A momentumosokban és a jobbikosokban pezsgő tettvágy a lábukban koncentrálódott, úgyhogy úgy döntöttek, a köztévén kívül más szimbolikus médiumok előtt is protestálnak. Az első állomás a Hír TV-volt, ahova még erős rendőri kíséret nélkül futottak be. Noha a csapat nem volt számos (mintegy ötszáz fő), sikerrel bénította meg az egyik legfontosabb budapesti utat, a Szentendreit.
A Hír TV-nél gyors demonstráció keretében ismertették azt az öt pontot, aminek a beolvasását a közmédia megtagadta. (Azt senki nem követelte, hogy az egykori Simicska-orgánum, amely most a kormányzati médiabirodalom meghatározó eleme.)
Miközben a Szentendrei úton meneteltek a demonstrálók, jelentős számú rendőr érte be őket, így kvázi körbezárva folytatták útjukat. Amely azonban nem vezetett egyenesen a Mediaworkshoz, egy vargabetűt megért, hogy a Ripost előtt skandálják, miszerint nekik szabad médiára van szükségük. És ez esetben a tiltakozás aktusa egy egész konkrét címlapnak is szólhatott. A Ripost volt ugyanis az, amelyik a legjobban alájátszott a kormány kommunikációnak, miszerint fékevesztett sorosisták törnek a magyar kereszténységre. Az előbbi mondat igazolásához szóra nincs is szükség, álljon itt a Ripost címlapja.
És mivel az a különös sajtó-geopolitikai helyzet állt elő, hogy a kormányzati médiaérdekeltségek jó része Óbudán koncentrálódik, a Figyelő szerkesztőségének épülete is meghallgathatta, hogy mit kívánnak öt pontban a tüntetők. (És akkor egy kis kibeszélés az egyre népesebb (uszkve ezer fő) menetelésből: ami a köztévében nem hangozhatott el, az az Echo-ban igen, ugyanis az MSZP-s Bárány Balázs elővezette a rabszolgatörvényről szóló beszélgetésben.)
És végül megérkezett a tömeg az egykori Népszabadság épületéhez, ahol most a Mediaworks terpeszkedik. És itt is az ötpontos petíció a központi elem, amit a tömeg kinyomatna minden megyei lapban (hogy, hogy nem az összes ehhez a kiadóhoz tartozik). Megjegyzendő: komoly tartalmi akadálya nem lehetne a közlésnek, hiszen ezek az orgánumok gyakorta egyező üzenetekkel készülnek.
