Előfizetés

Fájdalmat is csillapít a simogatás

Népszava-MTI
Publikálás dátuma
2018.12.20. 15:14
Illusztráció
Fotó: Shutterstock
A gyengéd simogatás csökkenti a kisbabák fájdalomérzetét egy új brit tanulmány szerint, amelyről az MTI írt a BBC ismertetése alapján.
Az Oxfordi Egyetem és a liverpooli John Moores Egyetem kutatói 32 kisbaba agytevékenységét vizsgálták, amikor vért vettek tőlük. A kisbabákat két csoportra osztották, a gyerekek felét a vérvétel előtt gyengéden simogatták egy puha kefével. Ebben a csoportban a kicsik 40 százalékkal kevésbé érezték a fájdalmat, agytevékenységük alapján.
"A tapintásnak úgy tűnik fájdalomcsillapító hatása van, ráadásul mellékhatások nélkül"

- összegezte a kutatás tapasztalatait a Current Biology folyóiratban megjelent tanulmány szerzője, Rebeccah Slater.

 A kutatók azt is megállapították, hogy az optimális fájdalomcsökkentő simogatás sebessége másodpercenként 3 cm.
"A szülők ösztönösen ezzel a tempóval simogatják a kisbabájukat."

 A tudós szerint megértve a gyermekek simogatásának, illetve masszírozásának neurobiológiai alapjait, az orvosok jobban tudnak segíteni a szülőknek abban, hogyan tudják megvigasztalni kisbabájukat. Az említett simogatási sebesség a bőr egy érzékelő neuroncsoportját - a C-tapintási afferenseket - aktiválja, ami korábban a felnőtteknél is fájdalomcsillapító hatásúnak bizonyult. Az azonban eddig nem volt világos, hogy a kisbabákra ugyanolyan hatása van-e, vagy ez csak később fejlődik ki. A kutatással sikerült bizonyítani, hogy a kisbabákban is lehet aktiválni ezeket a neuronokat, és hogy a lassú, gyengéd simogatás képes változást előidézni a kisbabák agyműködésében - jelentette ki Slater.
"Korábbi munkák nyomán kiderült, hogy a tapintás növelheti a szülői kötődést, csökkentheti a stresszt a szülőben és a gyermekben, és csökkentheti a kórházi tartózkodás idejét is"

- mondta a tudós.

 A kutatók most azt tervezik, hogy koraszülött kisbabákkal is megismétlik a kísérletet, akiknek érzékelő pályái még kifejlődőben vannak.

174 millió éves virágmaradványt találtak, de csak a kora biztos, a többi rejtély

Népszava-MTI
Publikálás dátuma
2018.12.20. 13:37

Fotó: XINHUA / AFP
Több mint 174 millió évvel ezelőtt, a földtörténeti jura időszak elejéről származó, megkövesedett virágos növényt azonosítottak kínai kutatók.
Az eLife portálon megjelent tanulmányukban emlékeztetettek arra, hogy korábbi kutatások szerint a virágos zárvatermő növények legkorábban 130 millió évvel ezelőtt jelentek meg a Földön. Az újonnan felfedezett, és Nanjinganthus dendrostylának elnevezett virágos növény azonban mintegy 50 millió évvel korábbi lelet. Ráadásul egy sor olyan jellemzője van, amely "váratlanul" érte a tudósokat - írta az MTI.
Fu Csiang, a Nancsingi Geológiai és Paleontológiai Intézet professzora, a tanulmány vezető szerzője elmondta: korábban nem voltak tisztában azzal, hogy hogyan jelentek meg a virágos növények, úgy tűnt, mintha a semmiből tűntek volna elő a kréta időszakban. Erre a rejtélyre csak a legkorábbi fosszilis leletek vizsgálata adhatott választ - fűzte hozzá.
A kutatók 198 egyedi virág 264 példányát tanulmányozták, amelyeket a Nancsing régióban található dél-hsziangsani alakzatban, egy sziklacsoportban találtak. A sziklacsoport arról nevezetes, hogy sok fosszilis maradványra bukkantak már ott az alsó jura korból. Mikroszkópos vizsgálattal elemezték a fosszíliákat, különböző szögekből és nagyítással magas felbontású képeket készítettek a virágokról. A különböző fosszilis virágok alakjáról, szerkezetéről így nyert részletes információkat arra használták, hogy rekonstruálják, milyen lehetett a Nanjinganthus dendrostyla.
A világ legkorábbi virágának modellje
Fotó: Cheng jiabei / AFP
A zárvatermők legfontosabb ismertetőjegye, hogy a termőlevelek zárt magházzá nőnek össze, és így védik a magkezdeményeket. A tanulmány szerint a rekonstruált virágnak csésze formájú magháza volt, és ebben ültek a magkezdemények. Ez fontos felfedezés, mivel ez bizonyítja, hogy a felfedezett virág zárvatermő volt. Észak-Kelet-Kínában korábban találtak már a középső, késői kréta korból származó zárvatermőket, ám az új felfedezésnek annyi más jellemzője van, hogy a kutatók szerint egy másik zárvatermő nemzetségbe tartozik.
A tudósok most azt szeretnék megérteni, hogy a zárvatermők monofiletikusok-e, ami azt jelentené, hogy a Nanjinganthus lehetett egy közös ős, és innen terjedhettek szét vagy polifiletikusok, azaz több ősre vezethetők vissza, és a Nanjinganthus egy evolúciós zsákutcát jelent, amelynek nem sok köze van a későbbi fajokhoz.
"A zárvatermők eredete régóta sok botanikusnak okoz 'tudományos fejfájást'. Felfedezésünkkel egy lépést tettünk előre a botanikában, és jobban megérthetjük a zárvatermőket. Ez azért is fontos, mert ez lehetővé teszi, hogy hatékonyabban használjuk és vigyázzunk bolygónk növényi alapú forrásaira"

- mondta Vang Hszin, a nancsingi intézet professzora.

Miért is eszi magát betegre minden ember kötelező jelleggel karácsonykor

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2018.12.20. 13:03
Illusztráció
Fotó: Pixabay
Karácsony, de a húsvét is a nagy közösségi étkezések ideje. De mi a magyarázata annak, hogy úgy érezzük ilyenkor „halálra kell enni” magunkat?
Az evolúciós indok szerint az ember rettegett az éhenhalástól, ezért a roskadozó asztalnál „elette” a félelmét. A karácsonyi vacsora és általában a közösségi evés azzal jár, hogy többet eszünk, mint egyedül. Ráadásul minél többen vannak az asztal körül, annál többet. Több egymástól független kísérlet igazolta, hogy egy „evőtárs” jelenléte 35 százalékkal növeli a fogyasztás mértékét a magányos evéshez képest. Egy négyfős asztal 75 százalékkal, hét társ jelenléte 96 százalékkal növeli az elfogyasztott mennyiségeket. A jelenség okát a kutatók a közösségi evés ízfokozó hatásában látják – olvasható a Mindennapi Pszichológia magazinban. 
Az együtt evésnek, de a közös dohányzásnak, kávézásnak, illetve általában a közös orális aktivitásnak, a közös „gittrágásnak” erős kapcsolatépítő jellege van. Az ember ilyenkor azokkal kerül bizalmas viszonyba, akikkel szívesen működik együtt, akikben megbízik. Jelképesen tehát úgy érzi, hogy a közösen elfogyasztott étel révén eggyé válik. 
Az asztal körüli történések finom jelzései az együtt evők rejtett viszonyainak. Az ünnepi ebédnél visszautasított étel nagy sértődésekre adhat okot, ugyanis nemcsak a kínált étellel lehet baj, hanem a tálaló személyével is. Nem mindegy, ki foglalja el az asztalfőt, ki osztja az ételt, kinek jutnak az ízesebb falatok, ahogy az is jelzésértékű, hogy ki kritizálja és ki dicséri az ételt, valamint, hogy a többiek hogyan reagálnak az értékelésekre