Halálközeli élmény

Éveken keresztül képviseltem a Világbankot a G7-es csúcstalálkozók előkészítő megbeszélésein, amikor napirenden szerepelt az atomenergia. A bankra nagy nyomás nehezedett, hogy szálljon be az atomerőművek finanszírozásába, például Ukrajnában a szerencsétlenül járt és bezárt csernobili atomerőmű kapacitáspótlására. A bank vezetése azonban következetesen ellenállt arra hivatkozva, hogy az atomenergia minden -- közvetlen és közvetett -- vonatkozását mérlegelve „nem bizonyítható, hogy az atomerőművek gazdaságtana összhangban van a legkisebb költségek követelményével". Különösen akkor, ha valós társadalmi értéken veszik számba az atomerőművek bezárásának és leszerelésének (közte a kiégett fűtőelemek és radioaktív hulladékok kezelésének és végleges elhelyezésének) hatalmas, de mindig mélyen alábecsült költségeit.

A Világbank ezért egyetlen atomerőművet sem finanszírozott az elmúlt fél évszázadban. Ezzel a háttérrel nagy érdeklődéssel olvastam Hargitai Miklós és Szentgyörgyi Zsuzsa között a Paks 2-vel kapcsolatban a lapban kibontakozott vitát. Hargitai Miklós szerint ez a beruházás máris megbukott, „a tervezett két reaktor soha nem fog felépülni Pakson". Én csak abban vagyok biztos, hogy ha a reaktorok megépülnek, akkor - reálköltségen mérve - méregdrága villamosenergiát fognak termelni. Főként azért, mert a beruházások megvalósítási ideje és költségei rendszerint a tervezettnek többszörösét teszik ki számos jellegzetes ok miatt: az eredeti konstrukciós dizájn gyakori, menetközbeni változtatása, nagyszámú és elhúzódó engedélyeztetés, a finanszírozási terhek növekedése az időcsúszással arányosan stb.

Konkrét külföldi példák is megvilágítják az atomreaktorok sajátos költségtúllépési rákfenéjét. Nem kell messzire menni: például a francia flamanville-i atomerőmű eredeti beruházási költsége három milliárd euró volt 2012-es átadási határidővel. Számos menetközbeni műszaki, reaktorbiztonsági módosítás miatt azonban a tényleges költség ennek több mint a háromszorosára, 10,5 milliárd euróra sikeredett, s a létesítmény csak most októberben kapta meg az üzembehelyezési engedélyt. Történt ez a világ élenjáró atomiparában, ahol nem négy, hanem 58 reaktort működtetnek fejlett szakmai és pénzügyi környezetben.

Szentgyörgyi Zsuzsának igaza van: Paks 2 felépítésének most elhatározott időbeli eltolása, „a halasztás nem halál". Inkább halálközeli élmény – közgazdaságilag, ha egyáltalán valaha megépül.