Van-e joga az MNB-nek alkotmányjogi panaszra?

Megsemmisítette ma az Alkotmánybíróság a Kúriának az MNB közigazgatási határozatát hatályon kívül helyező döntését.

Vissza kellett volna utasítania az Alkotmánybíróságnak (Ab) a Magyar Nemzeti Bank (MNB) alkotmányjogi panaszát, vagyis az Ab nem dönthetett volna az ügyben - írta a legfrissebb Ab-határozathoz fűzött különvéleményében Stumpf István. Mai, többségi, 8:7 arányban meghozott határozatában az Ab kimondta: a bíróságok számára alkotmányos kötelezettség, hogy a jogszabályokat elsősorban azok céljával összhangban értelmezzék, ami nem zárja ki, hogy egyéb szempontokra is figyelemmel legyenek. "Az a bírósági mérlegelés azonban, amely a jogszabály céljának vizsgálatát teljes mértékben kizárja, már alaptörvény-ellenesnek minősül" - írta az Ab. Az adott ügyben az Ab szerint a Kúria nem vette figyelembe a jogszabály célját, ezért az MNB által támadott kúriai ítéletet megsemmisítette.

A renitens alkotmánybíró Stumpf szerint ezzel szemben úgy vélte, az Ab a Kúria által elrendelt új eljárás befejezése előtt az ügy érdemét érintően az nem foglalhatott volna állást. Idézte a törvényt, amely szerint "alkotmányjogi panasz benyújtásának nincs helye", ha az eljárás még folyamatban van, jelen ügyben pedig a Kúria új eljárás lefolytatására kötelezte az MNB, s ez még nem zárult le. De Stumpf szerint azért sem dönthetett volna az Ab ebben az ügyben, mert "egy közigazgatási hatóságnak alapvető joga nincs", így az MNB nem élhet alkotmányjogi panasszal sem. Az alapvető jogok ugyanis, írta Stumpf, eredendően az egyének szabadságát biztosítják az állammal, a közhatalom birtokosával szemben, rendeltetésük tehát a közhatalom (állami hatalom) korlátok közé szorítása.

Stumpfhoz hasonlóan Czine Ágnes is úgy vélte, az MNB-nek nem lett volna joga alkotmányjogi panaszt benyújtani, de Schanda Balázs, Hörcherné Marosi Ildikó (és a hozzá csatlakozó Szalay Péter), továbbá Dienes-Oehm Egon is arra hivatkozott különvéleményében, hogy az alkotmányjogi panaszt nem lehetett volna befogadnia az Ab-nak.

A megsemmisített kúriai ítélet a Hungária Értékpapír Zrt.-hez, pontosabban annak 2016-os csődjéhez kapcsolódik. A Kúria úgy ítélte meg, hogy a jegybank szabálytalanul büntette meg a brókerügy vélt felelőseit, ugyanis Windisch László, az MNB egyik alelnöke egyszemélyben döntött a bírságokról, holott a Kúria (és a korábban első fokon eljáró bíróság) szerint ehhez nem volt joga. Windisch „átruházott kiadmányozási jogkörben” a „Pénzügyi Stabilitási Tanács felhatalmazása alapján” járt el, ám a Kúria a jegybanki közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezte, mondván: a tanács hatáskörének elvonásával az alelnök saját nevében hozta meg azt.

Az Ab obskúrus többségi döntése szerint ugyanakkor a Kúria tévedett. Az Ab többségi döntése szerint az ügyben azt kellett megvizsgálniuk, hogy a "kiadmányozás" fogalmának a Kúria ítéletében foglalt értelmezése sérti-e az MNB tisztességes eljáráshoz fűződő jogát. A testület ezért elemezte a jogszabályi környezetet, a szabályozás célját és a konkrét ügy tényállását is. Az Ab szerint a Kúria nem vette figyelembe a a jogszabály célját, holott az alaptörvény szerint ez kötelessége lett volna a törvény értelmezésekor. Az Ab úgy vélte, az MNB-ről szóló törvény módosítása kapcsán a jogalkotó egyértelműen utalt a rugalmasabb döntéshozatalra irányuló szándékára, amikor a törvényjavaslat indoklásában azt írta, a "rugalmasabb döntéshozatal érdekében” lehetővé teszik, hogy a Pénzügyi Stabilitási Tanácsban „a hatósági döntések meghozatala, valamint a döntést megtestesítő okirat aláírása is delegálható legyen”.