Milyen jó, hogy Magyarországon nem királyság van, mert így senki sem „királykodhat” itt. De milyen jó, hogy az ország élén egy igazi harcos áll, aki csatázik, ha kell, ha nem. És milyen jó, hogy a hatalom csak „evidensen jó döntéseket” hoz, mert így érdemes értük küzdeni.
Ám ezzel még nincs vége. Nagyon jó a gazdasági helyzet, hála az elmúlt nyolc évnek. Így erőteljes, növekedni tudó, az embereknek munkát adó, ütésálló nemzetgazdaság lett a magyar. Talán még ennél is jobb, hogy mindig van nemzeti konzultáció. Most éppen a családokról, de amikor a migrációról szólt, akkor megmutathattuk Brüsszelnek, meg az összes bevándorláspárti erőnek, hogy minálunk a hatalomnak mekkora tömegbázisa van. Ebből következően – és egyáltalán – az a legjobb, hogy a magyar demokrácia például szolgálhat minden országnak, de különösen az uniónak. Ami bizony sokkal messzebb van a tökéletestől, mint a hazai (és ez már nem jó).
Viszont az megint csak nagyon jó, hogy a kormány nem tűri el az ország tekintélyének és becsületének rombolását, amire például a Sargentini-jelentéssel tettek kísérletet. A próbálkozások azonban kudarcra vannak ítélve, mivel az utcai harcokban edződött vezetőnk ezt nem hagyja. Megvéd minket, ha az egész világgal kell is szembeszállnia. Akkor is, ha emiatt kicsit rosszabb is lesz az országnak.
Ha pedig lehet – és érdemes - még fokozni, az a legeslegjobb, hogy minden második (netán harmadik) pénteken mindezt meghallgathatjuk a királyi rádióban. És akkor megtudhatjuk, hogy itt lényegében királyság van, még ha az „ember itt nem is királykodhat”. A mi királyunk – aki persze nem az, bár annak hihetnénk – eloszlatja a gondokat, megnyugtat mindenkit, miközben kizárólagos magatartási mintákkal szolgál külföldieknek és magyaroknak egyaránt.
Milyen jó, hogy egy ilyen országban élhetünk.