A kukadémon

És igen, sikerült! Megcsináltuk! Gémesi György nem elnöke többé a 116 település hulladékelszállítását végző Zöld Híd Nkft.-t tulajdonló Észak-Kelet Pest és Nógrád Megyei Regionális Hulladékgazdálkodási és Környezetvédelmi Önkormányzati Társulásnak! Ismét kifüstöltünk egy libsi tűzfészket! Újabb Soros-csúszómászókat piszkáltuk ki odúik mélyéről, és hajítottunk a történelem szemétdombjára! Hisz a rezsiharc ilyen apró, de stratégiai diadalok sorozatán keresztül halad a végső győzelem felé!
Persze akad még tennivaló bőven. Hisz egyesek továbbra is azt állítják: a Fidesz egyszerűen a pénzcsapok elzárásával fojtotta meg a térségi szemétszállítót. Hisz erre is alkalmas az a két éves rendszer, hogy az önkormányzati szemétbegyűjtés számláit nem a cégek, hanem egy állami társaság, az NHKV szedi be és oszja vissza. Ez maga a vidék lenézésében fogant, törvényesített korrupció.
Kétségtelen: nem Gémesi György számított az elmúlt évek során a NER éltanulójának. Gödöllői polgármesterként az egykori MDF-politikus igyekezett megőrizni önállóságát: hol még a Fidesznél is sarkosabban fogalmazott - például hajléktalanügyben -, hol szövetkezett, hol szakított az ellenzéki LMP-vel. Utóbbi ügy miatt a NER-ben végleg megadták rá a kilövési engedélyt. 
A gépezet tudta a dolgát. Mivel a kukafront bizonyult a leggyengébbnek, ott indultak el a vitatott számlák, fura levelek, lemondott időpontok, „félreértések”. Semmi durva: csak a szokásos Fidesz-tempó. Több éves, nyílt panaszkodás után a cég október végén járművei többségét már nem tudta elindítani. Így bejelentették a tevékenység felfüggesztését. Az ilyenkor azonnal intézkedni köteles katasztrófavédelem öt napig csak tökölődött. (A jelek szerint a többi szemétszállító közül senki se vállalta át a térséget. Tán csak nem a tönk szélén áll a többi, „fideszes” cég is?) De a pártpropaganda csupán az utcán heverő szemét fotóira várt. A Fidesz térségi képviselője és a kormány illetékese – utóbbi a katasztrófavédelemmel közösen - bejelentette: az „LMP-s” Gémesi György azért hagyta az utcán a szemetet, mert vesztettek a választásokon. Pedig ez akkor már a katasztrófavédelem sarának számított. Két munkanap után aztán a hatóság le is foglalta a Zöld Híd eszközeit és azóta is ők végzik a tevékenységet.
De hátra volt még a végső csapás a gödöllői kukadémonra. Az „ellenzéki” társaságot a Fidesz-KDNP helyi erői ködösen a szemétpénzek ellopásával vádolták meg, a pártsajtó pedig hol a cég informatikusának nem létező milliós jutalmáról cikkezett, hol "leleplezte", hogy a társulás lerobbant buszát egy kevésbé használtra cserélte. Így, némi párteligazítás után, az érintett polgármesterek kétharmada a társulás – fizetéssel nem járó – elnöki posztjára megválasztotta Vác kormánypárti (egykor MIÉP-es) polgármesterét, Fördős Attilát. Ne legyenek kétségeink: mostantól az NHKV és a Zöld Híd viszonyában beköszönt a béke, és talán már elkészültek az előző vezetőség újabb szörnyű visszaéléseiről szóló sajtóbeszámolók is.
Az üzenet világos: lehet itt demokráciásat játszani, de ha nem a Fideszre szavazol, megfulladsz.
2018.12.06 09:00
Frissítve: 2018.12.06 09:19

Könyörgök, csak az ajtóig!

Van az a közhellyé dermedt mondás, miszerint birka nép a magyar. Hogy hazánk lányainak és fiainak tompa eszét, végtelen türelmét, netán jól kommandírozható voltát (több száz jószág rebben irányba, ha a nyájat keríteni kezdi a csahos) csúfolja-e ez a szóösszetétel, az mindegy is.  
A birkaság mindegyik ismérve egy irányba mutat: a komótos kérődző szereti, sőt elvárja, hogy más döntsön helyette, és akkor sem tér ki a béketűrésből, ha túl szikes a legelő, túl sok bárányt ragadnak el a farkasok, túl gyakran sújt le a juhász botja. Akkor sem fordul szembe vagy próbál kitörni, ha túlnyírják, és a penge már nem a gyapjúba, hanem a húsba vág. Most a kabinet arra készül, hogy a húst is lefaragja a magyar robotosok csontjairól. Dolgozók százezreivel fizettetné meg elhibázott gazdaságpolitikája árát, amit arra alapított, hogyha egyetlen nagy összeszerelő üzemet csinál az országból, és a dolgozók éhbérért szorgoskodnak, akkor árad a külföldi tőke, és prosperálnak a hazai kis- és középvállalkozások, miközben megúszható a termelékenység javítása. Az összeszerelő üzemből azonban dobbantott mintegy félmillió munkás, és a munkaerőhiány azzal fenyeget, hogy nem jönnek, horribile dictu elmennek a nagy cégek. Jogot ad hát a kormány a munkáltatóknak, hogy túlnyírják a munkavállalókat, ha kell, kvázi hatnapos munkahetet vezessenek be. Amikor a kabinet utoljára nyúlt volna bele létformába és zsebbe (lásd netadó), akkor több tízezer ember áradt az utcákra. Most a szakszervezetek demonstrálnak, utakat zártak le, a parlamenti ellenzék érdemben obstruál. Az utcákat eddig mégiscsak pöttyözték az elégedetlenek csoportjai. Mert a magyar most is a mást várja, azt a bizonyosat, aki majd helyette. A többség azt hiszi, de legalábbis azt mondja, hogy a média tényfeltáró cikkeinek oroszlánrésze lehet a hatalom buktatásában. A többségnél deklaráltan nem értékválasztási tényező egy szavazáson a mutyi, a korrupció. Akkor mit tárjon fel hát a média? Az emberek többsége vallja, hogy a közösségi média fontos szerepet játszik egy kormánydöntésben. A balos Facebook-világ posztjai már sokszor elkenték a kabinet száját – persze csak ebben a zárt, saját valóságban. Restség, fásultság vagy töketlenség ez (mindenki válasszon hevülete szerint), de leginkább álszentség. A magyarok többsége ugyanis azt is vallja, hogy a hatalom megreccsentésében a parlamenten kívüli eszközöknek (sztrájkoknak, tüntetéseknek) jelentős szerepe van, illetve a rezsimet egy olyan mozgalom szoríthatja meg, ami egy parlamenten kívüli mozgalomból támad, és az utcán cseperedik, erősödik. Csakhogy ehhez fel kellene állni a fotelből, a hokedliről, és ki kellene menni a bejárati ajtón. Higgyék el, a többi már megy magától.
2018.12.15 10:10
Frissítve: 2018.12.15 10:34

Utcaharc

Védekezik és támad a kormány, beveti az erőszak eszközeit, beveti a kommunikációs arzenáljának teljes kelléktárát. Védekezik, mondom, pedig dehogy védekezik; mintha ezekben az emberekben egy csöppnyi kétség sem lenne, hogy amit tesznek, az helyes-e. Lám, milyen puha kifejezéseket használok: azt kérdezem, hogy helyes-e, pedig régen túljutottunk azon, hogy értelemre és érzelmekre ható szavakat használjunk. 
Ott, ahol az ellenzéki, hangsúlyozottan parlamenti ellenállást puccsként akarják lefesteni, ott a hatalom azt üzeni a társadalomnak: a demokráciát érte támadás, az emberek szabadságára tör az ellenzék, és ezt csakis ők, a szabad Magyarország védelmezői képesek elhárítani.
Pedig pont az ellenkezője az igaz. Ma az utcán vannak az emberek. Jó, megengedem: a lakosságnak elenyésző kisebbsége vállalja a nyílt szembenállást, a többség még mindig – Csepeli György szép kifejezésével élve – az egyéni túlélési technikákra rendezkedett be. De vajon milyen demokrácia az, ahol – és most Antall Józsefet idézem – alá kell merülni, ha az emberek túlélni akarnak? 
Hogy meddig marad így, nem tudom. Az biztos, hogy Orbán Viktor nem fordul vissza, ma már az erő szavából sem ért. Maga mögött tudja a rendőrséget, szinte a teljes nyilvánosságot, ezért úgy hiszi, megvannak a módszerei, ha valaki mégsem ért a szép szóból.
A teljes kormányzati és képviselői kara felsorakozott mögötte, Gulyás Gergely a legrosszabb Németh Szilárdot idézi már. Ennek a rendszernek nincs önkontrollja, nem képes módosítani az irányon, a kormánykeréknél álló embert már fegyveresek védik. Elszállt belőlük a bizalom, de velük szemben sincs már. 
Felszámoltak mindent, ami a változás, változtatás lehetőségét biztosítaná. Haraszti Miklós úgy fogalmazott: jogászi diktatúra van Magyarországon. Lehet, hogy igaza van. De a jogászi diktatúra, ha nem képes érvényesülni, átcsaphat, sőt át is csap valódi diktatúrába. Ha már ott tartunk, hogy a miniszterelnököt a parlamentben testőrök védik, és azt merik hazudni, hogy megtámadták - fizikailag is - a kormányfőt, akkor ott már nem a jogászok uralkodására kalkulálnak.
A Fidesz, Orbán Viktor jogászai már mindent megtettek, amit meg lehetett és meg kellett tenniük, hogy kiépíthessék totális uralmukat. Megszálltak minden független intézményt, kiüresítettek minden hatalmi ágat, lényegében felszámolták – így, vagy úgy – az ellenzéket, maguk alá rendelték a sajtót Nyugodtan állíthatjuk: tönkretették a demokráciát. 
Ami, sajnálatos módon, azt is jelenti, hogy vele szemben már nem lehet ezekkel az eszközökkel harcolni. Illúzió azt hinni, parlamenti felszólalásokkal, még oly látványos, Házon belüli akciókkal, kerekasztal beszélgetésekkel, publicisztikákkal elérhető bármi. Nem, a Fidesz valóban elérte a látszat-demokrácia felső határát. 
Új szakaszba léptette az ellene folytatott harcot. Ha mással nem, azzal mindenképpen, hogy egyértelművé tette, nincs tovább demokratikus harcmodor sem. Az utcának kell szólnia, bármennyire nem szeretnénk is.
2018.12.15 08:44
Frissítve: 2018.12.15 08:47