Orbánt szidta a rendező, letiltották a Csirkefejet

Publikálás dátuma
2018.12.06. 15:43
A darab bemutatása előtt egy nappal tiltották le Spiró György művét a Párizsi Magyar Intézetben
Fotó: http://www.parizs.balassiintezet.hu
A bemutató előtt egy nappal tiltotta meg Spiró György kultuszdarabjának bemutatását a Párizsi Magyar Intézet. Az ok: a darab rendezője ismerősöknek küldött levelében kritizálta Orbán Viktort, arra panaszkodott. hogy Magyarországon „a butaság újra államvallásá alakult.”
A Párizsi Magyar Intézet vezetője letiltotta az intézetben csütörtök este bemutatásra kerülő Spiró György darab, a Csirkefej olvasószínházi előadását. Az előadás rendezője, Gerzsenyi Bea szerint azért, mert egy barátainak, ismerőseinek kiküldött emailben szidta a kormányt és Orbán Viktor miniszterelnököt. “Két nappal a bemutató előtt küldtem egy utolsó meghívót franciául az ismerőseimnek, ebben írtam olyanokat, amik miatt letiltották az előadást” - mondta az Indexnek a Párizsban élő rendező. 
Az emailban Gerzsenyi többek között arról írt, hogy totalitárius gondolkodás újra felütötte a fejét egy szabadnak mondott helyen is, Magyarországon a félelmet és mások gyűlöletét tápláljak az emberekbe. A korrupció Orbán Viktor vezetésével zsebre teszi a médiát és a jogállamot úgy, ahogy van. Spiró kapcsán megemlíti, hogy
a Csirkefej a nyolcvanas években íródott a kommunista rezsim bukása előtt, de manapság újra aktuális, mivel rávilágít a mai Magyarország szomorúságára, sötétségére, abszurditására. “A butaság államvallássá alakult”.

Gerzsenyi elmondása szerint a levelet francia és magyar, kint élő ismerőseinek küldte ki kedd éjjel. Úgy tudja, hogy közülük valaki továbbította a külügynek, akik leszóltak, hogy tiltsák be az előadást. Szerdán főpróbájuk volt, majd Havasi János főigazgató felhívta azzal, hogy a levél miatt gondolkozik az előadás letiltásán. Két óra múlva egy emailben közölte, hogy letiltja az előadást, “az okokat ismered” - írta Gerzsenyinek. A rendező hozzátette, hogy ennek ellenére tud olyanokról, akik odamennek este az intézet elé szolidaritásból. A Párizsi Magyar Intézet honlapján csak annyi olvasható, hogy az egyébként ingyenes előadás elmarad.
Az esetről beszámoló portál megkereste a Párizsi Magyar Intézet vezetőjét is, Havasi János közleményben reagált, amelyben elismerte, hogy az email miatt került le az előadás a műsorról. “A Párizsi Magyar Intézet fontos és értékes műnek tartja Spiró György Csirkefej című művét. A színdarab a magyar kormány Publishing Hungary programjának keretében és anyagi támogatásával került a műsortervbe. A három hónapos próbafolyamat során a rendező minden szakmai kívánságát teljesítettük, egyebek között térítésmentes szállást biztosítottunk számára” - írta Havasi.  Hozzátette, hogy “egy nappal Spiró művének bemutatója előtt tudomásomra hozták, hogy az előadás rendezője, Gerzsenyi Bea olyan levelet küldött szét az esemény kapcsán, mely Magyarországra, a magyar államra vonatkozóan méltatlan, súlyosan sértő, valótlan megállapításokat tartalmaz. Ráadásul a rágalmazó közleményt az intézet hivatalos programismertetőjének szövegkörnyezetében helyezte el, ami további megtévesztésre alkalmas”. A közlemény azzal zárult, hogy „ennek fényében a magyar állam, a magyar adófizetők pénzéből fenntartott Párizsi Magyar Intézet számára a Gerzsenyi Bea által rendezett előadás megtartása nem vállalható fel. Inkorrekt lépésével a rendező olyan helyzetbe manőverezte intézetünket, magát és társulatát, amelyben nem dönthettem másként, mint hogy a bemutatót töröltem az intézet programjából”. 
Szerző
Frissítve: 2018.12.06. 19:04

Az alkalmazkodók legitimálják politikai elitjük igazságtalanságait

Publikálás dátuma
2018.12.06. 14:15

Fotó: Népszava
Faust – mint tudjuk – az ördöggel kötött szerződést. Nem sokkal egyszerűbb az a kontraktus sem, melyről György Péter új könyve szól. Gyakran zaklatottan, az olvasót próbára tevő, szeszélyesen el-elkalandozó logikával, de közben nyugtalanító szempontokkal, revelatív értelmezésekkel. Szabályait nem könnyű követni, pedig izgalmas szellemi útra invitál. György Péter művében a szerződés tág értelmű metaforává válik: a művészet és a fennálló társadalmi valóság bonyolult viszonyának átfogó kategóriájává. Gondolatmenetében az alkotó a valósággal szerződik. A lényeg pedig ennek konkrét módja, típusa. S a tét természetesen itt is roppant nagy. A szerződés ugyanis mellőzheti a kor feszítő alapkérdéseit, a valóságban rejlő igazságot, s ezzel, ha mégoly közvetetten is, hatékonyan szolgálhatja a mindenkori hatalom érdekeit. (Szélső esetben az alkotó vállalkozhat éppenséggel – cinikusan vagy ideológiák foglyaként – a valóság legfontosabb dimenzióinak meg-, illetve eltagadására is.) De természetesen, lehet szerződni az igazság alkuktól mentes művészi képviseletére is: a realizmus, a kötet egyik rehabilitált kulcsfogalma az ennek jegyében keletkezett műveket minősíti. Aki a valóság mellett dönt, egyszersmind persze, az establishmenten való kívülmaradásra szavaz. Az alternatíva végeredményben bárki számára adott. Igaz a második út választása jóval kényelmetlenebb, sőt, olykor kifejezetten kockázatos. A könyv művészetelméleti fejtegetéseinek egyik történeti-szociológiai pillére a hidegháború korának egyik kulturális vonzatára épül: a magas művészetek alkotóit és intézményeit nemcsak a szocialista országokban finanszírozták, hanem a nyugati világban is. De semmi sincs ingyen. Az alkalmazkodóknak a támogatás, a sikeresség árát meg kell fizetniük: alkotásaikkal óhatatlanul legitimálják a politikai elitjük működtette rendszerük igazságtalanságait is. A hidegháború rideg viszonyaitól részben független a szerző által kiemelt másik szociológiai sajátosság: „a globális művészeti világ valójában bonyolult gépezetként működik, amelynek összetettsége, politikai gazdaságtana, intézményrendszere különösen alkalmas arra, hogy az esztétikai tételezés értelmetlenné vált hagyománynak tűnjön. Egyre több a metaforikusnak remélt cinizmus; az üresség variációi egyszerre impotensek és narcisztikusak.” A művészetipar résztvevői a pénz, a hírnév érdekében szintén kemény alkukra kényszerülnek: világunk brutális kihívásai, az elnyomottak emberi drámái ebben a szférában szóba sem jöhetnek. A kötet tehát szükségképp azokra az alkotókra összpontosít, az ő „szerződésüket” ajánlja, akik mind a politikai hatalom védte bensőség, mind a manipulatív – hatalommal szintén rendelkező – intézmények keretein kívül teremtették meg életművüket. Így kap nagy szerepet például Samuel Beckett, az angol realista festőcsoport, Frank Auerbach vagy William Kentridge, dél-afrikai művész (a könyv címe az ő egyik, a gyarmatosítás szörnyű bűneivel szembesítő művét idézi). György Péter radikális művészetszemléletében nagy nyomatékot kap az alkotás és a társadalmi igazságosság összefüggése: a szolidaritás a mindenkori kisemmizettekkel, a magukra hagyottakkal. A szerző keményen figyelmeztet a posztkoloniális világ nyomorúságára: a szegények, a menekültek sokaságára. Meggyőződése szerint korunk valóban jelentős, érvényes művei felmutatják azok szenvedéseit is, akik némaságra ítéltettek.       
Témák
György Péter
Frissítve: 2018.12.06. 14:28

Ma még csak képzelet, holnap realitás (videó)

Publikálás dátuma
2018.12.06. 13:30

Fotó: Szalmás Péter
Varga Viktor a feltöltést segítő agyturbót és az ételt helyettesítő drazsét árul mesemusicalben. A valóságban pedig saját világot hoz létre zenével, képekkel és szobrokkal.
- Minden álmomat megvalósítom – állítja az Álomutazó című mesemusicalben Reklámarcot alakító Varga Viktor. A szerepe szerint telemarketinges a valóságban szinte sosem hallgatja végig a telemarketingesek telefonjait. - Az Álomutazóban kétféle terméket kell eladnom. Egy agyturbó nevű készüléket, ami rendkívül hasznos, ugyanis használójának nem kell aludnia, helyette elég, ha töltőre teszi magát. A mese világában ez nagyon fontos, és a mi valós világunkban is nagyon népszerű lenne. A másik egy drazsé, amely az evést helyettesíti. Az ízét pedig telefonos applikációval lehet beállítani. Mindez a mi életünkben is el fog jönni elég hamar, ebben biztos vagyok – meséli Varga Viktor, aki szerint ami ma még csak a képzelet, az holnap valóság.
Sokak szerint az embernek szüksége van az unatkozásra. - Sosem unatkozom, alkotáskényszerem van. Muszáj minden nap legalább egy fizikailag megfogható vagy zenében megjeleníthető dolgot létrehoznom. Unatkozásra nincs szükség, de arra igen, hogy legyen idő, amikor megpihen a rendszerünk. Ez nálam a tudatos meditáció – írja le a különbséget. Varga Viktor az RTL Klub Csillag születik című tehetségkutató műsorában vált közismertté 2009-ben. Úgy gondolja, hogy ő még szerencsésebb korszakban jutott ehhez a lehetőséghez, mint utódai. - Az én szériám még meg tudott ragadni, nem volt akkora pörgés és talán az emberek sem voltak annyira telítve a műfajjal. Azóta ez már iparrá vált. A 2009-es versenyzőknek még volt lehetőségük arra, a további életük is jól haladjon, én például egyből kaptam egy szerződést a Magneotontól.  
Ha valaki Varga Viktor nevét internetes keresőprogramba, pl. a Google-be írja, az első tíz-húsz találat a magánéletével kapcsolatos hírekről szól. Őt azonban ez nem zavarja. - El fog múlni nemsokára, amikor egyre több izgalmas tartalmat osztok meg. Festek, szobrászkodom, és zenélek. Bár egyre inkább azt látom, hogy nehéz az valódi értékeket eljuttatni az emberekhez, akik közül sajnos csak egy nagyon szűk réteg fogékony rájuk. A televízióban többségben egyszerű műsorok vannak, az értékteremtés kikopott. Nem lehet küzdeni ez ellen, inkább létrehozok egy saját világot, ahol én boldog vagyok és az is, aki oda betekint. – mutat be egy módszert Varga Viktor, aki jövő éve elején jelentkezik legújabb albumával. Ami az Álomutazót illeti: - Nagyon sok értéket mutat. Az alkotók felismerték, hogy most már digitális világban élünk, felkészítik a gyerekeket egy hasznos életre. Például arra, hogy a munka és a mindennapi gondok helyett a család és az emberi kapcsolatok a fontosak.