A kapitalizmus oké

Eddig is azt hittem, hogy a kapitalizmus OK, ám hathatósan védeni kell a kapzsi egyénektől, lobbizó csoportoktól, és a túlzott politikai befolyástól. Más szóval, jobb a szocialista gyakorlatnál. A szocialista ideálnál ugyan rosszabb, de hát az csak papíron létezik.

Mindezt azért jelzem most, mert számomra nem újdonság a kapitalizmus elismerése. Eddig azt hittem, hogy a rossz gazdasági rendszerek között ez a legkevésbé rossz, de még jobb, ha szabad piacról írok, nem a negatívabb hangzású kapitalizmusról. Az utóbbi néhány év azonban meggyőzött arról, hogy a számomra oly lényegbevágó, alapvető fontosságú politikai demokráciát csak egy sikeres kapitalista rendszer képes megvédeni autokrata ellenfeleitől.

Gondolok itt elsősorban a politikai demokrácia alappillérére, a sajtó szabadságára, többszínűségére. Becslésem szerint az amerikai sajtó – televízió, napi- és hetilapok, folyóiratok, internetes portálok, a rádióállomásokat nem számítva – mintegy 80-90 százaléka Trump-ellenes; ugyanakkor a magyar sajtó – a kis példányszámú hetilapokat és folyóiratokat nem számítva – mintegy 80-90 százaléka Orbán-párti.

A drámai különbség a két ország között pénz kérdése. Bizonyára vannak egyéb okok is, de Magyarországon nincs elegendő autonóm tőke, amely a sajtó függetlenségét biztosítaná. Kapitalizmus van, gazdag emberek bőven vannak, de a tőke jelentős része az állam tulajdona, vagy állami befektetésektől függ. Az efféle centralizált kapitalizmus vagy állam-kapitalizmus a profit elosztását a kormány kezében összpontosítja. Nem mondok újdonságot azzal, hogy a kormány hirdetései és a kormány rendeléseitől függő kapitalisták hirdetései döntő szerepet játszanak a sajtó mindennapi életében.

A kormánysajtó összevonása egy új ún. alapítványban nem csak azt jelzi, hogy a profitábilis sajtó támogatja majd a két apró példányszámú kormánylap költségeit. Az alapítvány, mint valaha az agitprop osztály, közben napról-napra tartalmilag is irányítja majd a párt és a kormány sajtóját.

A Trump-kormánynak nem állnak hasonló módszerek a rendelkezésére. Igaz, a tőke inkább republikánusokat támogat. Igaz az is, hogy Trump mindennapos kampányt folytat a tradicionális, „mainstream” sajtó ellen. Ám a drága hirdetések (pláne most, karácsony előtt) szinte elözönlik a televíziót és a nyomtatott sajtót. A tartalom pedig változatlan. A Trump által gyűlölt CNN kritikusabb, mint valaha. Mint korábban megírtam, az Amazon tulajdonosa (Amerika leggazdagabb embere) egyben a Washington Post tulajdonosa is. A New York Times vasárnap – mellékleteivel együtt – több mint ezer oldalon jelent meg (túl sok hirdetéssel).

Nemigen tartozik ide, de beillesztem: Kovács Zoltán nemrégiben azt mondta, hogy a New York Times cikkei azért sem hihetők, mert újságírói nem tudnak magyarul. Megkérdeztem: főállásban van ott egy szerkesztő, a lap vezető könyvkritikusa (megtisztelő, sőt nagyhatalmú állás) és legalább egy külpolitikai riporter, aki anyanyelvi szinten beszéli a nyelvünket. Meg még egy páran, akik edzs kicsit tudnak mádzsárul.