Ismét költ a világ legidősebb madara

Publikálás dátuma
2018.12.08. 11:11

Fotó: Madalyn Riley/USFWS Volunteer/Flickr
Újra költ a világ legidősebb tengeri madarának tartott Wisdom, a Laysan-albatrosz.
A matuzsálemnek számító madár november 29-én érkezett meg az északnyugati Hawaii-szigetekhez tartozó Midway-atollra, és a biológusok megerősítették, hogy máris tojást rakott. Párjával, Akeakamaival minden évben több ezer kilométert tesznek meg, hogy a megszokott helyen neveljék fel utódjukat - írta a Sokszínű Vidék.  
Az albatroszok ritkán raknak tojást és akkor is csak egy csibét nevelnek fel, így minden egyes példány nagy jelentőségű az egész kolónia számára. Wisdom az elmúlt hatvan évben gyakran visszatért a Midway-atollra, és legalább 30-35 tojást keltett ki. Az első alkalommal, 1956-ban gyűrűzték meg. E madárfaj legkorábban ötévesen rak tojást, ebből következik, hogy Wisdom hamarosan 68 éves lesz.
A ragadozómentes Midway-atollon 30 madárfaj hárommillió példánya él, köztük egymillió albatrosz, ami a világ legnagyobb albatroszkolóniája. A kis szigeten él a Laysan-albatroszok csaknem 70 százaléka.
Az albatroszcsibék rendszerint február elején kelnek ki és júliusra válnak röpképessé. Az év legnagyobb részében egyedül vannak úton, és siklórepülésben hatalmas távolságokat tesznek meg a Csendes-óceán északi része fölött.
Szerző
Témák
albatrosz Hawaii

Minden tengeri teknősfajban találtak műanyagot, de nem tudni, mit tesz velük

Publikálás dátuma
2018.12.08. 10:10
Illusztráció
Fotó: Biosphoto / Paulo de Oliveira / AFP
A tengeri teknősök minden fajában találtak mikroműanyagot a kutatók, akik két óceán és egy tenger mind a hét faját, több mint száz egyedet vizsgáltak meg - írta az MTI a Phys.org alapján.
A Global Change Biology című szaklapban megjelent tanulmány készítői az Atlanti- és a Csendes-óceánból, valamint a Földközi-tengerből kifogott minden egyes egyed gyomrában kimutattak mikroműanyag szemcséket. A leggyakoribb a mikroszál volt, ami származhat ruhából, gumiabroncsból, cigarettafilterből vagy hajózási, halászati eszközökből: kötélből, hálóból.
"Nem tudjuk még, hogyan hatnak a teknősökre a műanyagrészecskék. Kis méretük miatt úgy haladnak át a tápcsatornán, hogy nem tömítik el, mint a nagyobb darabok. További kutatásoknak kell kideríteniük, hogy befolyásolják a vízi élőlények szervezetét az apró szemcsék"

- mondta Emily Duncan, az Exeteri Egyetem ökológusa, aki a plymouthi tengerbiológiai laboratóriummal és a Greenpeace kutatólaboratóriumával dolgozott együtt a tanulmányon.

 A mikroszemcsék szennyezettek lehetnek, baktériumokat, vírusokat hordozhatnak a felszínükön, de az is lehet, hogy sejtszinten ártanak az állatoknak. A vizsgált 102 teknősben több mint 800 szintetikus részecskét találtak, azonban csak a tápcsatornájuk egy részét kutatták át, becsléseik alapján akár ennek húszszorosa is lehet az összes mikroszemcse száma.
A kutatók szerint a lenyelt műanyagok valószínűleg a szennyezett tengervízből és az üledékből, a megevett állatokból és növényekből jutottak a teknősök szervezetébe. A vizsgált állatok vagy a partokra vetődve pusztultak el, vagy halászok hálóiba keveredtek. Három helyen gyűjtötték őket össze: az atlanti példányokat Észak-Karolinában, a csendes-óceániakat az ausztráliai Queenslandben, a földközi-tengerieket Ciprus északi részén.

Kihalás szélén egy ausztráliai minikenguru

Publikálás dátuma
2018.12.06. 17:17
Illusztráció
Fotó: AFP
Kihalás fenyegeti Ausztrália egyik apró erszényesét, az északi patkánykengurut (Bettongia tropica), amelynek mára mindössze két populációja maradt a vadonban - figyelmeztettek a Természetvédelmi Világalap (WWF) ausztráliai részlegének munkatársai.
Az északi patkánykenguruk az északkelet-ausztráliai Queensland államban honosak, ám egyedszámuk drasztikusan fogyatkozik az európai gyarmatosítás óta - írta az MTI a The Guardian alapján. Az 1980-as években készített tanulmányok négy területet jelöltek meg az állatok természetes élőhelyeként. Az öt éven át készített populációs tanulmány szerzői csaknem 100 ezer hektárnyi trópusi esőerdőben helyeztek ki kameracsapdákat és érzékelőket, hogy felmérjék a faj elterjedési területét.
A WWF által közzétett eredmények szerint a korábbi négyből ma már csak két területen élnek északi patkánykenguruk, ami azt jelenti, hogy a populációk száma kettőre, az állatok elterjedési területe pedig a korábbi 500 négyzetkilométerről 145 négyzetkilométerre csökkent az elmúlt három évtizedben. A szakemberek becslései szerint legfeljebb 2500 példány élhet még vadon és az állatok mindössze egyetlen populációja mondható stabilnak. A fajpusztulásban egyebek között az éghajlat változása, a mezőgazdasági művelés, a ragadozók jelenléte, a természetes élőhelyük eltűnése és az erdőtüzek gyakorisága is szerepet játszik.
Illusztráció
Fotó: AFP
A WWF munkatársai és a James Cook Egyetem kutatói felszólították az ausztrál szövetségi kormányt, hogy változtassa meg az északi patkánykenguru természetvédelmi besorolását veszélyeztetettről súlyosan veszélyeztetettre, valamint mérlegelje a lehetőségét néhány "biztonsági tartalékot" jelentő populáció létrehozásának.
A szakemberek a még létező populációk fokozottabb védelmét és élőhelyeik helyreállítását is sürgetik. Caitlin Weatherstone, a projektben részt vevő egyik ökológus szerint a faj esetleges kipusztulása jelentős kihatással lehet a környezetre is. A kutatók megállapították ugyanis, hogy az északi patkánykenguru a térség egyik legfőbb szarvasgomba-fogyasztója, meghatározó szerepet játszik a gombaspórák széthordásában, ami azt jelenti, hogy eltűnése hatással lenne a térség gombáinak sokféleségére.