Orbán és a bizalmi kéz

Mióta a felcsúti gázszerelő gyors meggazdagodásának történetével eteti a hírek szorgos olvasóit a média, lépten-nyomon ugyanaz a kérdés foglalkoztatja a közönséget: kinek a vagyona is az a cég- és ingatlan birodalom, amin az elhíresült egykori felcsúti polgármester névkártyája leffeg. Érdekes módon ez a kérdés nem vetődött fel akkor, amikor Orbán valahai szobatársát tartották – a nevezetes G napig – a hivatalos vagyonkezelőnek, mert úgy gondolták, hogy az iskolatárs nem az uralkodó magánvagyonát, hanem a királyi vagyont ellenőrzi és kezeli. Ahogy hazánk egyre jobban hasonlít arra groteszk rendszerre, amelyben egy tenger nélküli ország felett kormányzóként, a királyt helyettesítő jogkörében egy ellentengernagy uralkodik, úgy érdemes egy röpke pillanatig visszalapozni a feudális királyságokban kialakult jogintézményekhez. 
Kezdjük azzal, hogy a föld és a vagyontárgyak szabad adásvételén és örökölhetőségén alapuló kapitalista magántulajdon előtt az a jogi fikció volt az általános, hogy minden vagyon a királytól ered és minden vagyon a királyra száll vissza. Ennek folytán meglehetősen nehéz a király magánvagyonát a királyság vagyonától megkülönböztetni, vagy legalábbis nem könnyebb, mint Orbán magánvagyonát elválasztani a bizalmasai (oligarchái) által kezelt vagyontömegtől. Az elmúlt hét szolgáltatta ehhez a legjobb példát, amikor Orbán szinte minden bizalmasa bevitte a közösbe – mint egy hajdani tsz-paraszt – azokat a médiakörbe tartozó cégeket, részesedéseket és vagyonokat, amelyeket az „önkéntesen” létrehozott alapítványba terelésig látszólag saját jogon, független magántulajdonosként maga birtokolt, szedte a hasznait és rendelkezett vele. Nem kellett újra törvénybe iktatni a Széchenyi István által a hitel hiányának egyik okaként annyit kárhoztatott ősiség törvényét, nevezetesen, hogy a vagyon visszaszáll a királyra, azzal hűbéres tulajdonosa szabadon nem rendelkezhet. Törvény nélkül is tudták Orbán oligarchái, hogy mi a dolguk: visszaadni a szent és sérthetetlen magántulajdonukat annak, akinek a kegyéből azt szerezték. Persze, ez sem újdonság, hiszen a kegyvesztetté vált Spéder Zoltán, vagy a G-nap után Simicska Lajos is hasonló logikán alapulóan, „önként” adta át (el) vagyonát az Orbán bizalmát még élvező más oligarcháknak. 
Ezek az önkéntes vagyonátadások persze egy másik, a keresztes hadjáratok idején kialakult jogintézménynek, a trustnak - magyarosan a bizalmi vagyonkezelésnek – a képét idézi fel a jámbor olvasóban. Mint az jól ismert, az angol királyok nagy előszeretettel küldték alattvalóikat a Szentföldre, hogy annak visszafoglalására irányuló keresztes hadjáratokban vegyenek részt. Aki gyerekkorában olvasta Robin Hood történetét, az arra is emlékszik, hogy a király gonosz öccse, János herceg Oroszlánszívű Richárd távollétében basáskodott Angliában, mert a király az ország színe-virágával távol hazájától hadakozott. Minthogy a hadbavonultaknak nem csekély része soha sem tért vissza a földjére, így óhatatlanul szerettek volna utódaikról gondoskodni. Ennek sokszor az volt az akadálya, hogy utód nélkül haltak el, de sokszor arra is szerették volna kihasználni a kényszer szülte helyzetet, hogy kiszabaduljanak a hűbérúri jogok (királyra visszaszálló tulajdonjog) hálójából. 
Ehhez a titkos trust megállapodás eszközét használták fel. A hűbérbirtokos a birtokot bizalmasára ruházta át, az átruházáshoz titkos megállapodást - trust megállapodást - fűztek hozzá. Ez a belső, titkos megállapodás azt tartalmazta, hogy a birtok megszerzője, a trustee (azaz bizalmi kéz) azt az átruházó (adományozó) akarata szerint, annak és az általa megjelölt személyeknek (többnyire annak özvegye, kiskorú gyermekei) javára használja. A sajátos angol jogrendszer (common law és a Lord Kancellár ítélőszéke által megszilárdított equity law) miatt ezt a helyzetet kétféle jogi megítélés kísérte. A szigorú common law szabályai szerint a birtok jogszerű gazdájává a birtokot a nyilvánosság előtt megszerző trustee vált, emiatt ha megszegte a titkos belső megállapodást, a hivatalos bíróságok előtt nem lehetett beperelni. Ennek a méltatlan helyzetnek az orvoslására az adományozó a Lord Kancellár ítélőszékénél kereste az igazát, aki a tisztességre és a lelkiismeretre hivatkozva a titkos trust megállapodás betartására szólította fel a megadományozottat (a trusteet). Ítéletében kimondta: ha megszeged a trust megállapodást, bár ehhez (a common law szerint) jogod van, mert az átruházás tényénél fogva te vagy a birtok feletti korlátlan tulajdonos, de sérted a jó lelkiismeretet, és ezért én, a Lord Kancellár eltiltalak attól, hogy a jogodat a titkos megállapodással szemben gyakorold. 
Kétlem ugyan, hogy Orbán és oligarchái körében bármilyen lelkiismeretnek (legfeljebb a betyárbecsületnek) szerepe volna, de teljesen világos, hogy Orbán oligarchái legfeljebb bizalmi vagyonkezelői (trustee-jai) vagyonuknak, és ha nem a főnök javára használják azt, akkor eltiltja őket ettől a magatartástól. A magyar bizalmi vagyonkezelésnek az a sajátossága, hogy az adományozó egyben a jogi kényszert is kilátásba helyezni képes bíró is, ezért a bizalmi vagyonkezelésre irányuló titkos belső megállapodásnak a vagyonkezelők (a trustee-k) külön felszólítás nélkül is eleget tesznek. A magyar adományozó által a vagyonkezelőkhöz intézett felszólítás, illetve eltiltás a fegyverletételi tárgyalások szokott formulái szerint háromféle lehet: 1. szabad elvonulás (életben hagylak és nem börtönözlek be); 2. szabad elvonulás és még a kardodat (címeidet) is megtarthatod; 3. szabad elvonulás, címeidet megtarthatod, és jövedelmeid egy részéből még eléldegélhetsz. 
Nem kell nagy fantázia ahhoz, ki-ki feltöltse nevekkel a háromféle ítéletdobozt.
Frissítve: 2018.12.07. 08:40

Több jelölt, nulla sansz

Először azt hittem, Dávid Ferenc (a kiváló közgazdász és még kiválóbb szervezeti érdekképviselő) tréfálkozik, amikor mindenféle további sóhivatalokat biztat jelöltállításra a főpolgármesteri előválasztás nevű komiko-tragédiában. Alig vártam, hogy a különböző kamarillák emlegetése után jöjjenek végre a kéményseprők, a gyepmesterek és a harisnya-takácsok főpolgármester-jelölt-jelöltjei. Akkor vettem észre, hogy nem viccről van szó, amikor nem jöttek. Meg is ijedtem. Ha egy ilyen tapasztalt és ilyen képzett választó ekkora tévedésbe tud esni, akkor valóban nagy a baj. 
Az ellenzéki pártok és a Dávid Ferenc által megjelölt szervezetek népszerűtlenségi együtthatója olyan kolosszálisan magas, hogy így, együtt a legjobb jelöltek azonnali hiteltelenítését automatikusan végzik el. Érdemes külön szektort nyitni az LMP-nek és Puzsér szerkesztőnek, akik nem egyszerűen hiteltelenek, nevük kezdőbetűinek puszta említése azonnal beindítja a választás-sirató asszonyok síró-nevető kórusát. Tarlós és Orbán pezsgőt bont, és rákezd a Hajmási Péter, pityke Pálra. Hogy lesz még lágy kenyér! Nekik. 
És lesz. Amíg ezek a szárnyaszegett szellemi akrobaták azt hiszik, hogy egyetlen szavazatot leadunk rájuk, addig semmi esély. Mert mi volna, ha akármelyikük nyerne? Semmi. Észre se vennénk, hogy nem Tarlós tolja a banda szekerét. Tolnák ők helyette. Szándékkal, vagy kényszerből, az már édesmindegy. 
Budapest autonómiája van elveszve. Nem polgármestert, tanácselnököt választhatunk. Annak meg – mindenki szerint – úgyis Tarlós a legjobb.
Szerző
Haskó László
Frissítve: 2018.12.07. 08:37

A kukadémon

És igen, sikerült! Megcsináltuk! Gémesi György nem elnöke többé a 116 település hulladékelszállítását végző Zöld Híd Nkft.-t tulajdonló Észak-Kelet Pest és Nógrád Megyei Regionális Hulladékgazdálkodási és Környezetvédelmi Önkormányzati Társulásnak! Ismét kifüstöltünk egy libsi tűzfészket! Újabb Soros-csúszómászókat piszkáltuk ki odúik mélyéről, és hajítottunk a történelem szemétdombjára! Hisz a rezsiharc ilyen apró, de stratégiai diadalok sorozatán keresztül halad a végső győzelem felé!
Persze akad még tennivaló bőven. Hisz egyesek továbbra is azt állítják: a Fidesz egyszerűen a pénzcsapok elzárásával fojtotta meg a térségi szemétszállítót. Hisz erre is alkalmas az a két éves rendszer, hogy az önkormányzati szemétbegyűjtés számláit nem a cégek, hanem egy állami társaság, az NHKV szedi be és oszja vissza. Ez maga a vidék lenézésében fogant, törvényesített korrupció.
Kétségtelen: nem Gémesi György számított az elmúlt évek során a NER éltanulójának. Gödöllői polgármesterként az egykori MDF-politikus igyekezett megőrizni önállóságát: hol még a Fidesznél is sarkosabban fogalmazott - például hajléktalanügyben -, hol szövetkezett, hol szakított az ellenzéki LMP-vel. Utóbbi ügy miatt a NER-ben végleg megadták rá a kilövési engedélyt. 
A gépezet tudta a dolgát. Mivel a kukafront bizonyult a leggyengébbnek, ott indultak el a vitatott számlák, fura levelek, lemondott időpontok, „félreértések”. Semmi durva: csak a szokásos Fidesz-tempó. Több éves, nyílt panaszkodás után a cég október végén járművei többségét már nem tudta elindítani. Így bejelentették a tevékenység felfüggesztését. Az ilyenkor azonnal intézkedni köteles katasztrófavédelem öt napig csak tökölődött. (A jelek szerint a többi szemétszállító közül senki se vállalta át a térséget. Tán csak nem a tönk szélén áll a többi, „fideszes” cég is?) De a pártpropaganda csupán az utcán heverő szemét fotóira várt. A Fidesz térségi képviselője és a kormány illetékese – utóbbi a katasztrófavédelemmel közösen - bejelentette: az „LMP-s” Gémesi György azért hagyta az utcán a szemetet, mert vesztettek a választásokon. Pedig ez akkor már a katasztrófavédelem sarának számított. Két munkanap után aztán a hatóság le is foglalta a Zöld Híd eszközeit és azóta is ők végzik a tevékenységet.
De hátra volt még a végső csapás a gödöllői kukadémonra. Az „ellenzéki” társaságot a Fidesz-KDNP helyi erői ködösen a szemétpénzek ellopásával vádolták meg, a pártsajtó pedig hol a cég informatikusának nem létező milliós jutalmáról cikkezett, hol "leleplezte", hogy a társulás lerobbant buszát egy kevésbé használtra cserélte. Így, némi párteligazítás után, az érintett polgármesterek kétharmada a társulás – fizetéssel nem járó – elnöki posztjára megválasztotta Vác kormánypárti (egykor MIÉP-es) polgármesterét, Fördős Attilát. Ne legyenek kétségeink: mostantól az NHKV és a Zöld Híd viszonyában beköszönt a béke, és talán már elkészültek az előző vezetőség újabb szörnyű visszaéléseiről szóló sajtóbeszámolók is.
Az üzenet világos: lehet itt demokráciásat játszani, de ha nem a Fideszre szavazol, megfulladsz.
Szerző
Marnitz István
Frissítve: 2018.12.06. 09:19