Egy nemzeti bank

Gyakran idézik Bertolt Brecht Koldusoperájának azt a zseniális próféciáját, hogy "Mit számít egy bankrablás/ egy bankalapítással szemben?” Azt azonban már ritkában, ahol a német drámaíró önmagát is megemlíti Kocsma Jenny dalában: "És ott volt a kíváncsi Brecht / Kit mind daloltatok! / De megkérdezte tőletek / Mért gazdagok a gazdagok..."

Arról nincsenek információink, hogy Matolcsy György jegybankelnök közismert narcisztikus hajlamainak engedve megénekelte vagy megénekeltette-e az unortodox gazdaságpolitika alaptéziseit egy musicalben, arról azonban igen, hogy részben a Brecht által maró kritikával illetett utat járja. Orbán Viktor sokszor bírált rögeszméje, hogy a pénzintézeti szektor működése akkor lehet csak egészséges, ha a hazafiúi lelkesedés is átjárja: ennek érdekében elérték az általuk kívánatosnak tekintett állapotot, így mára a bankoknak már több mint a fele magyar, nemzeti tulajdonba került.

Jóval értéke felett az állam megvásárolta - majd később Mészáros Lőrinc polihisztor hajlamokkal bíró gigavállalkozó érdekeltségi körének eladta - az akkor még veszteséges MKB-t. Ugyancsak hozzájutott az egyébként profitot termelő Budapest Bankhoz, amelynek jövője ma még ismeretlen. A takarékszövetkezetek bankká szervezése egy külön történet. Viszont a NER időszakának - brechti értelemben vett - egyetlen bankalapítási produktuma a hangzatos nevű Növekedési Hitel Bank lett, amelyet történetesen Matolcsy unokatestvérére (és bridzspartnerére), Szemerey Tamásra írattak. A "bűnlajstroma" felsorolhatatlan: hitelezte Matolcsy fiának veszteséges cégét, no meg illegálisan a sajátját is. Nyakra-főre büntette is az MNB.

Mindhiába. Tegnaptól korlátozták a betétek kifizetését. A bank a csőd szélére került. Hová lett a pénz? Nem tudható. Hát ezért is gazdagok a gazdagok.