Emberkísérlet

A  Magyar Tudományos Akadémia most éppen Esztergomba megy. Ki ne emlékezne a város és választott polgármestere, Tétényi Éva vesszőfutására: a derék fideszesek persze csak a nem közülük valót akarták kifüstölni, de e buzgalomra ráment minden - nem égtek az utcai lámpák, nem jártak a buszok, nem vitték el a szemetet. Talán még fel is perzselték volna a várost, ha a polgárok nem emberelik meg magukat, és az első adandó alkalommal nem szavaznak fegyelmezetten a perspektivikusabb, kormánypárti jelöltre. 
Most ugyanez fog történni a tudós testülettel. Palkovics László miniszter eldöntötte, hogy a saját szája íze szerint szabja át az MTA kutatóintézeti hálózatát, és mert az Akadémia holmi kétszáz éves autonómiára hivatkozva tiltakozni, sőt beleszólást követelni merészel, egyszerűen vállat von, és nem ad pénzt. Ha Széchenyinek jó volt a gyertya, bizonyára ellesznek vele a mai atomfizikusok is. 
Természetesen lehetne releváns vitát folytatni arról, hogy vajon milyen intézményrendszer segítené legjobban a XXI. századi kutatás és fejlesztés céljait. Nem kőbe vésett evidencia, hogy az egyetemek szellemi erőközpontjai mellett intézményi izolációban kell működniük az - 1949-ben szovjet mintára létrehozott - akadémiai intézeteknek, így érdemes végiggondolni, ezen a területen hogyan lehet a legjobban felhasználni a költségvetési pénzt. Ilyesmiről azonban szokás szerint szó sincs: ahogy Parragh iparkamarai elnök a közoktatás ügyében, úgy a kutatás-fejlesztésben momentán Palkovics az ügyeletes megmondóember, így aztán amit ő elhatározott, annak úgy kell lennie, ha az ég a földdel összeér, akkor is. 
Márpedig Palkovics azt határozta el, hogy az intézethálózatot kiszervezi az MTA alól. A letámadást férfias hisztivel készítette elő - különösen emlékezetes az Akadémia elnökének bepanaszolása, hogy nem kereste őt fel hivatali helyiségeiben (egyébként de) -, majd megüzente, pénz mostantól nem lesz. És ezt bizton elhihetjük az amúgy akadémikus miniszternek, tehát aki ezután dolgozni akar, összepakolhatja a bőröndjét, vagy bánatosan átballaghat arra a kutatóhelyre, amelyre Palkovics rámutat. 
Még egyszer mondom, önmagában semmi felháborító nincs abban, ha egy kormány racionalizálni akarja a K+F források felhasználását. Itt azonban csak azt lehet tudni, mit nem akar a hatalom: az Akadémia autonómiáját, egy tőle független tudományos bázis létét. De közben a másik oldalon sem látszik más, csak a rombolás. Az egyetemeket - a kutatás alternatív bázisait - mára kiszikkasztotta az évtizedes pénzhiány, az új modell pedig, amelyet a Corvinus és az ELTE példáján demonstrálnak, több mint ijesztő. Az előbbit egyszerűen kilopták egy alapítványba, míg az utóbbi esetében majd végigkövethetjük, milyen hatással van az oktatásra a meghatározó tanárokkal szemben szabadjára engedett boszorkányüldözés. 
S ha már kutatás, vegyük észre: a CEU csak Petri-csésze volt. A Fidesz általa vizsgálta, mennyire érdekli az embereket, ha porrá zúzza az értelmiség autonómiáját. Most pedig megerősödve, higgadtan nyírja majd ki az utolsókat is, akik önállóan gondolkodnának.
Szerző
N. Kósa Judit
Frissítve: 2018.12.08. 09:03

Virágnyelv

Mindazok kedvéért, akik eddig még nem sejtették, hogy mi a közérdek, Orbán Viktor egy kormányrendeletben elmagyarázta. Most már tudjuk: az a közérdek, hogy a kormányfő és néhány bizalmi embere egy egészen rövid parancsnoki láncon keresztül kézivezérelhesse az állami pénzen eltartott pártmédiát. Virágnyelven amúgy a K.-Európai Médiaalapítvány legnagyobb „felajánlója”, az adakozókedvéről ismert Mészáros Lőrinc is elmondta ugyanezt: az a – közérdekű, tehát mindenfajta törvényes kontroll nélkül érvényesítendő – cél, hogy a szóban forgó sajtókonglomerátum „erősítse a konzervatív értékszemléleten alapuló írott és elektronikus sajtó véleményformáló szerepét”. 
Hogy miért pont a konzervatív, jobboldali eszmék terjesztése érdemelne ilyen különleges védelmet – és azok közül is kizárólag a Fidesznek kedves kiadványcsomag, azaz a kétségkívül jobboldali-konzervatív Heti Válasz és Magyar Nemzet például nem -, azt továbbra is sűrű homály fedi. A lényeg: Magyarország a jelek szerint olyan hely, ahol minden magyar adófizetőnek támogatnia kell az Orbán-hű véleményformáló sajtót, amelynek monopolszerepét semmilyen hivatal nem kérdőjelezheti meg. 
Mészárost még csak értjük, őt ezért fizeti a gazdája, nem is rosszul. Orbán Viktornak azonban az ELTE valahai joghallgatójaként alighanem abszolválnia kellett a jogi alaptan nevű tantárgyat, ahol a kormányrendelet nevű, alacsonyabb rendű jogszabálytípusról azt tanítják: törvénnyel nem lehet ellentétes, védi az alkotmányos rendet, biztosítja a törvények végrehajtását. A médiamamut mentesítése az alkotmány, valamint a média- és versenytörvény előírásai alól ugyanakkor konkrétan ellentétes az alkotmánnyal, meg a média- és a versenytörvénnyel. Itt tehát egy kormányrendelettel írták felül az alkotmányt. Ezt hívják (nem virágnyelven, hanem a jogban) alkotmánysértésnek.
Frissítve: 2018.12.07. 09:13

Meddig repül a bálna?

Egyre feljebb furakodom/ Jaj, de magas ez a torony./ Még, még, még, még, még/ Ennyi nem elég! - így repítette fel énekszóval a XXI. század első évtizedének egyik legnépszerűbb dalában a képzeletbeli  bálnát a Republic együttes. Eldönthetetlen kérdés, hogy a 2018 harmadik negyedében elért 5,2 százalékos, csaknem negyedszázados rekordot megdöntő gazdasági növekedés adatainak láttán furakodnának-e még egyre feljebb, vagy megelégednének ekkora bővüléssel, amely két és félszerese az uniós átlagnak.
Ha nem a torony magasságából szemléljük a magyar gazdaság bővülésének  valóban impozáns adatait, hanem visszaszállunk a realitások talajára, akkor be kell látnunk: ennél már valószínűleg nincs feljebb, szakmai kifejezéssel elértük a lokális csúcsot. Bár manapság a magyar gazdaság bővülési üteméről szóló jóslatokkal illik csínján bánni, hiszen tavaly év végén még kettő és négy százalék között szóródtak az előrejelzések, sőt még októberben is három százalékos volt a prognózisok középértéke. Ezt finoman szólva nevezhetjük alábecsülésnek is, azonban közelebb járunk az igazsághoz, ha goromba hibának minősítjük. 
Ha csak kicsit is elmélyülünk az idei gazdasági, de még inkább politikai folyamatok elemzésében, nem is kell sokat kutakodnunk, hogy megtaláljuk az elemzői várakozások kisiklásának okát. Ezúttal nem a jegybank-elnök kedvenc találmányának, az unortodoxiának az alkalmazása a vétkes, bár szokatlanságában aligha jár messze tőle. Ez is egy hungarikum, amely nem egy üres teória csupán, hiszen eredményessége számokkal bizonyítható. Olyannyira, hogy ezúttal Budapest és Brüsszel  számai is azonosak, de amíg a magyar kormány diadalittasan  veri a mellét, addig az Európai Bizottságról korántsem mondható ez el. 
Ki ne emlékezne arra, hogy egykori kancelláriaminiszterünk, aki ma ménesgazda és a nemdohányzás fogadatlan prókátora, hivatali ténykedésének egyik utolsó aktusaként bejelentette, hogy a tavaszi választásokig valamennyi uniós pályázatot kiírja a kormány, és a támogatásokat ki is kifizetik. Lázár János ezúttal szavahihetőnek bizonyult, a pályázati összegek 60 százaléka már a támogatottak számlájára került. 
Ennek az eljárásnak a hungarikum mivolta abban áll, hogy az összes többi érintett országban 20-25 százalék volt ezeknek a pénzeknek az idei felhasználása.  Ma még nem tudjuk, hogy a GDP három százalékát kitevő uniós támogatások  mennyiben járultak hozzá a magyar gazdaság fejlődéséhez, az azonban bizonyos, hogy a növekedés mértéke alacsonyabb lenne a mostani kimagasló értéknél. És ez előrevetíti a következő esztendők hazai gazdasági kilátásait: bármilyen ügyesen tárgyalunk Brüsszelben, a támogatások mértéke mindenképpen mérséklődni fog.
Jövőre az előrejelzések szerint lassul a gazdaság, az idei magas bázist nehéz lesz jelentős mértékben felülmúlni. A jövő megalapozása - az oktatási és  az egészségügyi  fejlesztések - idén is elmaradtak, így a kilátások sem túl biztatóak. Az 5,2 százalékos GDP-ről a Republic együttes egy másik nótája jut az eszünkbe: "Csak ennyi volt, és nincs tovább!"

Szerző
Bonta Miklós
GDP
Frissítve: 2018.12.07. 08:56