Az alkalmazkodók legitimálják politikai elitjük igazságtalanságait

Publikálás dátuma
2018.12.06 14:15

Fotó: Népszava/
Faust – mint tudjuk – az ördöggel kötött szerződést. Nem sokkal egyszerűbb az a kontraktus sem, melyről György Péter új könyve szól. Gyakran zaklatottan, az olvasót próbára tevő, szeszélyesen el-elkalandozó logikával, de közben nyugtalanító szempontokkal, revelatív értelmezésekkel. Szabályait nem könnyű követni, pedig izgalmas szellemi útra invitál. György Péter művében a szerződés tág értelmű metaforává válik: a művészet és a fennálló társadalmi valóság bonyolult viszonyának átfogó kategóriájává. Gondolatmenetében az alkotó a valósággal szerződik. A lényeg pedig ennek konkrét módja, típusa. S a tét természetesen itt is roppant nagy. A szerződés ugyanis mellőzheti a kor feszítő alapkérdéseit, a valóságban rejlő igazságot, s ezzel, ha mégoly közvetetten is, hatékonyan szolgálhatja a mindenkori hatalom érdekeit. (Szélső esetben az alkotó vállalkozhat éppenséggel – cinikusan vagy ideológiák foglyaként – a valóság legfontosabb dimenzióinak meg-, illetve eltagadására is.) De természetesen, lehet szerződni az igazság alkuktól mentes művészi képviseletére is: a realizmus, a kötet egyik rehabilitált kulcsfogalma az ennek jegyében keletkezett műveket minősíti. Aki a valóság mellett dönt, egyszersmind persze, az establishmenten való kívülmaradásra szavaz. Az alternatíva végeredményben bárki számára adott. Igaz a második út választása jóval kényelmetlenebb, sőt, olykor kifejezetten kockázatos. A könyv művészetelméleti fejtegetéseinek egyik történeti-szociológiai pillére a hidegháború korának egyik kulturális vonzatára épül: a magas művészetek alkotóit és intézményeit nemcsak a szocialista országokban finanszírozták, hanem a nyugati világban is. De semmi sincs ingyen. Az alkalmazkodóknak a támogatás, a sikeresség árát meg kell fizetniük: alkotásaikkal óhatatlanul legitimálják a politikai elitjük működtette rendszerük igazságtalanságait is. A hidegháború rideg viszonyaitól részben független a szerző által kiemelt másik szociológiai sajátosság: „a globális művészeti világ valójában bonyolult gépezetként működik, amelynek összetettsége, politikai gazdaságtana, intézményrendszere különösen alkalmas arra, hogy az esztétikai tételezés értelmetlenné vált hagyománynak tűnjön. Egyre több a metaforikusnak remélt cinizmus; az üresség variációi egyszerre impotensek és narcisztikusak.” A művészetipar résztvevői a pénz, a hírnév érdekében szintén kemény alkukra kényszerülnek: világunk brutális kihívásai, az elnyomottak emberi drámái ebben a szférában szóba sem jöhetnek. A kötet tehát szükségképp azokra az alkotókra összpontosít, az ő „szerződésüket” ajánlja, akik mind a politikai hatalom védte bensőség, mind a manipulatív – hatalommal szintén rendelkező – intézmények keretein kívül teremtették meg életművüket. Így kap nagy szerepet például Samuel Beckett, az angol realista festőcsoport, Frank Auerbach vagy William Kentridge, dél-afrikai művész (a könyv címe az ő egyik, a gyarmatosítás szörnyű bűneivel szembesítő művét idézi). György Péter radikális művészetszemléletében nagy nyomatékot kap az alkotás és a társadalmi igazságosság összefüggése: a szolidaritás a mindenkori kisemmizettekkel, a magukra hagyottakkal. A szerző keményen figyelmeztet a posztkoloniális világ nyomorúságára: a szegények, a menekültek sokaságára. Meggyőződése szerint korunk valóban jelentős, érvényes művei felmutatják azok szenvedéseit is, akik némaságra ítéltettek.       
2018.12.06 14:15
Frissítve: 2018.12.06 14:28

Versenyző zenei tehetségek

Publikálás dátuma
2018.12.18 11:49

Fotó: /
Két zongorista és egy trombitás. Versenygyőzelmek, külföldi fellépések, lemezfelvételek. Az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. által elismert Junior Prima Díjas Kovács Gergely és Horváth Benedek zongoristát, illetve Könyves-Tóth Mihály trombitást mutatjuk be.

Aki számára nem teher a gyakorlás

Kovács Gergely zongoraművész sikerrel szerepelt több nemzetközi megmérettetésen. Legutóbb a nyáron a budapesti Chopin-versenyen diadalmaskodott. A Junior Prima Díjjal kitüntetett művész arra büszke, hogy azt csinálhatja, amit nagyon szeret. Miért éppen a zongorát választotta? A nagymamám zongora tanár volt és náluk otthon is volt zongora. Ezért szinte magától érthetően esett a zongorára a választásom, hiszen otthon és náluk is tudtam gyakorolni. Szerencsére jó döntésnek bizonyult. Mikor gondolt először arra, hogy ebből egy komolyabb szólista karrier is lehet? Ezt nem tudnám megmondani, de arra tisztán emlékszem, hogy amikor először kiálltam a színpadra, olyan érzéssel töltött el, amit újra és újra át akartam élni. Ön békéscsabai születésű, oda is járt zeneiskolába. Szerettem ott élni és ott kezdtem a zenei tanulmányaimat is. Az ottani tanáraim állítottak arra az útra, hogy számomra a jövőt Budapest és a Zeneakadémia jelentse. Ők terelgettek ebbe az irányba és nekik is köszönhetem a későbbi lehetőségeket, sikereket. Kiket tekint a mestereinek? A zongoratanáraimat Eckhardt Gábort, Keveházi Gyöngyit, Nádor Györgyöt, Némethy Attilát, Réti Balázst. Talán nekik köszönhetem a legtöbbet. Kik a zongorista példaképei, akikre szakmai szempontból felnéz? Az első példaképem a nagyszerű orosz zongorista Evgeny Kissin volt, akinek a koncertjét sok évvel ezelőtt a Müpa nézőterének első sorából figyeltem végig. De nagyra tartotom a török Fazil Say munkásságát. Kocsis Zoltántól pedig személyesen is sokat tanulhattam, mielőtt elment közülünk. De Ránki Dezső is azt a példát képviseli, amit én mindig is követtem. Elég korán elindult versenyeken. Önt inspirálják ezek a lehetőségek? Egyetértek Bartókkal, aki azt vallotta, hogy a versenyzés lovaknak való, nem zenészeknek. De azt be kell látni, hogy ez a műfaj elengedhetetlen, ha úgy tetszik, szükséges rossz, ahhoz, hogy egy művész koncertező életet tudjon folytatni. Nem elsősorban a győzelem számít. Ha nem sikerül jól egy verseny, akkor is fontos, hogy az embert ki hallja, a nehezebb helyzetekből, a kudarcokból is sokat lehet tanulni. Másrészt egy versenyre akárcsak egy élsportoló egy zenész akár több évig is készülhet. A kudarcot nehéz feldolgozni, de végül is mindenből lehet profitálni. Van olyan verseny, amit kiemelne a sok közül? Jelenleg a legtöbbet számomra a nyári budapesti Chopin-versenyen elért győzelmem jelenti. Chopin-t nehéz játszani? Egy zeneszerző művét sem könnyű játszani és mindegyiket másért. Van olyan darab, amihez még nem mert hozzá nyúlni? Persze, nagyon sok. A zongorairodalom valósággal kimeríthetetlen. Mindig találni új darabot és szerzőt, aki felfedezésre vár. Ha húsz év múlva beszélgetnénk, mi az amivel elégedett lenne? Akkor lennék elégedett, ha olyan életet élhetek, amilyet szeretnék. Ha színpadon maradok, akkor nagyon boldog leszek, akár húsz év múlva is, mert, zongorázni szeretek a világon a legjobban. Mindig szívesen leülök a zongora mellé. Számomra a gyakorlás sem teher. Minden ami körülötte történik, annak az alapját a népzene adja – vallja Horváth Benedek zongorista, friss Prima Díjas művész. „ Már gyerekkoromtól kezdve a zene jelen volt az életemben, öt éves koromban kezdtem el hegedülni. Édesanyám népdalénekes, nagyon sokat énekelt nekem és a testvéreimnek. Kilenc évesen országos versenyen első helyet értem el, akkor derült ki, hogy inkább a zongora felé veszem az irányt” – mesélte a huszonkilenc éves tehetség a díjátadóra készült bemutatkozó kisfilmjében. Olyan neves mesterei voltak, mint Rados Ferenc, Claudio Martínez Mehner, Kocsis Zoltán, Wagner Rita, Gulyás Márta, Kemenes András, Dmitrij Bahkirov és Menahem Pressler.  

A népzenén nőtt fel

Horváth Benedeket sem kerülték el a versenyek. Több nemzetközi megmérettetésen díjazták többek között a Clara Haskil Nemzetközi Zongoraversenyen, a Santander Nemzetközi Zongoraversenyen és az Isidor Bajic Nemzetközi Zongoraversenyen. A fiatal művész klarinét-cselló-zongora triójával is rendszeresen koncertezik, a formáció az Oszakai Nemzetközi Kamaraversenyen a harmadik díjat érdemelte ki. Szólistaként sokfelé fellépett a világban Milánótól Baselig. Együtt muzsikált a New York-i, a Bázeli, a Montenegrói Szimfonikus Zenekarral. Idén egy nagyszabású Berstein projektben is részt vett, melynek a bemutatóját november tartották Veveyben. A lemezfelvételekkel is jól áll, hiszen eddig három cd-je is megjelent. legutóbb 2017-ben Liszt Esz-dúr zongoraversenyét, a Haláltáncát, illetve a h-mol szonátát vette fel a Bázeli Szimfonikus Zenekarral. Novemberben elkészítette második szólólemezét az Artalinna lemezcéggel. 2019-ben triójával a Trio Eclipse-szel a Luzerni Fesztiválon debütál majd. „Szeretnék minél többet színpadon lenni és az embereknek átadni azt amit belülről jön, és a zenén keresztül azt, amit a világról gondolok” - vélte Horváth Benedek.     

A díjazott trombitás

 „A Kőbányai zeneiskolában kezdtem tanulni Bakó Rolandnál, akire most is második apámként tekintek, ő szerettette meg velem a trombitálást, a zenét – mondja Könyves-Tóth Mihály. Kezdetben nem volt célom, hogy zenész legyek, a Zeneakadémiára felvettek, ott kezdtem el versenyekre járni, próbajátékra és onnan kezdve jöttek az eredmények. Első versenyem Debrecenben volt és ott második helyezést értem el. Az idei szeptemberi a német ARD adó által kiírt versenyen, melynek a döntőjében megosztott második helyezést értem el, elsősorban az jelentette a nagy élményt, hogy élő egyenesben adták az egészet és ez lehetővé tette, hogy Japánból és Amerikából is nézzék a produkcióinkat.” És amíg eljutott ideáig: 2005-től 2009-ig a Weiner Leó Zeneművészeti Szakközépiskolában tanult, ahol ifj. Kovács Kálmán volt a tanára. 2009-2015-ig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre járt, ahol Kirsch János kezei alatt megszerezte a Bachelor és a Művész diplomát. Közben számos kurzuson vett részt, ahol olyan tanárai voltak, mint többek között: Boldoczki Gábor (2006), Velenczei Tamás (2012), Tarkövi Gábor (2007, 2010, 2012) és Jeroen Berwaerts (2014). Ami a többi versenyt illeti: 2012-ben az Ulmi Nemzetközi Trombitaversenyen 2. helyen végzett. A 2013-as Budapesti Országos Trombitaversenyen 1. díjas. A Prágai Tavasz Nemzetközi Trombitaversenyről 2016-ban a 2. díjat sikerült elhoznia. 2012 októbere óta a Magyar Állami Operaházban dolgozik, 2014 óta mint első trombitás. Amikor ideje engedi számos hazai és külföldi szólófelkérésnek tesz eleget.   

Góbé a Fonóban

December 28-án a Fonóban tart nagykoncertet Mindent bele címmel a Góbé zenekar. A Góbés fiúk Kodály és Bartók örökségét tiszteletben tartva és továbbgondolva lendületes világzenét, egyfajta “népi popzenét” játszanak. Úgy is mondhatnánk, hogy jellemző rájuk a lüktető, pörgős world music, magyar népzenei gyökerekkel. A koncert után táncházat is tartanak.  

Szerző
2018.12.18 11:49

Sting az óriási buli után nyáron visszatér Budapestre

Publikálás dátuma
2018.12.17 13:58
Sting és Shaggy veronai koncertje 2018. július 29-én
Fotó: AFP/ Roberto Finizio
Sting jövőre ismét eljön a magyar fővárosba. A néhány hete a Hősök terén Shaggyvel közös koncertje után 2019. július 2-án szólóprodukcióval lép színpadra a Papp László Budapest Sportarénában - írta az MTI.
A brit világsztár My Songs című európai turnéja keretében legnépszerűbb dalait fogja előadni. A műsor felöleli szólókarrierjét és a Police együttessel készített lemezeit is - közölte a szervező Live Nation hétfőn az MTI-vel.
A 67 éves, tizenhétszeres Grammy-díjas énekes, dalszerző és kísérőzenekara Budapesten is elő fogja adni mások mellett az Englishman In New Yorkot, a Fields Of Goldot, a Shape of My Heartot, az Every Breath You Take-et, a Roxanne-t vagy a Message In A Bottle-t.
Sting (eredeti nevén Gordon Sumner) eddig tizenkét szólemezt készített. Legutóbb a jamaicai-amerikai reggae előadóval, Shaggyvel készített közös albumot: az idén megjelent 44/876 című anyag két főszereplője lépett fel nemrég, november 13-én a Hősök terén tartott ingyenes koncerten, amelyet a Hatoslottó 30. születésnapja alkalmából szervezett a Szerencsejáték Zrt.
Változatos és rendkívül sikeres karrierje során elképesztő mennyiségű slágerlistás dalt, számtalan elismerést és mintegy 100 millió eladott lemezt produkált. Az újhullám egyik meghatározó zenekarának, a Police-nak 1977 és 1983 között volt énekese és basszusgitárosa, társa Andy Summers gitáros és Stewart Copeland dobos volt. Sting 1984-től dolgozik szólóban.
Az énekes jövő júliusban tizenegyedik alkalommal fog Budapesten játszani. Első magyarországi koncertje 1988-ban az Amnesty International turnéja során volt, amikor Peter Gabriellel, Bruce Springsteennel és Tracy Chapmannel a Népstadionban lépett fel. 2004-ben 250 ezer ember előtt zenélt az ingyenes Kapcsolat koncerten a fővárosi Felvonulási téren.
2018.12.17 13:58