Még meg sem száradt a tinta az Orbán-Tarlós paktumon, Budapest Orbán álmainak megfelelő átalakítása direkt fokozatra kapcsolt. Nemrégiben két természeti szépségekben gazdag központi fekvésű területet rabolt el a budapestiektől a nagyzási hóbortba szédült felcsúti vezér. Csillebércen, az egykori úttörőtábor helyén „öttusa központ” létesül. A csepeli „szigetcsúcson” meg fékezett habzású olimpiai stadiont és falut barkácsol a Garancsi-Mészáros brigád, a 2023-as atlétikai vébéhez. Alig marad kerület, ahol Orbán még nem létesíttetett valamit, ami a budapestieknek nemhogy nem kell, de haszontalansága mellett csúf is. Nem kétséges, hogy hamarosan olimpiát rendeztet velünk a sportisten magyar prófétája. Az lesz a vég, Budapest város eltűnik az európai kultúra térképéről.
Merthogy ez a bizonyos sportisten, a forgalomban lévő ilyen egyedek közül a legkártékonyabb és az országra nézve a legveszélyesebb tévhit bálványa. A nemzetközi sportisten hívei ugyanis a csalást (dopping), a hazugságot (média) és a korrupciót (erről később) szentesítik. A magyarok sportistene még ennél is ördögibb: azt is elvárja híveitől, hogy higgyenek a szittya felsőbbrendűségben, és tegyenek is érte. Európa ötszáz éve háborúban legsikertelenebb országának vezető prófétái a sportsikerekkel gondolták (és gondolják) helyreállítani a „régi dicsőséget”, ami egyébként – sajnálatos módon – csak a mesékben létezett. Azt nehéz szétszálazni, hogy vajon a politikai sovinizmus alakítja-e a sportsovinizmust, vagy fordítva, az azonban biztos, hogy a politika az erősebb, a sport csak cifra szolga szokott lenni. Amikor a soviniszta politika háborúba megy (és törvényszerű, hogy előbb-utóbb odamegy), akkor már nem számít a sportsiker, akkor az olimpiai bajnokokat lehet koncentrációs táborba küldeni, vagy munkaszolgálatban „hős magyar honvédekkel” agyonveretni.
Az is probléma a sportistennel, hogy be-besegít Mars hadistennek. Sok az átfedés: a hőskultusz, a mindenáron való győzni akarás. És az önfeláldozás elvárása. Csupa olyasmi, ami a szabadságot veszélyezteti, és erkölcsileg beteg társadalmat szül.
Ideig óráig reménykedhettünk, hogy a hatalom mai bitorlói csak kozmetikai célzattal sovinisztáskodnak, valójában csak a korrupció által besöpörhető milliárdok mozgatják őket. Csakhogy eddig már annyit loptak, amennyi tíz generációnak is elég, még a hatalomban maradáshoz is. De nincs megállás. Nincs jelen a józan ész. Sőt az ép ész sem.