Több támogatás érkezett-e idén a jótevőktől, miután kiderült, hogy a kormány kriminalizálja a hajléktalanságot?
A maguk érdekét artikulálni és képviselni nem tudó társadalmi csoportokkal való törődés mindig ellenzéki. Nincs kedvemre, hogy most kampányszerűen mindenki hajléktalanozik, túlzottan kilóg a pártpolitika lólába. Per analogiam a kultúrkampf miatt többet beszélnek a kultúráról, ez szánalmas, viszont lehet haszna.
Az embertelen rendeletek hatására sokan véleményt nyilvánítottak, szolidaritásukat fejezték ki a hajléktalanok felé, Önök azonban nem kértek nagyobb nyilvánosságot mint máskor. Mi volt ennek az oka?
De, „kérünk”. Jó volna, ha minél többen tudnák, hogy van ilyen, és mindenki, még a hajléktalanok is befizetnének ezer forintot. Tízmilliárd forint meg a lelkes civil aktivitás csodát tenne.
A miniszterelnök Gyurcsány Ferencet az ÉS-ben szólította meg annak idején, hogy adjon egymilliárdot a magánvagyonából szociális lakhatási célokra.
Ez 2005-ben történt. Egy koratéli koraeste, igyekezve a Podmaniczkyn a körút felé, láttam, hogy vagy huszonöt asszony gubbaszt egy épület előtt a földön. Mint verebek a telefondróton. Akkor jöttem rá, hogy az ott egy női hajléktalanszálló. És nyomban írtam – ugyan potyára - az aktuális miniszterelnöknek, akiről úgy hallottam, vagyonos ember: tegyünk alapítványt, ő egymilliárddal, én egymillióval, egy hajléktalan pedig ezer forinttal, és győzzünk meg száz-száz hasonló helyzetben levőt, hogy csatlakozzon. Százmilliárdból a probléma kipipálható volna, az állam kikerülésével is. A politika ugyanis alapvetően civil ügy, minél többen és minél inkább részt veszünk, annál kisebb helyre szorítjuk államot – ami valamennyiünk eminens érdeke. Ha túlzottan sokat hagysz az államra, ne csodálkozz a kapzsiságán, arroganciáján, a szereptévesztésein.
A mostani miniszterelnöknek is írt?
Nem. De az ötlet jó. Vegyük úgy, hogy ez most az. Felhívás keringőre – szegény és gazdag számára egyaránt.
A Nyugodt Szív sikeres lett, egyre több családot tudnak átsegíteni a krízisen. Ehhez az is kellett, hogy változtattak a programjukon, hiszen elsősorban nem az utcán élőkkel foglalkoznak, hanem azokkal, akik oda kerülhetnek. Mi miatt döntöttek így?
Eleve azt szerettem volna, hogy néhány tízezerből néhány pici lakást bérlünk, és magukat a körülmények dacára is tartó hajlék nélkülieket beköltöztetünk, ha bizonyos feltételeket vállalnak. Ám ehhez az kell, hogy legyen, aki, tudván a hátteret, alsó piaci áron, bérbe adja a lakását valakinek, aki csupán addig hajléktalan, ameddig oda be nem költözik. De nemigen tapasztalom, hogy ez a belátás sokakban megképződne. Hátha ezután – én nagyon pozitív vagyok. Leginkább abban tudunk segíteni, hogy krízishelyzetben lévő családoktól ne vegyék el a gyereküket, ne kerüljenek utcára.
Intézményesül a projekt, ez is viszi a pénzt vagy mindenki önkéntes? Könyvelő, mentorok, ügyvéd, ingatlanosok, szociális munkások.
Mindenki önkéntes. A Nyugodt Szív közhasznú alapítvány lett, most már nem vonnak le adót. Aránytalanul sokat fizettünk amúgy idén tavaszig, minden támogatásunk bérnek számított, munkáltatói, munkavállalói adó, százezer forint cirka százötvenezerbe került, plusz fizettünk a bérelszámolásért a könyvelőnek.
Az első évben azt mondta, ha húsz családon tudnak segíteni, az már jó eredmény lesz. Azóta hány családon segítettek, és hány felajánlásból mennyi jött össze eddig?
Havi nyolc-tíz családnak segítünk, idén a 94.-nél tartunk. Összesen nagyjából 40 millió jött be, havonta átlag hatszázezer, majdnem teljesen kisadományokból, milliárdosok eddig kíméltek minket. Egy Bécsben élő család a holokauszt után kapott kárpótlását utalta át: mellbevágó, ha a számlán sok három, esetleg négy nulla után egyszerre hat nullát látsz. Egy hölgy például a nyugdíjnövekményét küldi havonta, ez összeszorítja a szívet, nem? Weblapunkon elolvashatók a tavalyi és az idei havi beszámolók, statisztikák.
Összességében akkor elégedett már?
Ilyen apró civil projektnek nem ambíciója, hogy megoldjon ekkora kormányzati feladatot. Az viszont igenis, hogy bizonyítsa, a magyarok semmivel sem kevésbé szolidárisak, mint a nemmagyarok, másrészt pirulásra késztesse a döntéshozókat. Nem csupán a tömegdemonstráció hatásos, tuti megérinti a leginkább hatalomtechnikusok lelkét is, ha látják, hogy mit tesznek helyettük olyanok, akik pusztán saját erőforrásaik fölött diszponálnak. Aki ebbe a diskurzusba belép, egyből rákap a dolog ízére.
A fagyhalálnál a komfort nélküli szükséglakások is jobbak, ám ezeket az emberi méltóság és az egészséges élethez való jog védelme miatt több helyen már ki sem osztják.
Azt jól teszik. Hozzák előbb rendbe! Múlt évben a zuglói önkormányzat felajánlott egy lakást, mi felújíttattuk, és egy ötgyerekes család költözött oda. Ez akár minta is lehetne.
Közszereplései során vehemensen képviseli azt az álláspontot, hogy nem szabad általánosítani a hajléktalanügyben, mert minden sors különbözik a másiktól. Ez lenne a probléma gyökere?
Ez. Generálszósszal nem lehet leönteni. Ahány érintett, szinte annyi szociális munkás volna optimális, minden eset külön vizsgálandó. Ha egyszerre megnyitnák is az üres önkormányzati lakásokat, az sem oldana meg semmit, nagy káosz keletkezne.
Nem lenne-e több értelme kitágítani a szociális bérlakás kategóriáját, hogy azok is jelentkezhessenek, akik konkrétan az utcán élnek?
Nyilván. Utcán ne éljen ember, és kész. Aluljáróban sem – viszont tömegszálláson se, mert az nem élet. Szociális bérlakáshálózat, a rossz testi-lelki-szellemi állapotban lévőknek ellátórendszer, jól fizetett szakemberekkel – ilyen egyszerű. Minden irgalmatlan nehézségével és bonyolultságával együtt.
