A kukadémon

És igen, sikerült! Megcsináltuk! Gémesi György nem elnöke többé a 116 település hulladékelszállítását végző Zöld Híd Nkft.-t tulajdonló Észak-Kelet Pest és Nógrád Megyei Regionális Hulladékgazdálkodási és Környezetvédelmi Önkormányzati Társulásnak! Ismét kifüstöltünk egy libsi tűzfészket! Újabb Soros-csúszómászókat piszkáltuk ki odúik mélyéről, és hajítottunk a történelem szemétdombjára! Hisz a rezsiharc ilyen apró, de stratégiai diadalok sorozatán keresztül halad a végső győzelem felé!
Persze akad még tennivaló bőven. Hisz egyesek továbbra is azt állítják: a Fidesz egyszerűen a pénzcsapok elzárásával fojtotta meg a térségi szemétszállítót. Hisz erre is alkalmas az a két éves rendszer, hogy az önkormányzati szemétbegyűjtés számláit nem a cégek, hanem egy állami társaság, az NHKV szedi be és oszja vissza. Ez maga a vidék lenézésében fogant, törvényesített korrupció.
Kétségtelen: nem Gémesi György számított az elmúlt évek során a NER éltanulójának. Gödöllői polgármesterként az egykori MDF-politikus igyekezett megőrizni önállóságát: hol még a Fidesznél is sarkosabban fogalmazott - például hajléktalanügyben -, hol szövetkezett, hol szakított az ellenzéki LMP-vel. Utóbbi ügy miatt a NER-ben végleg megadták rá a kilövési engedélyt. 
A gépezet tudta a dolgát. Mivel a kukafront bizonyult a leggyengébbnek, ott indultak el a vitatott számlák, fura levelek, lemondott időpontok, „félreértések”. Semmi durva: csak a szokásos Fidesz-tempó. Több éves, nyílt panaszkodás után a cég október végén járművei többségét már nem tudta elindítani. Így bejelentették a tevékenység felfüggesztését. Az ilyenkor azonnal intézkedni köteles katasztrófavédelem öt napig csak tökölődött. (A jelek szerint a többi szemétszállító közül senki se vállalta át a térséget. Tán csak nem a tönk szélén áll a többi, „fideszes” cég is?) De a pártpropaganda csupán az utcán heverő szemét fotóira várt. A Fidesz térségi képviselője és a kormány illetékese – utóbbi a katasztrófavédelemmel közösen - bejelentette: az „LMP-s” Gémesi György azért hagyta az utcán a szemetet, mert vesztettek a választásokon. Pedig ez akkor már a katasztrófavédelem sarának számított. Két munkanap után aztán a hatóság le is foglalta a Zöld Híd eszközeit és azóta is ők végzik a tevékenységet.
De hátra volt még a végső csapás a gödöllői kukadémonra. Az „ellenzéki” társaságot a Fidesz-KDNP helyi erői ködösen a szemétpénzek ellopásával vádolták meg, a pártsajtó pedig hol a cég informatikusának nem létező milliós jutalmáról cikkezett, hol "leleplezte", hogy a társulás lerobbant buszát egy kevésbé használtra cserélte. Így, némi párteligazítás után, az érintett polgármesterek kétharmada a társulás – fizetéssel nem járó – elnöki posztjára megválasztotta Vác kormánypárti (egykor MIÉP-es) polgármesterét, Fördős Attilát. Ne legyenek kétségeink: mostantól az NHKV és a Zöld Híd viszonyában beköszönt a béke, és talán már elkészültek az előző vezetőség újabb szörnyű visszaéléseiről szóló sajtóbeszámolók is.
Az üzenet világos: lehet itt demokráciásat játszani, de ha nem a Fideszre szavazol, megfulladsz.
2018.12.06 09:00
Frissítve: 2018.12.06 09:19

Ez a harc

Az Eurostat hivatalos adatai szerint az EU-ban (a lengyelekkel együtt) a magyarok dolgoznak a legtöbbet, az évente ledolgozott óráink száma megközelíti a 2000-et. Ha ezt az egyetlen mutatót összevetjük a várható élettartamokra, a főbb népegészségügyi mutatókra, meg a munkahelyi ártalmakra vonatkozó számokkal, semmiféle szofisztikált indoklás nem kell hozzá, hogy miért nonszensz a rabszolgatörvény: azért, mert már így is túl vagyunk dolgoztatva, aminek az egészségünk, a családunk, az életünk látja a kárát. A hangulat éppen azért volt paprikás a szombati budapesti tüntetésen, mert a jogfosztás ténye mindenki számára nyilvánvaló, aki a munkája ellenértékéből él. A kormány a jelenleginél is sokkal durvább kizsákmányolás lehetőségét kívánja törvénybe iktatni - ezen nincs mit árnyalni vagy szépítgetni: az Orbán-kabinet a multik és az offshore-oligarchák oldalára állt a magyar dolgozókkal szemben. (Az sem titok, hogy kik az offshore-oligarchák: a legnagyobb „magyar” foglalkoztatók, a Mészárosok és társaik mind offshore céghálók révén kerülik meg a közteherviselést.) Csekély vigaszul legfeljebb az szolgálhat, hogy bár a rendszerváltás óta mindegyik magyar kormány meglépte ugyanezt, mindegyik bele is bukott. Az Antall-Boross kormány a munkahelyfaló rablóprivatizációba, a Horn-kormány a Bokros-csomagba, az első Orbán-kormány (többek között) az ország újrafeudalizálását elindító „piszkos tizenkettő”-botrányba, az utána nyolc évig regnáló baloldal pedig abba, hogy a dolgozókkal fizettette meg a saját, még a világválság hatásain is túlnövő bénázása árát. Meredek állítás lenne azt mondani, hogy Orbánékat az ingyenmunka-törvény miatt söpri majd el a népharag, de a majdani távozásukban bizonyára szerepe lesz: ez a kabinet mostantól deklaráltan nem a magyar emberek, hanem a munkás-szipolyozó nagytőke kormánya.
2018.12.10 09:06

Az orbáni magzat

Nem véletlenül mondta július végén a romániai Tusványoson a miniszterelnök: „2010-ben felhatalmaztak minket, hogy lezárjuk az átmenet két zavaros évtizedét, 2014-ben arra kaptunk felhatalmazást, hogy ezt a rendszert stabilizáljuk, 2018-as kétharmados győzelmünk pedig felhatalmazás egy új korszak kiépítésére. Egy korszak több, mint a politikai rendszer, kulturális és szellemi közeg, hangulat, ízlésvilág, viselkedési mód… Kulturális korszakba kellene ágyaznunk a politikai rendszert."
Akkor figyelmeztettünk: komolyan kell venni, amit mond, hiszen a magyar szupranacionalizmus nevében bejelentkezett Közép-Kelet-Európa vezetésére. Orbán a 2010-es parlamentáris - alkotmányos - puccs és a totális gazdasági hatalomátvétel után az övétől eltérő nemzeti identitás eltiprását jelentette be. Ezért tévedés a kultúrharcot csak a pénzért folytatott fideszes öngyomrozásnak betudni, és nem látni: a hatalomnak szüksége van valamiféle kovász-ideológiára, hogy a nemzetet kulturális értelemben is egységesen maga mögött tudja. Ám mindez messzebb mutat.
Nem csak a siserehad göcög. Megszólalnak a mamelukok "szellemi vezetői" is, mint a nemzet bölcsének bejelentkező Boross Péter volt belügyminiszter, kormányfő, aki a Magyar Hírlapnak adott múltheti interjújában azt mondja: „A mai baloldalt össze sem lehetne hasonlítani a szociáldemokrata Peyer Károllyal, aki örült a revíziónak. A mai baloldalban csak ellenérzés van mindennel szemben, amiben ott a nemzeti jelszó”. 
Nos, a szocdem Peyer, aki Bethlen Istvánnal 1921-ben keresztülvitte a vitatott, de a szociáldemokráciának a Tanácsköztársaság után mégis csak jogokat biztosító paktumot, ma – az Unióban - aligha tudna örülni a revíziónak, vagy tudna kötni bármilyen egyezséget, mert nem találna szellemi partnert hozzá a nacionalista Fideszben, amely kitagadja a "hazaáruló" baloldalt a nemzetből.
Még érdekesebb, amint Boross konkretizálja Orbán nyári homályát: „Kell egy olyan, kulturális életet meghatározó és arra erős befolyást gyakorló szervezet vagy intézmény, amely nem ad előnyt és pénzt olyanoknak, akik nem a magyar nemzeti ébredés ügyét szolgálják… kedvezőbb helyzetbe (kellene) hozni az egyetemi katedrák elosztásánál, a filmkészítésnél, a színházak élén és a szellemi szféra által érintett területeken azokat, akik méltók, akik képviselik azt az irányt, amelyet a politikai felfogásrend mára dominánssá tett Magyarországon, és ezt átvetítik a kultúra és a tudomány egész területére… ezt a kultúrharcot, ne féljünk kimondani, meg kell vívni."
Ha Boross nem fél, mi se féljünk kimondani: ez felhívás szellemi sorozatgyilkosságra. A hatalom minden erővel azon van, hogy valamiféle homogén jobboldali szellemi identitásban egyesítse a nemzetet, így felkészítve, hogy kellő emócióval támogassa az Orbán-korszak határokon túltekintő politikáját, az újraélesztett magyar szupremácia közép-európai  uralmát. Amely maga lenne a XXI. századi szörnyszülött Kelet és Nyugat között, már ha a megfáradt nemzet és a szunyókáló geopolitika nem fojtja meg még magzat korában.
2018.12.10 09:00
Frissítve: 2018.12.10 09:00