Prőhle Gergely: Nem hiszem, hogy duzzognom kellene

Nem keverném bele a miniszterelnököt – mondta Prőhle Gergely arról, lehetett-e szerepe Orbán Viktornak abban, hogy menesztették a Petőfi Irodalmi Múzeum éléről.

Tagja a Fidesznek?

Semmilyen pártnak nem vagyok és nem voltam a tagja.

Tehát nem köti semmiféle pártfegyelem. Konzervatív keresztény értelmiségiként elfogadhatónak tartja az úgynevezett rabszolgatörvényt?

Az elnevezést mindenképp tendenciózusnak tartom, de nem ismerem a munkaügyi helyzetet. Annyit tudok, hogy Magyarországon kevés a szakképzett munkaerő. Ha az új törvény alapján valakit arra kényszeríthetnek, hogy sokkal többet dolgozzon, akkor ez rossz. Ha nincs kényszer, akkor nem látom bajnak, hogy az emberek többet dolgozhassanak, ha többet szeretnének keresni.

A tulajdonosok „felajánlásával” kormánypárti médiatermékek százai kerültek egy új sajtóalapítványba, Orbán Viktor „nemzetstratégiai jelentőségű összefonódásnak” nyilvánította az ügyletet. Tessék mondani, ez már Észak-Korea?

Jó volna, ha a médiacégek állami támogatás, sőt, akár állami hirdetések nélkül is, a piacról és az olvasók kegyéből tudnának megélni. Ha nem ez a helyzet, akkor az adófizetők pénzéből való kifizetéseket valamilyen módon érdemes racionalizálni. Ha az alapítvány ezt a célt szolgálja, akkor rajta!

Ezt a célt szolgálja az új sajtóalapítvány?

Remélem. De nem szeretnék olyan kérdésekről filozofálgatni, amelyekre nincs befolyásom, és amelyekhez nem is értek. Én igyekszem tájékozódni a világ dolgairól, és annak örülök, ha e tájékozódás különböző csatornái szabadon működnek.

Miután önt „liberális elhajlással” vádolták az egyik kormánylapban, Kásler Miklós miniszter leváltotta a Petőfi Irodalmi Múzeum éléről. Feldolgozta már, hogy a sajátjai menesztették?

A kormányon, pláne a kormánypárti táboron belül is különböző meggyőződésű és emberi minőségű személyek vannak, ezért nem úgy fogom fel, hogy a „sajátjaim” menesztettek. Szőcs Géza, a miniszterelnök kulturális főtanácsadója és Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter is többször mellém állt. Nem hiszem, hogy duzzognom kellene. Mindig tudtam, hogy a polgári oldal sokszínű.

Próbált némi átjárást biztosítani a szekértáborok között...

Azért mentem a Petőfi Irodalmi Múzeumba, mert szekértáborok helyett irodalomban gondolkodtam. Esterházy Péter gyakran idézett gondolata, hogy talán hasznosabb, ha valaki íróként nem népben és nemzetben, hanem inkább alanyban és állítmányban gondolkozik. A múzeumot és az irodalmat érdemes mentesíteni az aktuálpolitikai vonatkozásoktól. Ettől még lehet értékelvű a megközelítésünk. Továbbra is úgy gondolom, hogy egy közintézménynek így kell működnie.

A miniszterelnök jóváhagyása nélkül nem merték volna elmozdítani. Van valamilyen személyes konfliktusuk?

Nem keverném bele a miniszterelnököt.

Orbán alakította ki azt a képet, hogy nélküle nem születhet semmilyen döntés.

Engem az emberi erőforrások minisztere mentett fel. Ráadásul az elbocsátásomról szóló minisztériumi közlemény még az érdemeimet is emlegette. Azt, hogy a miniszterelnök figyelme milyen mélységeket ér el, nem tudom megítélni.

Ki lesz az utódja? Befutó lehet még a szélsőjobbos Takaró Mihály?

Tudtommal ő véglegesen visszalépett, nem vállalja. Eddig nem is írták ki a pályázatot.

Elég furcsa helyzet, nem?

Kétségtelenül az.

Ősszel, egy evangélikus rendezvényen ön arról beszélt, hogy a „haragvó verbális brutalitás civilizációs károkat okoz” az országnak, ami aligha összeegyeztethető a kereszténydemokrácia értékrendjével, stílusával. Kinek címezte a bírálatot?

Mindazoknak, akik haragvó verbális brutalitással írtak, írnak publicisztikákat – akár az én ügyemben, akár más ügyekben is. Amikor alpári hangnemben „lenyúlbéláznak”, nehéz elhinni, hogy ez a kereszténydemokrata stílus, vagy akár csak a polgári jómodor része. Jó ízlésű ember az ilyen megnyilatkozásoktól idegenkedik.

Harmadszor is az evangélikus egyház országos felügyelőjévé, világi vezetőjévé választották. Mire véli, hogy Font Sándor, a Fidesz parlamenti képviselője is elindult önnel szemben?

Font Sándor tavasz óta déli egyházkerületünk felügyelője, évtizedek óta tagja a soltvadkerti gyülekezet presbitériumának. Régi evangélikus család sarja. Kapott jelölést az országos felügyelőségre, elfogadta.

Nyílt titok, hogy Font Sándort a Fidesz küldte. A hatalomnak nem tetszik, hogy evangélikus vezetők esetenként más álláspontot képviselnek, mint a kormány.

Azt honnan lehet tudni, hogy a Fidesz küldte?

Evangélikusoktól.

Én is evangélikus vagyok. A találgatások világa helyett annak hiszek, amit egy felelős kormányzati vezető nekem mondott. Semjén Zsolt biztosított arról, hogy nem úgy van, ahogyan ön állítja. Nincs okom feltételezni, hogy a miniszterelnök-helyettes ne az igazat mondta volna.

Ezek szerint a téma azért előkerült.

Jó, hogy Font Sándor elindult. Az eredmény is komolyabban vehető, mintha ellenjelölt nélkül nyertem volna.

Szoros küzdelemben, 33:30-as szavazataránnyal győzött a tisztújításon. Lehet úgy értékelni, hogy a zsinat ellenállt a kormánynak, de úgy is, hogy a Fidesz erős befolyást szerzett az evangélikus egyházban. Melyik olvasattal ért egyet?

Ugyanúgy, ahogyan a múzeum ügyében, itt is óvnék az automatikus politikai értelmezéstől. Nem arról van szó, hogy mérlegre került volna, ki az inkább, és ki a kevésbé fideszes. Szomorú is lenne, ha úgy dőlt volna el a választás, hogy az én elmúlt 12 éves tevékenységem nem számít. Teljesen természetes, hogy Font Sándornak is megvolt a támogatottsága: egy tősgyökeres evangélikus országgyűlési képviselő komoly tényező. Így is tagja az országos presbitériumnak, ami az elnök-püspök és az én elnökletemmel az egyház legfontosabb döntéshozó testülete. Fontos, hogy egy befolyásos kormánypárti politikus is segíti az egyház ügyét.

Kiszámolta már, hogy a „renitens megnyilvánulások” miatt a kormány mennyi pénzt vont el az evangélikus egyháztól? Sok százmilliós, akár milliárdos tételekről hallani.

Elvonásról nem tudok. De azért sem tudom beárazni a renitensnek gondolt megnyilvánulásokat, mert nem tudom, milyen megnyilvánulásokra gondol.

Azokra például, amelyek szembementek a migránsellenes kormánypropagandával.

Többször nyilatkoztam korábban, hogy egy lutheránus keresztyén embernek óvakodnia kell a durva leegyszerűsítéstől. Az állam, amikor kerítést épít, a közösség megvédésére vonatkozó kötelezettségét teljesíti. Másrészt az egyes embernek a felebaráti szeretet parancsából eredő kötelessége, hogy odaforduljon az elesettekhez. A kettőnek együtt kell érvényesülnie. Luther ezt a kettős kormányzás elvének nevezte. Ez lenne a renitens gondolat?

Ön szerint a kormány és a Fidesz képviselőit áthatja a felebaráti szeretet?

Általánosságban nem tudok erre válaszolni, de azt tudom, hogy sok fideszes ismerősöm, barátom részt vesz a segítségnyújtásban, például az Ökumenikus Segélyszervezet keretei között.

Napirenden van a kormány és az evangélikusok közötti finanszírozási megállapodás megújítása. Mire számít?

Semjén Zsolt a nyár folyamán biztosított minket arról, hogy a tárgyalásokat 2019-ben megkezdjük. Most kerül egyházi testületeink elé egy írásom, ami azt fogalmazza meg, hogy mit és milyen logika alapján szándékozik elérni az egyház. Az nem koncepció ugyanis, hogy több pénzre van szükség. Fenntartható fejlesztésekhez kell több forrás, olyanokhoz, amelyek megfelelnek a gyülekezetek céljainak, de egyúttal közhasznúak is. Unom a baloldali kritikákat, hogy az egyházak folyton csak pénzt akarnak. Az egyház nagyon is korszerű szervezet, amely a saját érdekét és a közérdeket egyszerre képes szolgálni. Így tud csak hatni a világban, és ez a lényeg.