Ma még csak képzelet, holnap realitás (videó)

Publikálás dátuma
2018.12.06 13:30

Fotó: / Szalmás Péter
Varga Viktor a feltöltést segítő agyturbót és az ételt helyettesítő drazsét árul mesemusicalben. A valóságban pedig saját világot hoz létre zenével, képekkel és szobrokkal.
- Minden álmomat megvalósítom – állítja az Álomutazó című mesemusicalben Reklámarcot alakító Varga Viktor. A szerepe szerint telemarketinges a valóságban szinte sosem hallgatja végig a telemarketingesek telefonjait. - Az Álomutazóban kétféle terméket kell eladnom. Egy agyturbó nevű készüléket, ami rendkívül hasznos, ugyanis használójának nem kell aludnia, helyette elég, ha töltőre teszi magát. A mese világában ez nagyon fontos, és a mi valós világunkban is nagyon népszerű lenne. A másik egy drazsé, amely az evést helyettesíti. Az ízét pedig telefonos applikációval lehet beállítani. Mindez a mi életünkben is el fog jönni elég hamar, ebben biztos vagyok – meséli Varga Viktor, aki szerint ami ma még csak a képzelet, az holnap valóság.
Sokak szerint az embernek szüksége van az unatkozásra. - Sosem unatkozom, alkotáskényszerem van. Muszáj minden nap legalább egy fizikailag megfogható vagy zenében megjeleníthető dolgot létrehoznom. Unatkozásra nincs szükség, de arra igen, hogy legyen idő, amikor megpihen a rendszerünk. Ez nálam a tudatos meditáció – írja le a különbséget. Varga Viktor az RTL Klub Csillag születik című tehetségkutató műsorában vált közismertté 2009-ben. Úgy gondolja, hogy ő még szerencsésebb korszakban jutott ehhez a lehetőséghez, mint utódai. - Az én szériám még meg tudott ragadni, nem volt akkora pörgés és talán az emberek sem voltak annyira telítve a műfajjal. Azóta ez már iparrá vált. A 2009-es versenyzőknek még volt lehetőségük arra, a további életük is jól haladjon, én például egyből kaptam egy szerződést a Magneotontól.  
Ha valaki Varga Viktor nevét internetes keresőprogramba, pl. a Google-be írja, az első tíz-húsz találat a magánéletével kapcsolatos hírekről szól. Őt azonban ez nem zavarja. - El fog múlni nemsokára, amikor egyre több izgalmas tartalmat osztok meg. Festek, szobrászkodom, és zenélek. Bár egyre inkább azt látom, hogy nehéz az valódi értékeket eljuttatni az emberekhez, akik közül sajnos csak egy nagyon szűk réteg fogékony rájuk. A televízióban többségben egyszerű műsorok vannak, az értékteremtés kikopott. Nem lehet küzdeni ez ellen, inkább létrehozok egy saját világot, ahol én boldog vagyok és az is, aki oda betekint. – mutat be egy módszert Varga Viktor, aki jövő éve elején jelentkezik legújabb albumával. Ami az Álomutazót illeti: - Nagyon sok értéket mutat. Az alkotók felismerték, hogy most már digitális világban élünk, felkészítik a gyerekeket egy hasznos életre. Például arra, hogy a munka és a mindennapi gondok helyett a család és az emberi kapcsolatok a fontosak.
2018.12.06 13:30
Frissítve: 2018.12.06 13:30

Spiró a sokarcú íróóriás

Publikálás dátuma
2018.12.18 18:45

Fotó: Népszava/
Most egy alapítvány ismerte el munkásságát, amelyik gy szellemi szalon keretében szeretné elérhetővé tenni a kortárs irodalmat az irodalomtanárok és a diákok számára is.
Minden regénye és drámája más és más, mégis ő Spiró a sokarcú íróóriás, az olvasót elvarázsoló mesélő - méltatta Almási Miklós filozófus Spiró György írót, az idén alakult Városmajor48 Irodalmi Társaság Alapítvány első életműdíjasát. Az egy millió forinttal járó elismerést a kortárs irodalom olyan kiemelkedő alakjának adományozzák, akit a szakmai kuratórium arra méltónak talál. A kuratórium tagjai: Csáki Judit, Csordás Gábor, Ferencz Győző, Márton László, Reményi József Tamás, Tunyogi László és Vörös T. Károly. Az alapítvány székhelye a Városmajor 48/B-ben van, ahol Polcz Alaine és Mészöly Miklós élt és alkotott.
A néhány magánszemély nagyvonalú támogatásával alakult alapítvány az ő szellemi örökségük előtt kíván tisztelegni, és folytatni azt a hagyományt, amellyel a kortárs és pályakezdő írók felé fordultak. Az alapítvány szándéka, hogy rendszeresen irodalmi esteket, felolvasásokat szervezzen. Célkitűzéseik szerint egy szellemi szalon keretében szeretnék elérhetővé tenni a kortárs irodalmat az irodalomtanárok, a középiskolás és egyetemista diákok számára is.
Szerző
2018.12.18 18:45
Frissítve: 2018.12.18 18:59

Versenyző zenei tehetségek

Publikálás dátuma
2018.12.18 11:49

Fotó: /
Két zongorista és egy trombitás. Versenygyőzelmek, külföldi fellépések, lemezfelvételek. Az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. által elismert Junior Prima Díjas Kovács Gergely és Horváth Benedek zongoristát, illetve Könyves-Tóth Mihály trombitást mutatjuk be.

Aki számára nem teher a gyakorlás

Kovács Gergely zongoraművész sikerrel szerepelt több nemzetközi megmérettetésen. Legutóbb a nyáron a budapesti Chopin-versenyen diadalmaskodott. A Junior Prima Díjjal kitüntetett művész arra büszke, hogy azt csinálhatja, amit nagyon szeret. Miért éppen a zongorát választotta? A nagymamám zongora tanár volt és náluk otthon is volt zongora. Ezért szinte magától érthetően esett a zongorára a választásom, hiszen otthon és náluk is tudtam gyakorolni. Szerencsére jó döntésnek bizonyult. Mikor gondolt először arra, hogy ebből egy komolyabb szólista karrier is lehet? Ezt nem tudnám megmondani, de arra tisztán emlékszem, hogy amikor először kiálltam a színpadra, olyan érzéssel töltött el, amit újra és újra át akartam élni. Ön békéscsabai születésű, oda is járt zeneiskolába. Szerettem ott élni és ott kezdtem a zenei tanulmányaimat is. Az ottani tanáraim állítottak arra az útra, hogy számomra a jövőt Budapest és a Zeneakadémia jelentse. Ők terelgettek ebbe az irányba és nekik is köszönhetem a későbbi lehetőségeket, sikereket. Kiket tekint a mestereinek? A zongoratanáraimat Eckhardt Gábort, Keveházi Gyöngyit, Nádor Györgyöt, Némethy Attilát, Réti Balázst. Talán nekik köszönhetem a legtöbbet. Kik a zongorista példaképei, akikre szakmai szempontból felnéz? Az első példaképem a nagyszerű orosz zongorista Evgeny Kissin volt, akinek a koncertjét sok évvel ezelőtt a Müpa nézőterének első sorából figyeltem végig. De nagyra tartotom a török Fazil Say munkásságát. Kocsis Zoltántól pedig személyesen is sokat tanulhattam, mielőtt elment közülünk. De Ránki Dezső is azt a példát képviseli, amit én mindig is követtem. Elég korán elindult versenyeken. Önt inspirálják ezek a lehetőségek? Egyetértek Bartókkal, aki azt vallotta, hogy a versenyzés lovaknak való, nem zenészeknek. De azt be kell látni, hogy ez a műfaj elengedhetetlen, ha úgy tetszik, szükséges rossz, ahhoz, hogy egy művész koncertező életet tudjon folytatni. Nem elsősorban a győzelem számít. Ha nem sikerül jól egy verseny, akkor is fontos, hogy az embert ki hallja, a nehezebb helyzetekből, a kudarcokból is sokat lehet tanulni. Másrészt egy versenyre akárcsak egy élsportoló egy zenész akár több évig is készülhet. A kudarcot nehéz feldolgozni, de végül is mindenből lehet profitálni. Van olyan verseny, amit kiemelne a sok közül? Jelenleg a legtöbbet számomra a nyári budapesti Chopin-versenyen elért győzelmem jelenti. Chopin-t nehéz játszani? Egy zeneszerző művét sem könnyű játszani és mindegyiket másért. Van olyan darab, amihez még nem mert hozzá nyúlni? Persze, nagyon sok. A zongorairodalom valósággal kimeríthetetlen. Mindig találni új darabot és szerzőt, aki felfedezésre vár. Ha húsz év múlva beszélgetnénk, mi az amivel elégedett lenne? Akkor lennék elégedett, ha olyan életet élhetek, amilyet szeretnék. Ha színpadon maradok, akkor nagyon boldog leszek, akár húsz év múlva is, mert, zongorázni szeretek a világon a legjobban. Mindig szívesen leülök a zongora mellé. Számomra a gyakorlás sem teher. Minden ami körülötte történik, annak az alapját a népzene adja – vallja Horváth Benedek zongorista, friss Prima Díjas művész. „ Már gyerekkoromtól kezdve a zene jelen volt az életemben, öt éves koromban kezdtem el hegedülni. Édesanyám népdalénekes, nagyon sokat énekelt nekem és a testvéreimnek. Kilenc évesen országos versenyen első helyet értem el, akkor derült ki, hogy inkább a zongora felé veszem az irányt” – mesélte a huszonkilenc éves tehetség a díjátadóra készült bemutatkozó kisfilmjében. Olyan neves mesterei voltak, mint Rados Ferenc, Claudio Martínez Mehner, Kocsis Zoltán, Wagner Rita, Gulyás Márta, Kemenes András, Dmitrij Bahkirov és Menahem Pressler.  

A népzenén nőtt fel

Horváth Benedeket sem kerülték el a versenyek. Több nemzetközi megmérettetésen díjazták többek között a Clara Haskil Nemzetközi Zongoraversenyen, a Santander Nemzetközi Zongoraversenyen és az Isidor Bajic Nemzetközi Zongoraversenyen. A fiatal művész klarinét-cselló-zongora triójával is rendszeresen koncertezik, a formáció az Oszakai Nemzetközi Kamaraversenyen a harmadik díjat érdemelte ki. Szólistaként sokfelé fellépett a világban Milánótól Baselig. Együtt muzsikált a New York-i, a Bázeli, a Montenegrói Szimfonikus Zenekarral. Idén egy nagyszabású Berstein projektben is részt vett, melynek a bemutatóját november tartották Veveyben. A lemezfelvételekkel is jól áll, hiszen eddig három cd-je is megjelent. legutóbb 2017-ben Liszt Esz-dúr zongoraversenyét, a Haláltáncát, illetve a h-mol szonátát vette fel a Bázeli Szimfonikus Zenekarral. Novemberben elkészítette második szólólemezét az Artalinna lemezcéggel. 2019-ben triójával a Trio Eclipse-szel a Luzerni Fesztiválon debütál majd. „Szeretnék minél többet színpadon lenni és az embereknek átadni azt amit belülről jön, és a zenén keresztül azt, amit a világról gondolok” - vélte Horváth Benedek.     

A díjazott trombitás

 „A Kőbányai zeneiskolában kezdtem tanulni Bakó Rolandnál, akire most is második apámként tekintek, ő szerettette meg velem a trombitálást, a zenét – mondja Könyves-Tóth Mihály. Kezdetben nem volt célom, hogy zenész legyek, a Zeneakadémiára felvettek, ott kezdtem el versenyekre járni, próbajátékra és onnan kezdve jöttek az eredmények. Első versenyem Debrecenben volt és ott második helyezést értem el. Az idei szeptemberi a német ARD adó által kiírt versenyen, melynek a döntőjében megosztott második helyezést értem el, elsősorban az jelentette a nagy élményt, hogy élő egyenesben adták az egészet és ez lehetővé tette, hogy Japánból és Amerikából is nézzék a produkcióinkat.” És amíg eljutott ideáig: 2005-től 2009-ig a Weiner Leó Zeneművészeti Szakközépiskolában tanult, ahol ifj. Kovács Kálmán volt a tanára. 2009-2015-ig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre járt, ahol Kirsch János kezei alatt megszerezte a Bachelor és a Művész diplomát. Közben számos kurzuson vett részt, ahol olyan tanárai voltak, mint többek között: Boldoczki Gábor (2006), Velenczei Tamás (2012), Tarkövi Gábor (2007, 2010, 2012) és Jeroen Berwaerts (2014). Ami a többi versenyt illeti: 2012-ben az Ulmi Nemzetközi Trombitaversenyen 2. helyen végzett. A 2013-as Budapesti Országos Trombitaversenyen 1. díjas. A Prágai Tavasz Nemzetközi Trombitaversenyről 2016-ban a 2. díjat sikerült elhoznia. 2012 októbere óta a Magyar Állami Operaházban dolgozik, 2014 óta mint első trombitás. Amikor ideje engedi számos hazai és külföldi szólófelkérésnek tesz eleget.   

Góbé a Fonóban

December 28-án a Fonóban tart nagykoncertet Mindent bele címmel a Góbé zenekar. A Góbés fiúk Kodály és Bartók örökségét tiszteletben tartva és továbbgondolva lendületes világzenét, egyfajta “népi popzenét” játszanak. Úgy is mondhatnánk, hogy jellemző rájuk a lüktető, pörgős world music, magyar népzenei gyökerekkel. A koncert után táncházat is tartanak.  

Szerző
2018.12.18 11:49