Meglepő és megdöbbentő koncert a Nemzeti Filharmonikusokkal

Publikálás dátuma
2018.12.07 11:03
Ton Koopman az elmúlt évtizedekben kiváló Bachinterpretátornak bizonyult a zenekarával
Fotó: MAGYAR NEMZETI FILHARMONIKUSOK/ CSATLÓS NORBERT
Ton Koopman, aki az elmúlt évtizedekben csembalón, orgonán és régi hangszereken játszó zenekarát vezényelve kiváló Bach-interpretátornak bizonyult, elképesztő Mozartot vezényelt a Nemzeti Filharmonikusok élén.
Az elmúlt évtizedekben úgy tűnt, hogy a most hetvennégy éves Ton Koopman az egyik legelszántabb régizenész, aki amellett, hogy korabeli orgonákon és csembalókon játszott, és saját Amsterdam Baroque Orchestra nevű régihangszeres zenekarával, sorra rögzítette Bach műveit, nem akar kilépni a hitelesség szigorúan meghatározott keretei közül. Elkötelezettségére jellemző, hogy az összes Bach-kantátát lemezre játszotta, úgy, hogy amikor a lemezkiadó, amelyiknél elkezdte a közreadást kihátrált a projekt mögül, kiadót alapított, hogy saját pénzén befejezhesse a felvételeket. Bevallása szerint a régi zene határai Mozartnál húzódnak, így hát belefért életművébe, hogy egy csokornyi szimfónia is napvilágot lásson vezényletével és az amszterdami zenészek játékával. Az elmúlt években azonban, Harnoncourthoz és más régizenészekhez hasonlóan, ő is elkezdett modern hangszeres zenekarokat vezényelni, 2010-ben többek közt a Berlini Filharmonikusok előtt állt és Haydnt, Bachot vezényelt, tavaly ősszel meg szintén velük a hatalmas h-moll misét adta elő.
Most a Nemzeti Filharmonikusok hangversenyén a bécsi klasszikusok, Haydn, Mozart, Beethoven művei szerepeltek. Természetesen nem teljes létszámban ültek a zenészek a színpadon, a Haydnhoz, Mozarthoz egy kamarazenekar méretű együttes állt fel, egy kicsivel többen voltak a Beethoven-szimfónia előadói. A hangzásuk meglepő volt, felidézte a legjobb régihangszeres együttesekét, amihez az járulhatott hozzá, hogy nem vagy alig vibrátóztak, de ettől függetlenül is volt többlet játékukban, valami felszabadultság, és főként spontaneitásnak ható magabiztosság, ami nem szokott sajátja lenni azoknak a zenészeknek, akik csak kirándulásokat tesznek a régi zenék autentikus előadásmódjának világába.
Persze biztosan sokan tisztában vannak – egyénenként - a zenekari tagok közül, mik a kívánalmai az autentikus Mozart-játéknak, de összjáték szinten ez másképp jelentkezik. Hogy mindez olyan legyen, ahogyan ezt az esten hallottuk, ahhoz kivételes képességű karmester kell. Akinek minden kívánságát maradéktalanul végrehajtja a zenekar. Ha kellett lágyan, egyszerre szólaltak meg a zenészek – egyébként mindig pontosak voltak -, mint például (és tényleg csak például a sok hasonló eset közül) a Haydn trombitaverseny harmadik tételének kezdetén a vonósok, de ha kellett, felvisítottak a fuvolák és oboák a Beethoven szimfónia negyedik tételének első két hangját játszva, és így tovább. A hangszínek, hangerőváltozások, a dallamformálások mind úgy alakultak, ahogyan azt Koopman kívánta, alig maradt hiányérzetünk, ha nem tudta volna az ember, fel sem tűnt volna, hogy itt olyanok játszanak, akik nem megszokottan, évek, évtizedek óta vannak otthon a stílusban, és nem régi hangszereken játszanak. A korai Mozart szimfónia elején a kürtök „rezes" kissé érdesebb, hangzása volt feltűnő, ami a vékonyabb falú, korabeli hangszerek nyersességére emlékeztetett, de ugyanitt megdöbbentő volt a második tétel gyönyörű megformáltsága. Hihetetlen, mi mindre tudott ügyelni Koopman és ebből mennyi minden hallhatóan megvalósult. A Berlini Filharmonikusok szólistája pedig – mondanunk sem kell virtuózan, szépen játszotta szólamát, produkciója ráadás volt a zenekar teljesítménye mellé. 

Infó

Mozart: Esz-dúr szimfónia
Haydn: Esz-dúr trombitaverseny
Beethoven: II. szimfónia Tarkövi Gábor trombita
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Karmester: Ton Koopman
Müpa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, december 5.

Frissítve: 2018.12.07 11:03

Egy tenor is elég

Publikálás dátuma
2019.04.20 13:05

Fotó: AFP/ ROBIN UTRECHT
Ha van olyan szép hangja és tud úgy énekelni, mint Joseph Calleja, ugyan miért volna szükség háromra. Mert egyedül jött, énekelt, és győzött, bár nem vitt mindent a máltai sztártenor Joseph Calleja. Dolce, szól egy olasz zenei utasítás, gyakran látható kottákban, Böhm László Zenei műszótára szerint ilyenkor lágyan, gyöngéden kell játszani, énekelni. Eléggé ilyen volt, ahogyan Calleja megjelent és énekelni kezdte a herceg első áriáját a Rigolettóból. Nagyon szépen, ugyanakkor megfelelő erővel, teljes terjedelmében testesen szólt hangja, mindazonáltal egyfajta édesség (az olasz kifejezés eredetei jelentése) is jellemzője volt, hiányzott belőle minden bántó élesség. A következő szám Macduff jelenete volt, szintén Verditől, a Macbethből. Drámaian, keményebb hangon jelenítette meg a figurát, hallhatóan tudatosan építette fel a két karakter és a helyzetek közötti különbséget. Nota bene, amikor a herceg megjelenik, a történések elkövetkezendő sötét fordulatairól még nem kell tudnunk, a tenor azt próbálhatta érzékeltetni, itt még akár kedves csirkefogónak is vélhetnénk. Zavaró azonban egy ilyen apró mozaikokból felépülő est, olyan, mintha az énekesek portfóliójukat mutogatnák egy impresszáriónak: én mindezekre képes vagyok. Tudjuk persze, nem egyszerű egy ilyen kaliberű művészt akár csak egy teljes opera előadására is szerződtetni, marad az ária- és dalválogatás, bevett szokás ez. Jöttek tehát a tragikus olasz operai hősök, Cavaradossi természetesen, és egy francia is Werther Massenet-tól. És továbbra is minden elég erővel, a magasban is testesen szólt. Azt mindenesetre megállapíthattuk, Calleja akárhogyan is viszonyul a nagy elődökhöz való hasonlítgatásokhoz – lásd vele készült riportunkat –, valóban nem az új Pavarotti, legalább is, ami hangszínét illeti, biztosan nem az: az övé jóval puhábbnak tűnik, a nagy előd éles tenorját mindig is zavarónak éreztem. A második részben dalok jöttek, de nem a legkönnyedebb fajtából, még Tosti, Donaudy is meglehetős színvonalat képviselt, érdekes volt a máltai Vella huszadik századibb hangvétele, kicsit nyersebb harmóniái üdítőleg hatottak, a szépségesen szép hangok özönében. A siker meglehetős volt, de nem átütően nagy, ez azért is lehetett, mert énekesünk kerülte a bravúroskodást, és az énekkelt művekkel sem ment egy bizonyos színvonal alá. Valószínűleg Calleja egy teljes operában, jellemek felépítése során képes megmutatni, mit tud igazán, ha úgy érzi, megértett rá, és egyszer elénekli Otellót – erről is beszélt nekünk –, az minden figyelmet megérdemlő teljesítmény lehet tőle.

Joseph Calleja áriakoncertje

Verdi, Puccini, Massenet, Mascagni, Leoncavallo áriák és zenekari operarészletek, Csajkovszkij, Tosti, Donaudy, Vella, Leoncavallo zenekarkíséretes dalai Joseph Calleja tenor Magyar Állami Operaház Zenekara, karmester Pier Giorgio Morandi Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2019. április 19.

Frissítve: 2019.04.20 14:07

Elmosott határok - orosz képzőművészet a Mikve Galériában

Publikálás dátuma
2019.04.20 12:30
Katrin Nenasheva: 300. A művész munkáiban saját testét használja
Fotó: Népszava/ Molnár Ádám
Az orosz és magyar képzőművészet határátlépései, mindannyiunkat érintő provokatív kérdésfelvetései állnak a Mikve Galéria kiállításának középpontjában.
Szokatlan, meghökkentő és elgondolkodtató munkákat egyaránt láthatunk a Mikve Galéria időszaki kiállításán. A Nyomotokban - Inspiráló erők az orosz és a magyar kortárs képzőművészetben című kiállításon huszonkilenc művész, művészcsoport és művészeti szervezet mutatkozik be maradandó nyomokat hagyva a nézők emlékezetében. A Budapest Art Week keretében megnyílt tárlat egyúttal a Budapesti Tavaszi Fesztivál központi tematikájához is kapcsolódik, az orosz művészetet fókuszába állítva. Teszi ezt olyan könnyed módon, párhuzamot képezve a magyar alkotók munkáival, hogy a tárlatot szemlélve nem kizárólag egy budapesti, hanem egy minden pontján európai kiállítótérben találjuk magunkat. Világszerte ismert alkotók munkásságába is betekintést nyerhetünk, mint Andrei Monastyrsky, Anatoly Osmolovsky, vagy az ő műveik által is inspirált AES+F, a ChtoDelat, Oleg Kulik és a Blue Noses Group. Hozzájuk hasonlóan kiemelkedő magyar művészek alkotásai szerepelnek a tárlaton, mint Szűcs Attila, Szabó Dezső, vagy a nemrég elhunyt, páratlan életművet maga után hagyó Birkás Ákos, akiknek szemléletmódja szintén nagy hatást gyakorolt a következő generációkra. Galambos Áron, Tranker Kata, Kis Varsó, Mátyási Péter vagy Szabó Ádám alkotásai önmagukban is sajátos utakat és jelentéseket nyitnak meg a rendkívül izgalmas, labirintusszerű helyszínen.  
Míg időnként egyértelmű a kapcsolódás egyes alkotók között, máskor nekünk kell felfejtenünk az egyes művek között átívelő szálakat: Mátyási Péter miniatűr Rengetegétől az AES+F művészcsoport hősiességet tematizáló képeiig, a provokatív performanszairól elhíresült Blue Noses fotósorozatától Birkás Ákos Sérült képéig, vagy a Chto Delat (Mi a teendő?) művészcsoport politikai aktivizmust és művészetet összefogó projektjeitől az olyan hazai kezdeményezésekig, mint a Műtő vagy a Bartók-negyed. A provokáció, a társadalmi feszültségek és problémák megjelenítése, az állandó megkérdőjelezés, a dolgok sarkaiból való kifordítása szinte minden alkotásban jelen van, helyenként válaszlehetőségekkel, máskor a nézőnek szegezett kérdésekkel dolgozva. Egy-egy kép erejéig olyan egyéni és kollektív helyzetek villannak fel, amelyek nem ritkán a mindennapossá vált erőszakot, ambivalenciát és ellentmondásokat domborítják ki, elmosva valóság és művészet közti határokat. Egyes művek előtt állva könnyedén jöhetünk zavarba, esetleg érezhetjük magunkat egyre feszültebb, kényelmetlen helyzetben – ezek az érzetek azonban kivétel nélkül szükséges folyamatokat indíthatnak el bennünk. Olyan művészetkoncepció valósul meg a Mikve Galéria kiállításán, amely a kortárs alkotók munkái mentén nagyon aktuális létszemléletet tükröz. Nevezetesen azt, hogy valami nincs így rendben. Kérdés, hogy mit kezdünk ezzel.

Infó

Nyomotokban. Inspiráló erők az orosz és a magyar kortárs képzőművészetben, látogatható április 23-ig a Mikve Galériában. A kiállítás a Budapest Art Week és a Budapesti Tavaszi Fesztivál eseménysorozatának része. Kurátor: Vékony Délia 

Frissítve: 2019.04.20 12:30