Mágikus és asszonymunkát tiltó nap a mai

Luca napja volt a Gergely-naptár bevezetése előtt az év legrövidebb napja, amelyhez számos népszokás, hagyomány is fűződik.

A néphit szerint ezen a napon tilos az “asszonyi munka”; a mosás, vasalás, fonás, szövés, varrás, kenyérsütés. Aki a tilalmat megszegi, azt Luca nagyon keményen megbünteti. Sütni viszont lehetett, sőt molnárkalácsot szinte kötelező volt, és ilyenkor sütötték meg a szentestére szánt, lisztből és vízből készült ostyát is. A gazdasszonynak sokat kellett ülnie, hogy a kotlósa is jó ülős legyen, és babot kellett fejtenie, hogy kifejtse a tyúkból a tojást - írta a Sokszínű Vidék.

Sok helyen Luca napon a búzát, kukoricát kis tálkába szórták, meleg, világos helyre tették, és karácsonyig öntözgették. A szemek „szintjét” kövekkel emelték meg. Ha magasra hajtottak ki, bő termést várhattak a következő évre. A hajtatásból azt is megjövendölték, hogy az közelgő év egyes hónapjaiban mennyi csapadékra számíthatnak a földeken, és milyen időjárás várható.

Szokás volt a termékenységvarázslás is. A legények hosszú gerendát és szalmát vittek be a házba. Ráültek a póznára, és hosszan mondogatták a kotyoló verset, néhol közben vizet öntöttek rájuk. Ezeken nem volt szabad megsértődni, de közbeszólni sem, mert az megtöri a varázslatot.

Ha a lány Luca napjától karácsonyig minden nap almába harapott, majd az utolsó falattal kiment az utcára, az első szembejövő lett a férje. Aki szép akart lenni, az Luca napján a vízbe tett almából evett, és abban a vízben mosdott meg.

A Luca-kalendárium a karácsonyig terjedő 12 nap időjárásából próbált következtetni a jövő évre. Ha például december 13-án havazott, az a jóslat szerint azt jelentette, hogy az év első hónapja havas lesz.

Luca nevét szokás a fényt jelentő latin lux szóval összefüggésbe hozni, Svédországban ilyenkor örömtüzeket gyújtottak. A téli napforduló a boszorkányok napja lett, mert a hosszú éjszaka miatt a gonosz erők ilyenkor árthatnak legtöbbet a varázslataikkal.

Luca-széke

Ezen a napon kezdték faragni az ötszög alakú Luca székét. Kilencféle fát – kökényt, borókát, jávorfát, körtét, somot, jegenyefenyőt, akácot, csert és rózsafát – használtak hozzá, és karácsonyig el kellett készülnie. A hiedelem szerint a szék készítője a december 24-én az éjféli misén ráülve megláthatta, hogy a gyülekezet tagjai közül kik a boszorkányok.