Beck Tamás publicista;
elszigetelődés;
2018-12-06 09:00:00
A neten szörfölők idegeit a napokban egy mobiltelefonnal készített felvétel borzolhatta. A négyes metrón utazott egy fiatal pár, akik a Közép-Európai Egyetem maradása érdekében rendezett tüntetésre igyekeztek. Transzparenseik felkeltették egy érzelmileg túlfűtött fiatalember figyelmét, aki odalépett hozzájuk, és nyomdafestéket nem tűrő szavakkal szidalmazta őket, illetve édesanyjukat.
E közjátékhoz látszólag semmi köze egy másik minapi hírnek, ami egy amerikai hittérítő tragédiájáról szól. India partjaihoz közel fekszik egy szigetcsoport, melynek kőkorszaki szinten élő lakói elutasítanak mindenfajta kapcsolatfelvételt a külvilággal, a földjükre merészkedő idegenekkel szemben pedig a végletekig ellenségesek. A szóban forgó szentineléz törzs tagjai végeztek az Isten igéjét hirdető ifjú pionírral is, aki hozzájuk látogatott.
A két eset között mégis összefüggést fedezhetünk fel. A magyar belpolitika legkésőbb 2002 óta kizárólag Orbán Viktor személyes karrierjéről szól, a regnáló miniszterelnök önnön politikai túlélésének rendel alá minden más szempontot. Szisztematikusan mutat fel újabb és újabb ellenségképeket, hívei érzelmeit felkorbácsolandó. Az Európát sújtó migrációs hullámot kihasználva Orbán immáron három esztendeje a magyarok történelmi okoknál fogva hihetetlenül erős territoriális ösztönére bazíroz. Ne szépítsük a dolgot: a négyes metrón kötekedő fiatalemberben ugyanaz az indulat munkál, amely az idegenekre támadó szentinelézekben. Hiszen az időközben távozásra kényszerített CEU-t a „bevándorláspártinak” titulált Soros György alapította, aki köztudottan a nyílt társadalom híve.
A négyes metrón történt, ominózus atrocitás persze csöppet sem elszigetelt eset; háromévnyi, fáradságos kormányzati aknamunka eredménye, mely a már korábban megteremtett kormánypárti médiafölény révén elhintette a társadalomban az idegengyűlöletet. Hogy az Orbán-kabinet által tudatosan vállalt izoláció nem csupán hazánknak árt, hanem hovatovább az Európai Unió politikai kohézióját is veszélyezteti, már Brüsszelben, illetve Strasbourgban is látják. Frans Timmermans, az EB első alelnöke és Judith Sargentini zöldpárti EP-képviselő idáig csupán azt tapasztalhatta meg, hogy a Kasszandráké hálátlan szerep. Előbbi Magyarország teljes elszigetelődésére figyelmeztet, utóbbi a Gruevszki-ügy, a CEU elüldözése és a kormánypárti médiaóriás létrejöttének ismeretében a Budapest elleni hetes cikkelyes eljárás felgyorsítását sürgeti. Az Európai Néppártban ülő politikai analfabéták azonban, nyilvánvalóan mandátumféltésből, nem igyekeznek rákényszeríteni Orbán Viktort a demokratikus normák betartására.
Létezik persze olyan forgatókönyv is, mely megvalósulása esetén kvázi az európai projekt végét jelentené. Amennyiben a közelgő EP-választásokon a fasisztoid és nacionalista pártok szignifikánsan megerősödnek, a föderalista törekvések elhalnak. A bezárkózó nemzetek ismét egymásnak feszülnek majd, a háborús veszély állandósul.
Mindannyian szentinelézek leszünk.