Nem vicc: az agy szerkezetét is megváltoztatja a sok kütyüzés

Publikálás dátuma
2018.12.11 12:40
Illusztráció
Fotó: Pixabay/
"Elvékonyodik" azoknak a gyerekeknek az agykérge, akik napi hét óránál többet okostelefonoznak vagy tableteznek, ez pedig ronthatja a memóriájukat, észlelési és kognitív képességeiket.
Egy nagyszabású amerikai kutatásban tizenegyezer, 9-10 év közötti gyermeket vizsgáltak meg, 4500 gyermek agyának szkennelése után arra a megállapításra jutottak a tudósok, hogy korán vékonyodni kezd azoknak a gyerekeknek az agykérge, aki napi hét órát vagy annál többet töltenek okostelefonnal vagy tablettel. Ez ronthatja a memóriájukat, észlelési és kognitív képességeiket – írta a Szeretlek Magyarország a Daily Mail alapján.
Az agy kognitív fejlődésével foglalkozó tanulmánynak az is a célja, hogy kimutassa, a képernyő előtt töltött idő hogyan hat a gyerekek érzelmi fejlődésére és mentális egészségére. Azt máris megállapították, hogy akik napi két óránál többet töltenek képernyő előtt, gyengébb eredményt érnek a különböző gondolkodást igénylő és nyelvi teszteken. A projektben részt vevő orvosok ennek ellenére óva intettek attól, hogy ebből végérvényes következtetést vonjanak le, mert nem teljesen biztosak abban, hogy mindezt kizárólag a modern technológia megnövekedett használata okozza.
Az agykéreg a gyűjtőhelye azoknak az idegszöveteknek, amelyek befogadják a külvilágból származó információkat. Létfontosságú szerepe van az olyan kognitív funkciókban, mint az érzékelés, a nyelv, az emlékezet, és tudatosság. A korral járó fokozatos vékonyodása már 5-6 éves korban elkezdődik.
Egy 2014-es tanulmány szerint az agykéreg vastagsága és az intelligencia-hányados között közvetlen kapcsolat van. Kimutatták, hogy azoknak, akiknek jelentősen magasabb volt az IQ-ja, nem következett be agykéreg-vékonyodás, a jelentősen alacsonyabb értékekkel rendelkezőknél pedig túlságosan is nagymértékű volt ez a folyamat.
2018.12.11 12:40

Saját koronája táplál egy fekete lyukat

Publikálás dátuma
2019.01.21 13:13
Illusztráció
Fotó: NASA, ESA/
A gázfaló fekete lyuk szerkezetét az indirekt visszfények elemzésével térképezték fel.
Egy korábban szinte láthatatlan fekete lyuk 2018 márciusában a röntgentartomány legfényesebb forrásává vált. Az ugrásszerű aktivitásnövekedés „fény-visszhangokat” is elindított, ezekből sejthető, hogy a fekete lyukat tápláló gázfelhő formája megváltozott. A Marylandi Egyetem és NASA Goddard Űrközpont munkatársai a Nature szaklapban közzétett tanulmányukban mutatták be, hogyan sikerült megfejteniük a fekete lyuk növekedésének titkát - írta a Csillagászat.hu.
Amikor egy csillagtömegű fekete lyukat a társcsillaga táplál, a befelé áramló gáz felforrósodik, és röntgensugárzást bocsát ki. Az így kialakuló anyagbefogási korong körül lévő töltött részecskék egy még forróbb felhőt alkotnak, létrehozva a milliárd fokos koronát, amely még nagyobb energiájú röntgensugárzást bocsát ki. A csillagászok azt vizsgálták, hogyan verődik vissza a fény a rendszeren belül, az indirekt visszfények elemzésével térképezték fel a gázfaló fekete lyuk szerkezetét.
A csapat a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén működő műszer segítségével észlelte először a fényes jelenséget. A MAXI röntgenégbolt-felmérő program 96 percenként pásztázza át röntgentartományban az egész égboltot, változócsillagok után kutatva. Erin Kara és munkatársai a NICER adatainak segítségével megállapították, hogy először a nagy energiájú tartomány erősödik, majd halványul el, a kis energiájú tartomány pedig ezt követi. Ez a tendencia arra utal, hogy a nagy energiájú sugárzás a koronából érkezik a korongra, felmelegíti azt, majd alacsonyabb energián távozik onnan.
„Észrevettük, hogy a visszfények néhány hét alatt egyre közelebb és közelebb kerültek egymáshoz. A rendszerben valami egyre kisebb lett”
– mondta Kara.
Mivel a korong röntgenkibocsátásának más jellemzői nem változtak ezekben a hetekben, a csillagászok feltételezték, hogy a változás nem a korongban zajlik, de a korona mérete a tizedére csökkent. Ez az első bizonyíték arra, hogy a fekete lyuk a koronából táplálkozik.
2019.01.21 13:13
Frissítve: 2019.01.21 13:13

Genetikai okai lehetnek a monogámiának

Publikálás dátuma
2019.01.19 11:11
Illusztráció
Fotó: Pixabay/
A génekbe lehet „kódolva”, hogy egyes állatok hűségesek a párjaikhoz vagy nem.
A Texasi Egyetem kutatói által vezetett nemzetközi kutatócsoport, amelynek tagja többek között Pogány Ákos, a TTK Etológia Tanszékének adjunktusa is, tíz gerinces fajt vizsgált a monogámiához vezető evolúciós genetikai folyamatokat feltérképezve. Arra a következtetésre jutottak, hogy az evolúció során egyfajta univerzális formula hatására az agyban bizonyos gének aktivitása nőtt, másoké pedig csökkent, ennek következtében a kezdetben nem-monogám fajok monogámmá váltak - számolt be a TudományPláza.
A kutatók úgy definiálták a monogámiát mint a legalább egy párzási időszakon át fennmaradó, egyetlen párral történő párkapcsolatot, amelyben az utódok felnevelésével kapcsolatos munka legalább egy része megosztott, mint ahogy a ragadozóktól és más veszedelmektől való védelem is. A kutatók ez alapján alapján akkor is monogámnak tekintettek egy állatfajt, ha a pár tagjai alkalmanként más egyedekkel is párzanak.
A kutatók öt, közeli rokon fajpárt, köztük négy emlős-, két madár-, két béka- és két halfajt vizsgáltak, amelyeket úgy válogatták össze, hogy az egyik monogám legyen. Mind a tíz vizsgált faj hím egyedeinek agyában azonosítani tudták a monogámia kialakulását jelentő evolúciós átmenethez köthető változásokat. A monogám viselkedés összetettsége ellenére azt találták, hogy minden alkalommal ugyanazok a génexpressziós változások zajlottak le. Az egymástól távoli rokonságban álló fajok – például halak és emlősök – génjeinek szekvencia-hasonlóságon alapuló csoportosításával a kutatócsoport sikeresen azonosította a közös evolúciós formulát, amely hosszú párkapcsolathoz és szülői együttműködéshez vezetett az öt monogám fajnál. 
A publikációk egyik fő újdonsága, hogy a vizsgált több száz millió éves periódus jóval hosszabb evolúciós időszakot ölel fel, mint a korábbi tanulmányok, amelyek új jellegek kialakulása során egymástól legfeljebb tízmillió év által elválasztott állatfajokat vizsgáltak.
„Nem számítottunk rá, hogy 450 millió év során ilyen összetett viselkedést érintő evolúciós átmenetek pontosan ugyanúgy történtek minden alkalommal”
- mondta Young.
2019.01.19 11:11
Frissítve: 2019.01.19 11:11