Mesterséges rádiójeleket is keresnek a különös űrobjektumon

Publikálás dátuma
2018.12.06 13:50
Illusztráció
Fotó: AFP/ MARK GARLICK
Mesterséges rádiójelek után is kutattak a tudósok, amikor az Oumuamuát, a Naprendszer egy éve felbukkant első "csillagközi bevándorlóját" vizsgálták.
Az Oumuamua nevű űrobjektum 2017-es felfedezése óta próbálják a tudósok megmagyarázni különleges alakját és jellemzőit, és meghatározni az eredetét. A kaliforniai Mountain View-ban működő, a Földön kívüli intelligens élet keresésére specializálódott SETI intézet tudósai az Allen Teleszkópsor (ATA) segítségével figyelték meg, amikor mintegy 278 millió kilométerre volt a Földtől. Céljuk az volt, hogy mesterséges rádiójeleket találjanak, amelyek bizonyítékul szolgálhatnak arra, hogy az objektum
"nem a saját csillagrendszerében bekövetkezett véletlen gravitációs csúzli-hatás által az űrbe kilökődött egyszerű kőzet".
"Olyan jelek után kutattunk, amelyek bizonyítják, hogy az objektum valamilyen technológiát foglal magában, tehát mesterséges eredetű"
- mondta Gerry Harp, a kutatásról készített tanulmány vezetője.
A csillagászok eredményeiket az Acta Astronautica című szaklap 2019 februárjában megjelenő számában fogják bemutatni. 
A tudósok ugyanakkor nem találtak rádiójel-kibocsátást. 
"Megfigyeléseink nem zárják ki egyértelműen, hogy az Oumuamua mesterséges eredetű, de fontos adatokkal szolgálhatnak a felépítéséről"
- tette hozzá Harp.
Ezek az ismeretek eszköztárul szolgálhatnak a jövőben felfedezett csillagközi objektumok természetének, vagy a Naprendszer más, kisebb objektumainak megismeréséhez. Régóta létező nézet, hogy ez utóbbiak is lehetnek csillagközi szondák: a rádiójelek megfigyelése új módot jelent ennek a fantáziadús, de nem lehetetlen elméletnek az ellenőrzésére - írta honlapján a SETI. 
A tudósok többsége szerint a hosszúkás, szivar alakú űrobjektum egy másik naprendszerből érkezett, pályája alapján nem származhat a miénkből. Kezdetben úgy vélték, üstökösről van szó, ám kiderült, hogy egyetlen tulajdonsága sem vall erre, porból és vízjégből álló csóvája sincsen. Az Oumuamuáról feltételezték, hogy aszteroida, noha alakja rendkívül szokatlan, szivarhoz vagy uborkához hasonlítják, hossza 200 méternél is több.
A mesterséges eredetet tekintve a kutatók szerint az is egy lehetőség, hogy az Oumuamua egy úgynevezett napvitorlás, egy fejlett technológiájú műszerből származó törmelékként úszik a csillagközi térben. Az elmélet képviselői, a Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ csillagászai szerint az objektumot a Nap sugárzása hajtja. Úgy vélik, nagy sebessége és szokatlan pályagörbéje annak következménye, hogy már nem működik. 
A Hawaii Egyetem csillagászai 2017. október 19-én észlelték a Naprendszeren nagyon nagy sebességgel áthaladó objektumot. A kutatók Oumuamuának, hawaii nyelven "elsőként érkező távoli üzenetnek" nevezték el az égitestet. Felfedezése után mintegy két és fél hónapon át volt látható nagy teljesítményű, földi bázisú teleszkópok segítségével. A kutatók folytathatták a munkát az összegyűjtött információk alapján, de a szivar alakú égitestet nem láthatják többé. A szakértők eddigi kutatásai szerint a 2015 BZ509 jelű égitest rögtön a Naprendszer 4,5 milliárd évvel ezelőtti keletkezése után csatlakozhatott bolygórendszerünkhöz egy másik csillagrendszerből. Júniusban hivatalosan üstökösnek nyilvánították az Oumuamuát.
2018.12.06 13:50
Frissítve: 2018.12.06 14:17

Átlépett a csillagközi térbe a Voyager 2

Publikálás dátuma
2018.12.10 20:01

Fotó: AFP/ HO / NASA/JPL-CALTECH
A hatalmas távolság ellenére a repülésirányítók még mindig kapcsolatban vannak az űrszondával.
Átlépett a csillagközi térbe az 1977-ben útnak indított Voyager 2 űrszonda, amely ikertestvére, a Voyager 1 után a második olyan, ember alkotta űreszköz, amely „elhagyta Naprendszerünket” – jelentette be hétfőn az amerikai űrkutatási hivatal (NASA). A misszió vezető kutatója, Edward Stone szerint a Voyager 2 űrszonda november 5-én lépett át a csillagközi térbe, túljutva a helioszféra határán, vagyis elhagyva azt a régiót, amelyben a Napból kiáramló részecskék, a napszél összetevői vannak túlsúlyban. A kutatók abból észlelték a „kilépést”, hogy a szonda által érzékelt részecskék egyszer csak eltűntek – írja a BBC hírportálja. A szakemberek szerint noha az űrszonda ikertestvére, a Voyager 1 már hat évvel ezelőtt átlépett ezen a határon, a Voyager 2 áthaladásának különlegessége, hogy még van olyan működő műszer az űreszköz fedélzetén, amely
„példátlan információkkal szolgál a csillagközi térbe való átlépés milyenségéről”.
A Voyager 1-et 1977. szeptember 5-én indították útnak a floridai Cape Canaveralból, tizenhat nappal testvérszondája, a Voyager 2 fellövése után. Bár a Voyager 1 indult másodikként, gyorsabban halad. 2012. augusztus 25-én lépett át a csillagközi térbe. Jelenleg 61 ezer kilométeres óránkénti sebességgel halad és 22 milliárd kilométerre jár kiindulópontjától. A Voyager 2 csaknem 18 milliárd kilométerre van a Földtől és nagyjából 54 ezer kilométer per órás sebességgel halad. A NASA szakemberei szerint ugyanakkor az ikerszondák technikailag még mindig a Naprendszeren belül vannak. A kutatók ugyanis úgy vélik, hogy a Naprendszer az úgynevezett Oort-felhő külső pereméig nyúlik. A két űreszköznek még évezredekbe fog telni, mire áthalad ezen az üstököszónán. A hatalmas távolság ellenére a repülésirányítók még mindig kapcsolatban vannak a Voyager 2-vel. A két űrszonda eredeti küldetése a Naprendszer külső bolygóinak – a Jupiternek, a Szaturnusznak, az Uránusznak és a Neptunusznak – a megfigyelése volt. Eredeti missziójukat már 1989-ben befejezték.
Szerző
2018.12.10 20:01
Frissítve: 2018.12.10 20:01

Megfejtették, mi okozta a kaliforniai „tűztornádót”

Publikálás dátuma
2018.12.10 12:12

Fotó: AFP/ Mark RALSTON
Amerikai kutatók szerint több tényező együttállása eredményezte idén nyáron azt a ritka jelenséget, amely a Kalifornia északi részén pusztító Carr nevű erdőtűz során alakult ki.
A San Franciscótól nagyjából 400 kilométerre északra található Redding peremén kialakult hatalmas tűztornádó, amely egy tűzoltó halálát okozta, a perzselő hőség, a szokatlan széljárás és egy több kilométer magasra felnyúló füstviharfelhő együttese idézte elő. A Geophysical Research Letters című folyóiratban publikált tanulmány készítői műholdas és radaradatokat felhasználva vizsgálták, hogy miként alakulhatott ki július 26-án a gigantikus méretű tűztornádó – írta az Érdekes Világ.
A tanulmány szerint a kaliforniai jelenség kialakulásának egyik kulcstényezője egy felhő volt, amelyet maga a tűz generált. A fagyott tetejű füstviharfelhő (pirocumulonimbus) rendkívül gyorsan növekedett függőleges irányba, mindössze 15 perc alatt megkétszereződött a hossza, míg végül 11,9 kilométer magasan felnyúlt a légkörbe. A kialakult felhő tornádóerősségű szeleket eredményezett. Mindez – kiegészülve a rekordmagas hőmérséklettel, az alacsony páratartalommal és a felszínhez közel kialakult vízszintes szélnyírással, amikor a szél iránya rendkívül gyorsan változik, miközben a nagy sebessége megmarad vagy kissé módosul –, tűztornádó kialakulásához vezetett.
A Kalifornia északi részén pusztító, Carr nevű erdőtüzet, amelyben nyolcan meghaltak, és több mint ezer otthon leégett, augusztus 30-ra sikerült megfékezni. A mostanihoz hasonló tűztornádót eddig mindössze egyszer, a 2003-as canberrai tüzek során dokumentáltak. A szakemberek reményei szerint az eredményeik a jövőben segíthetnek előre jelezni a hasonló jelenségek kialakulásának kockázatát.
2018.12.10 12:12
Frissítve: 2018.12.10 12:12