Meglepő és megdöbbentő koncert a Nemzeti Filharmonikusokkal

Publikálás dátuma
2018.12.07. 11:03
Ton Koopman az elmúlt évtizedekben kiváló Bachinterpretátornak bizonyult a zenekarával
Fotó: CSATLÓS NORBERT / MAGYAR NEMZETI FILHARMONIKUSOK
Ton Koopman, aki az elmúlt évtizedekben csembalón, orgonán és régi hangszereken játszó zenekarát vezényelve kiváló Bach-interpretátornak bizonyult, elképesztő Mozartot vezényelt a Nemzeti Filharmonikusok élén.
Az elmúlt évtizedekben úgy tűnt, hogy a most hetvennégy éves Ton Koopman az egyik legelszántabb régizenész, aki amellett, hogy korabeli orgonákon és csembalókon játszott, és saját Amsterdam Baroque Orchestra nevű régihangszeres zenekarával, sorra rögzítette Bach műveit, nem akar kilépni a hitelesség szigorúan meghatározott keretei közül. Elkötelezettségére jellemző, hogy az összes Bach-kantátát lemezre játszotta, úgy, hogy amikor a lemezkiadó, amelyiknél elkezdte a közreadást kihátrált a projekt mögül, kiadót alapított, hogy saját pénzén befejezhesse a felvételeket. Bevallása szerint a régi zene határai Mozartnál húzódnak, így hát belefért életművébe, hogy egy csokornyi szimfónia is napvilágot lásson vezényletével és az amszterdami zenészek játékával. Az elmúlt években azonban, Harnoncourthoz és más régizenészekhez hasonlóan, ő is elkezdett modern hangszeres zenekarokat vezényelni, 2010-ben többek közt a Berlini Filharmonikusok előtt állt és Haydnt, Bachot vezényelt, tavaly ősszel meg szintén velük a hatalmas h-moll misét adta elő.
Most a Nemzeti Filharmonikusok hangversenyén a bécsi klasszikusok, Haydn, Mozart, Beethoven művei szerepeltek. Természetesen nem teljes létszámban ültek a zenészek a színpadon, a Haydnhoz, Mozarthoz egy kamarazenekar méretű együttes állt fel, egy kicsivel többen voltak a Beethoven-szimfónia előadói. A hangzásuk meglepő volt, felidézte a legjobb régihangszeres együttesekét, amihez az járulhatott hozzá, hogy nem vagy alig vibrátóztak, de ettől függetlenül is volt többlet játékukban, valami felszabadultság, és főként spontaneitásnak ható magabiztosság, ami nem szokott sajátja lenni azoknak a zenészeknek, akik csak kirándulásokat tesznek a régi zenék autentikus előadásmódjának világába.
Persze biztosan sokan tisztában vannak – egyénenként - a zenekari tagok közül, mik a kívánalmai az autentikus Mozart-játéknak, de összjáték szinten ez másképp jelentkezik. Hogy mindez olyan legyen, ahogyan ezt az esten hallottuk, ahhoz kivételes képességű karmester kell. Akinek minden kívánságát maradéktalanul végrehajtja a zenekar. Ha kellett lágyan, egyszerre szólaltak meg a zenészek – egyébként mindig pontosak voltak -, mint például (és tényleg csak például a sok hasonló eset közül) a Haydn trombitaverseny harmadik tételének kezdetén a vonósok, de ha kellett, felvisítottak a fuvolák és oboák a Beethoven szimfónia negyedik tételének első két hangját játszva, és így tovább. A hangszínek, hangerőváltozások, a dallamformálások mind úgy alakultak, ahogyan azt Koopman kívánta, alig maradt hiányérzetünk, ha nem tudta volna az ember, fel sem tűnt volna, hogy itt olyanok játszanak, akik nem megszokottan, évek, évtizedek óta vannak otthon a stílusban, és nem régi hangszereken játszanak. A korai Mozart szimfónia elején a kürtök „rezes" kissé érdesebb, hangzása volt feltűnő, ami a vékonyabb falú, korabeli hangszerek nyersességére emlékeztetett, de ugyanitt megdöbbentő volt a második tétel gyönyörű megformáltsága. Hihetetlen, mi mindre tudott ügyelni Koopman és ebből mennyi minden hallhatóan megvalósult. A Berlini Filharmonikusok szólistája pedig – mondanunk sem kell virtuózan, szépen játszotta szólamát, produkciója ráadás volt a zenekar teljesítménye mellé. 

Infó

Mozart: Esz-dúr szimfónia
Haydn: Esz-dúr trombitaverseny
Beethoven: II. szimfónia Tarkövi Gábor trombita
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Karmester: Ton Koopman
Müpa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, december 5.

Szerző

Zaz, aki mást akar már

Publikálás dátuma
2018.12.07. 10:13

Isabelle Geffroy-t, művésznevén Zaz-t napjaink leghíresebb francia énekesei között tartják számon, nem is ok nélkül. Legújabb, Effet miroir (Tüköreffektus) című albumán azonban a könnyebb ellenállást választotta.
A 38 éves énekesnő 2001-ben kezdte meg karrierjét zenészként a Fifty Fingers nevű blues-zenekar, majd más együttesek énekeseként. 2010-ben jelent meg első önálló albuma, a Zaz, melynek legnépszerűbb dala, a Je veux (Akarom) világsikerré vált. Ezután már nem csak Franciaországban ismerték a nevét, az énekesnő Magyarországon is többször fellépett. A 2013-ban megjelent Recto Verso és a 2014-es Paris című albumát is nemzetközi elismerés övezte. Aki nem hallotta még Zaz nevét, elég a 2013-ban bemutatott híres francia kalandfilmre, a Belle és Sebastien-re gondolnia, amelynek romantikus-megható főcímzenéje az énekesnő nevéhez fűződik. Zaz idén adta ki hatodik albumát, mely az Effet miroir (Tüköreffektus) címet kapta.

Az új album nem hozza az energikus, játékos de mégis elegáns francia hangulatot, amit Zaztól megszokhattunk. Régebbi dalai közül rengeteg a sanzonokból merített, ám az új dalokban nem érezhető erősen ez a hatás. A számok nagy részének hangszerelése a populáris zene felé közeledik, ez igaz a fülbemászó dallamokra és a dalok felépítésére is. Így Zaz a másik nagy vonzerejét is elveszti: szerethetősége eddig épp abból fakadt, hogy nem óriási hangjával, hanem egyedi stílusával győzi meg a közönségét, így hozva közelebb a zenét nem csak a francia, hanem bármely kultúrájú hallgatóihoz. Dalainak saját stílusa, saját mondanivalója volt, az újak között azonban sok egymáshoz hasonlót találhatunk, emiatt az albumot folyamatosan hallgatva éneklése háttérzene-szerűvé válik.

Tagadhatatlan azonban, hogy a számok között akad olyan, amely megragad a fejünkben, ilyen az album második dala, a Qué Vendrá – amelyben spanyolul és franciául is énekel – is, ami kevesebb mint egy hónap alatt majdnem 3 millió lejátszást ért el a Spotify-on. Azok, akik jobban szeretik a poposabb dallamokat, valószínűleg örülnek az irányváltásnak. Zaz nem vesztett hangjából, és zenészeivel együtt kellemes, jól hangzó számokat alkotott. Az pedig már a jövő kérdése, visszatér-e még a bohókás, vidám és különleges régi stílusához, vagy a szélesebb közönség megszólítása érdekében az Effet miroir populáris dalaihoz hasonló új számokkal, albumokkal lep meg majd minket.

Infó

Zaz: Effet miroir Magneoton, 2018

Témák
zene Zaz

Elvennék az Operaháztól a beruházásait

Publikálás dátuma
2018.12.06. 21:35
Fotó: Népszava archiv
Minden már megszerezett engedélyt, megkötött szerződést át kellene adniuk.
Csütörtökön az országgyűlés törvényalkotási bizottsága egy kulturális törvénycsomag részeként azt javasolta: az Állami Operaház felújítását, valamint új műhelyházának és próbaközpontjának felépítését adják át az egész Liget-programot kezelő állami Városliget Ingatlanfejlesztő Zrt. által alapítandó társaságnak, és ennek érdekében még az Operaház és műhelyei épületének, valamint az épülő új létesítmények ingatlanainak vagyonkezelési jogát is ez a projekttársaság kapja meg – vette észre a hvg.hu. A portál azt írja, a javaslat szerint a beruházásokat az új cég állami pénzből, kiemelt jelentőségű állami feladatként, kiemelten közérdekű beruházásnak minősítve valósítja meg. Az Operaháznak minden már megszerezett engedélyt, megkötött szerződést át kell adnia. Viszont ha a folyamat végén véglegessé válik majd a felújított és új létesítmények használatbavételi engedélye, és lezajlik a műszaki átadás-átvétel, minden automatikusan visszakerül a Magyar Állami Operaház vagyonkezelésébe. Az elképzelés a törvényalkotási bizottság saját indítványa, indoklásként az szerepel: „A Liget Budapest projekt komplexitása azt eredményezi, hogy az egyes projektelemek szorosan egymásra épülnek, az egyik megvalósíthatósága – minden elemében – összefügg a másikéval, csak logikai, szervezési, megvalósíthatósági egységben tud működni és teljesülni a beruházás.” A szavazást jövő szerdán tartják, és az országgyűlési főbizottság javaslatát szinte mindig el szokták fogadni – teszi hozzá a portál.
Szerző
Frissítve: 2018.12.06. 21:40