Zaz, aki mást akar már

Publikálás dátuma
2018.12.07 10:13

Isabelle Geffroy-t, művésznevén Zaz-t napjaink leghíresebb francia énekesei között tartják számon, nem is ok nélkül. Legújabb, Effet miroir (Tüköreffektus) című albumán azonban a könnyebb ellenállást választotta.
A 38 éves énekesnő 2001-ben kezdte meg karrierjét zenészként a Fifty Fingers nevű blues-zenekar, majd más együttesek énekeseként. 2010-ben jelent meg első önálló albuma, a Zaz, melynek legnépszerűbb dala, a Je veux (Akarom) világsikerré vált. Ezután már nem csak Franciaországban ismerték a nevét, az énekesnő Magyarországon is többször fellépett. A 2013-ban megjelent Recto Verso és a 2014-es Paris című albumát is nemzetközi elismerés övezte. Aki nem hallotta még Zaz nevét, elég a 2013-ban bemutatott híres francia kalandfilmre, a Belle és Sebastien-re gondolnia, amelynek romantikus-megható főcímzenéje az énekesnő nevéhez fűződik. Zaz idén adta ki hatodik albumát, mely az Effet miroir (Tüköreffektus) címet kapta.

Az új album nem hozza az energikus, játékos de mégis elegáns francia hangulatot, amit Zaztól megszokhattunk. Régebbi dalai közül rengeteg a sanzonokból merített, ám az új dalokban nem érezhető erősen ez a hatás. A számok nagy részének hangszerelése a populáris zene felé közeledik, ez igaz a fülbemászó dallamokra és a dalok felépítésére is. Így Zaz a másik nagy vonzerejét is elveszti: szerethetősége eddig épp abból fakadt, hogy nem óriási hangjával, hanem egyedi stílusával győzi meg a közönségét, így hozva közelebb a zenét nem csak a francia, hanem bármely kultúrájú hallgatóihoz. Dalainak saját stílusa, saját mondanivalója volt, az újak között azonban sok egymáshoz hasonlót találhatunk, emiatt az albumot folyamatosan hallgatva éneklése háttérzene-szerűvé válik.

Tagadhatatlan azonban, hogy a számok között akad olyan, amely megragad a fejünkben, ilyen az album második dala, a Qué Vendrá – amelyben spanyolul és franciául is énekel – is, ami kevesebb mint egy hónap alatt majdnem 3 millió lejátszást ért el a Spotify-on. Azok, akik jobban szeretik a poposabb dallamokat, valószínűleg örülnek az irányváltásnak. Zaz nem vesztett hangjából, és zenészeivel együtt kellemes, jól hangzó számokat alkotott. Az pedig már a jövő kérdése, visszatér-e még a bohókás, vidám és különleges régi stílusához, vagy a szélesebb közönség megszólítása érdekében az Effet miroir populáris dalaihoz hasonló új számokkal, albumokkal lep meg majd minket.

Infó

Zaz: Effet miroir Magneoton, 2018

Témák
zeneZaz
Frissítve: 2018.12.07 10:13

Másfél óra Mahler egy perc unalom nélkül

Egy héten belül két nagy Mahler-szimfóniát hallhattunk a Müpában, két magyar zenekartól, két magyar karmester vezényletével, nagyon jó előadásokban. Nem akármilyen teljesítményeknek voltunk tanúi.
Három olyan zenekarunk biztosan van – a Fesztiválzenekart is ide értve –, amely bizonyítottan magas színvonalú Mahler-előadásokra képes, ez akár nem mindennapinak is mondható egyetlen város esetében. De nem is a számháború a lényeg, hanem ami mögötte van: a hangszeres – például zongorista, hegedűs, csellós – és énekes szólistákat is beleértve országunknak olyan elit zenészcsapata van, amire joggal lehetünk büszkék. Most a Magyar Rádió művészeti együttesei bizonyítottak Vajda Gergely vezényletével.
Mahler maga mondta, hogy műveiben mindig van valami triviális, de a Harmadik szimfóniában túlmegy minden határon. Ugyanakkor mindig találhatunk nála földöntúlian szép részleteket (minden további jelző nélkül), a nagyjából százperces műben gyakran váltogatják egymást hol a harsányan szóló részletek – nyolc kürt fortissimójával kezdődik a mű –, hol pedig – főleg a vonósok által megszólaltatott –, nyugalmat sugárzó részleteket, mint a hatodik tétel kezdetén. És lehetnek ezek a szólamok tudatosan vállaltan földhözragadtak, lehetnek éteri tisztaságúak és persze kétértelműek, kétélűek is. Ez a sűrű változatosság is lehet az oka, amiért sokan idegenkedhetnek a Mahler zenéjétől. De nem a mi dolgunk, hogy Mahler titkait most itt megfejtsük, jobb, ha azt a zenészekre, karmesterekre bízzuk.
A Rádiózenekar és Vajda Gergely mindenesetre mindent megtett, hogy olyan előadását nyújtsa a műnek, amelyben minden részlet a maga jelentőségének megfelelően szólaljon meg. Említettük a kürtöket, beleértve a többi rézfúvóst is, ha kellett nagyon félelmetesek voltak, említettük a vonósokat, akik végig nagyon szépen, egységes hangzással szóltak, az itt sokszor különösen fontos ütősök is meghatározó jelentőségüknek megfelelően peregtek, dobbantottak, csaptak le, és a fafúvósok is remekeltek, és az elsők között köszönhette meg a tapsot a színpad elejére kijőve a harmadik tétel kitűnő szólótrombitása. Wiedemann Bernadett a nietzschei szöveg mélységeire rámutatón énekelt, a felnőtt kórus női kara és a gyerekek szépen, üdén dalolták a Csodakürt-dal naivabb, de bizakodóbb sorait. A szimfónia rendkívül összetett mű, három évig írta Mahler – aki jobbára csak a színháztól megszabadulva a nyári szünetekben tudott dolgozni – a hattételes alkotást, amelyben Nietzsche, és a Fiú csodakürtje gyűjtemény szövegei is felhangzanak. Rendkívüli feladat tehát előadása, annak idején is csak hat évvel megírása után került sor bemutatására 1092-ben.
Vajda Gergely, aki jelenleg amerikai zenekarokkal dolgozik, de volt már a Rádiózenekar élén is, megtalálta a hangot zenészeivel. A szimfónia külsőségeinek megszólaltatása mellett, ami alapfeladatnak sem semmiség, több mint másfél órán keresztül sikerült fenntartania a feszültséget, bemutatnia azt a gondolati gazdagságot, ami Mahler szimfóniájában jelen van, és amit igen, nehéz is lehet követni, de ilyen, az út minden szépségét, különlegességét feltáró kalauzolás ellett érdemes.
Témák
zene
Frissítve: 2019.03.22 12:00

Törőcsik Marit kórházba vitték

Publikálás dátuma
2019.03.22 11:52

Fotó: Népszava
A nemzet színészének egy orvosi beavatkozás miatt kellett befeküdnie a szombathelyi kórházba.
Nehezen tudott enni, ezért tágítottak a nyelőcsövén Törőcsik Marinak - írta a 24.hu. A március 15-én Kossuth Nagydíjjal kitüntetett művész a lapnak telefonon azt mondta, a héten még biztosan a szombathelyi kórházban kell maradnia.