- Végre! – lelkesedett egy pillanatra kihajolva a cserepek közül László. A kaposvári sétálóutca karácsonyi vásárában éppen egy bögrével szemező egyetemista gondolta úgy a túlóratörvény, az államilag irányított propagandasajtó és a közigazgatási bíróságok ellen szervezett tüntetés kapcsán, legfőbb ideje, hogy ne csak a budapestiek jelezzék: nem tetszik a rendszer. – Ott a helyem – tette hozzá –, és nagyon kíváncsi vagyok, mennyien lesznek, mert ebben a városban hamar utána tudnak nyúlni az embernek, hiszen hellyel-közzel mindenki függ az önkormányzattól, pontosabban Szita Károly polgármestertől.
Hasonlóképpen vélekedett Egon is, aki ugyan egyetértett a demonstrációval, viszont totálisan fölöslegesnek tartotta. - Jó esetben kint lesz néhány száz ember egy hatvanezres városban, amire joggal mondhatja a hatalom, jelentéktelen kisebbség – jegyezte meg. – Az a baj, hogy az emberek nem tudnak közösségben és előrelátóan gondolkodni, és leszarják, ha a másiknak rossz lesz. De még azt is, ha valamikor nekik is az lesz. Csak az a fontos, hogy az adott pillanatban nekik jó legyen. Fogadjunk, ha megkérdezné itt a vásárban, kinek, mi a véleménye a rabszolgatörvényről, a többség csak a vállát vonogatná, vagy a kormánypropagandát szajkózná. És olyan is lenne, aki nem is hallott róla.
Szabadi Ferenc éppenséggel hallott róla, nem úgy a csak interneten és mindössze két nappal az esemény előtt meghirdetett demonstrációról. - Na, ide is legyűrűzött a hülyeség! – jelentette ki. – Remélem, itt nem gyújtják föl a karácsonyfát, mint ahogy Pesten akarták. Ki lesznek ott? A komcsik meg a Jobbik? Itt is összeborultak? Megmondta a Viktor is, Soros-banda az egész. Bohócok! Senki sem kíváncsi rájuk, figyelje csak meg, lesznek vagy harmincan! Persze maguk majd ezret írnak…
Utóbbi létszám valóban meglepő lett volna Kaposváron, ahol a korábbi tüntetéseken – leszámítva a március végi, az oktatás jövőjéért tartott, cirka háromszáz fős diákmegmozdulást – jellemzően tényleg néhány tucatnyian, vagy maximum alig százan vettek részt, köszönhetően egyrészt az országosan jellemző közönynek, no és mert a legszegényebb megyeszékhelyek egyikén valóban – közvetve vagy közvetlenül – mindenki függ valamelyest a városvezetéstől. Errefelé- tényleg tisztelet a kivételeknek - még az ismert ellenzékiek is csak szordínó kritizálták a hatalmat vagy annak intézkedéseit, módszereit.
Ehhez képest a Momentum, a Polgári Szabadság Platform (PSZP), s Jobbik, az MSZP, a DK és az LMP közös rendezvényére úgy 250-en gyűltek össze a Petőfi térre, s a fáklyás felvonulás végén a beszédeket pedig nagyjából háromszázan hallgatták az Európa-parkban. S hogy a hatalom érezhetően jobban tartott az ellenzéktől, jól mutatta, hogy a központi médiaalapítványba tagozódott, korábban Mészáros Lőrinc-érdekeltség megyei lap szerkesztőségébe biztonsági őrt rendeltek a budapesti központból – persze feleslegesen…
- Mocskos Fidesz! – dörrent bele nyitásként a kaposvári estébe, majd felhangzott a többi, a fővárosi demonstrációról megszokott-megismert rigmus is. A menet komoly meglepetést keltett az ilyesmihez nem szokott kaposváriakban, a Fő utcai boltokból kíváncsiskodók merészkedtek elő, a kirakatok ablakain eladók nézték a vonulókat.
- Nagyon helyes! – bólogatott elégedetten egy középkorú férfi, addigi beszélgetőpartnere pedig gyorsan telefonra kapott, hogy élőzze a hangzavart a vonal túlsó végén hasonlóképp boldog szimpatizánsnak.
- Rohadjatok meg! – érkezett az ellenvélemény a városi múzeum kapuja alól, s erre azonnal rákontrázott egy idegesen odébb siető járókelő: - Magyar zászló ezeknek a kezében?! EU-s való nekik, azt kéne lobogtatniuk!
Az Európa-parkban elsőként a PSZP-s Kerepesi Tibor beszélt a tömeghez, s a kéz ujjaihoz hasonlította a Kaposváron is összefogó ellenzéki pártokat.
- Alapból minden ujj más irányba mutat – jegyezte meg -, de ha összezáródnak, egységes ököl válik belőlük. Köszönet a Fidesznek, hogy összehozta az ellenzéket!
A rendezvénynek két szakszervezetis felszólalója lett volna, ám a vasasok képviselőjét hirtelen műszakra osztották be a tüntetés délutánjára, így csak Utasi Tamás, a közszféra dolgozóinak képviselője beszélt a demonstrálókhoz. Szakszervezete nevében nemzeti munkaügyi kerekasztalt követelt, s arra kérte a politikailag közönyöseket, végre aktivizálják magukat.
- Vannak itt francia anarchisták, akiket Soros György fizetett és utaztatott ide tüntetni? – tette fel a kérdést a kormánymédia állításai kapcsán Bereczki Dávid, a Momentum helyi aktivistája, mire a tömeg sokadszorra kezdett zúgolódni. – Véget ért az idő, amikor kérünk a kormánytól –tette hozzá. Mostantól követelünk.
- Jön az Orbán! – rikkantott fel ekkor valaki, ugyanis megérkezett a karácsonyi kisvonat, melynek utasai nem értették a tüntetők nagy vidámságát. Az érzelmek azonban gyorsan változtak ezen az estén, Kaposvár fideszes képviselője, Gelencsér Attila neve elhangzásakor komoly fújolásba váltott a röhögés.
- Komoly jelzés, hogy ilyen sokan itt vagyunk – jegyezte meg az utolsóként szót kapó Momentum-szóvivő, Nemes Balázs. – Ha Kaposváron is ennyien eljönnek egy tüntetésre, azt jelenti, lángokban áll az ország, akkora a baj!
És ahogyan ezen az estén mindenben, ebben is egyetértettek a demonstrálók.
