csakhogy olyan az egész, mintha az úti cél nem lenne kijelölve. Attól lehet tartani, hogy a semmibe landol.

Info

Fényes Szabolcs–Harmath Imre: Maya Budapesti Operettszínház Rendező: Réthly Attila

Szerző

Személyes indíttatás

Publikálás dátuma
2018.12.05. 09:26

Fotó: Lugosi Péter
A zeneszerző a kötetlen komponálást, a jazz-muzsikus az improvizálást részesíti előnyben. Az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. által díjazott két friss Junior Prima-Díjas művész a szabad alkotásról mesélt.
- Mit jelent a díj a dicsőségen és a konkrét pénzjutalmon kívül az Ön számára? - A zeneszerzés mint szakma még az előadóművészetnél is absztraktabb hivatás; nehéz megfogalmazni mitől jó (vagy mitől rossz) egy darab. A kortárs komolyzenével foglalkozó szerzők esetében ez még inkább így van. Sokszor a közönség tapasztaltságára, felkészültségére is szükség van egy ilyen mű megértéséhez. Ugyanakkor minden szerző vágya, hogy a műveivel a szélesebb közönség is találkozzon. A Junior Prima Díjat a szakmán kívül is ismerik, így – elsősorban – azt a lehetőséget kaptam általa, hogy esetlegesen a zenész közegeken kívül is érdeklődjenek a munkáim iránt. Ha így volna, elérném zeneszerzői célomat. - Van komponista példaképe? - A szó eredeti értelmében nincs, de a legtöbbet kétségtelenül Johann Sebastian Bachtól tanultam. Egyfelől ténylegesen része volt a tanulmányaimnak – a Zeneakadémián sok bachi stílusgyakorlatot kellett írnunk, – másfelől a teljes életműve kifogástalannak mondható: szellemileg, esztétikailag, technikailag és formai strukturáltságát tekintve is alighanem a legmagasabb rangú zene, amit valaha létrehoztak. Bach tehát ideálisnak mondható, a szó platóni értelmében. - Mit jelentett Eötvös Péter mentoráltjának lenni? - Sokat tanultam tőle arról, hogy hogyan legyek praktikusabb, mit logikus leírni a kottába, mit nem, hogyan könnyítem meg az előadó dolgát, stb. Valóságos zeneszerzői órákat tartott, ahol a saját darabjaimon dolgoztunk. Emellett több munkám előadását is elősegítette, amelyek azóta is pályám csúcsát jelentik. Legközelebb például jövő márciusban fog elhangozni egy kamaradarabom Tokióban. Azt hiszem, a szakma és a közönség is végtelenül hálás lehet neki, hogy ő és az alapítványa itt van Magyarországon. Rajtam kívül még tucatnyi fiatal művésznek segített, és legalább ugyanennyi nehezen elérhető külföldi művészt hívott meg Budapestre. - Hogyan vált az Egy nap című film zeneszerzőjévé? - Egyszer csak felhívott Szilágyi Zsófi, hogy van egy filmje, kellene hozzá néhány percnyi zene, nem volna-e kedvem megnézni. Előtte nem ismertük egymást. Megnéztem a filmet, azonnal igent mondtam – azzal együtt, hogy pontosan tudtam, hogy a film a zeném nélkül is remek. Ezen a kevés zenén három hónapig dolgoztunk. Zsófinak nagyon konkrét elképzelései voltak, és mindig volt mit pontosítanom. Végül basszusklarinéttal, csellóval és hegedűvel vettük fel. Annak ellenére, hogy ez volt életem első filmzenéje, egy kicsit sajnálom, hogy általában sokkal többre értékelik, mint bármelyik más eddigi darabomat. Az alkalmazott zeneszerzés és a „szabad” komponálás két élesen különválasztható munkafolyamat. A Zeneakadémián is két szakirány. Persze szerencsés az, ha egy komponista mindkét hozzáállást magán is tapasztalni tudja, mint ahogy a kutató matematikusnak is meg kell állnia a helyét egy banki alkalmazott feladatnál. Mégis, a mindennapi komponálás rutinja, és a nyugati zenetörténetbe ágyazott tudatosság, előhívja bennem azt az igényt, hogy személyes indíttatású műveimet előnyben részesítsem a zeneszerzői „feladataimmal” szemben.

Névjegy

Balogh Máté Artisjus-díjas zeneszerző. A Zeneakadémia zeneszerzés tanszékén Jeney Zoltán növendékeként diplomázott. 2016-ban az Eötvös Péter Alapítvány mentoráltja volt. 2018 szeptemberétől a Zeneakadémia tanársegédje. 2015-ben és 2017-ben is elnyerte az Új Magyar Zenei Fórum Zeneszerző verseny Kamarazenei kategória első díját. Művei a világ számos fesztiváljain elhangoztak Európa-szerte, illetve Törökországban, az Egyesült Államokban, Kanadában, Japánban, Tajvanon és Kínában. Az „Egy nap” (2018) című film zeneszerzője. Infó: Balogh Máté négy műve - Melodiemusik (2015), Kikaku & Basho (2015), Paian (2014)Trittico dalla mia finestra (2014) - meghallgatható weboldalán a baloghmate.com-on. 

Anyának lenni másképp

Az Egy nap Szilágyi Zsófia 2018-ban készült filmje Szamosi Zsófiával a főszerepben. Világpremierje a 2018-as cannes-i fesztiválon volt az 57. Kritikusok Hete versenyprogramjában, ahol elnyerte a nemzetközi filmkritikusok (FIPRESCI) díját. Az Európai Filmakadémia a legjobb európai felfedezett kategóriában Európai Filmdíjra jelölte. A díjátadó gálát december 15-én rendezik Sevillában.  

Szerelem első látásra és a remény reménysugara

„Első hangszerem a dob volt, anyai nagyapám is dobos volt. Ott, ahová dobolni jártam, megláttam egy hangversenyzongorát és ez szerelem volt első látásra” - meséli Rafael Mário, aki alapfokú klasszikus tanulmányaival párhuzamosan tanult jazz zenét, Binder Károlytól és Oláh Kálmántól. Tanulmányait a Molnár Antal Zeneiskolában kezdte, mellette pedig három évig Lakatos Soso Sándor jazz-zongora magántanárnál tanult. 2004-től öt éven keresztül Binder Károly magánnövendéke volt, ahol szintén jazz-zongorát tanult, majd 2012-ben elvégezte a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz-zongora előadó-művészeti, idén a jazz-zongora tanári szakát is. Több híres előadó session zongoristájaként is dolgozik, mint például többi között Keresztes Ildikó, Tóth Gabi, Tóth Vera, Zsédenyi Adrien, Oláh Gergő, Gáspár Laci csapatának tagja. „Tavalyi évben megjelent zenekarom első lemeze My Hope (Reményem) címmel és talán a karrieremben ez hozta a legnagyobb áttörést” – beszél pályája egyik legfontosabb eseményéről. Rafael Mário díjak sorát tudhatja magánénak: 2017 decemberében különdíjas lett zenekara a Hitch On Music Jazz Juniors nemzetközi jazz versenyen Krakkóban. 2017-ben II. helyezést ért el a Creative Art Díj versenyen, Kőszegen. 2017-ben, elnyerte „az év fiatal jazz-zenésze” díjat a Magyar Jazz Szövetség által hirdetett versenyen. 2014-ben első helyezést ért el a Nemzetközi, 25. Jazz Improvizacia versenyen Vilniusban, Litvániában. 2014-ben beválogatták a 12 legjobb jazz-zongorista közé Notthingham-ben egy nemzetközi zongoraverseny keretein belül. Ami a Junior Primát jelenti „annak nagyon-nagyon örülök, hogy a díjat megkaphattam. Ez még jobban ösztönöz arra, hogy igenis csináljam, amit csinálok és még több művet szeretnék megalkotni, komponálni. A zenei karrieremben csak ez inspirál„ - zárja mondanivalóját Rafael Mário. Infó: 

My hope

 Rafael Márió - zongora, Rhodes Bartók Vince - basszusgitár Hidász Tamás – dob A trió 2019. január 15-én este a Józsefváros Galériában ad koncertet.