– A drót nem lett vékonyabb, a szalag se lett rövidebb, a szakik meg egyre jobban elfáradnak, mert az átlagéletkor az ötvenhez közelít. Az ízületeink ki vannak purcanva, és nem is tudnak regenerálódni, mert már most is túlórázunk. Ha erre még rávernek négyszáz órát, végképp rokkantként megyünk a boldog nyugdíjas évekbe – mondják a drótgyári munkások, akikkel a csütörtök kora délutántól estig tartó, a rabszolgatörvény bevezetése ellen tiltakozó miskolci demonstráció első helyszínén, a Búza tér melletti félpályás útlezárásnál beszélgettünk. Hajdú Antal, Zelei Zoltán, Bistyák Péter és Barna László tagjai, illetve helyi vezetői a Vasas Szakszervezetnek, közülük többen is nehéz, fizikai munkát végeznek.
– Az emberi testet nem lehet kizsigerelni, az meg egyenesen felháborító, hogy olyanok hozzák meg a munkásokat sanyargató törvényeket, akik soha egyetlen napot sem dolgoztak igazi munkahelyeken – mondták.
„Kiskarácsony, nagy karácsony, nem ünneplek, túlórázom, ha jövőre túlórázom, nem lát engem a családom” - énekelte a demonstráció második felvonásának indulási helyszínén, a Centrum Áruház előtti parkolóban néhány asszony. Egyikük azt mondta: a dalt rögtönözték, de olyan erősen belekúszott már a fülükbe, hogy az eredeti, pozitív, szívet melengető verzióra szinte már nem is emlékszik. Mellettük egy kötött sapkás asszony tartotta magasba az uniós zászlót. Ő a BOSCH miskolci gyárában dolgozik, autóalkatrészeket szerel össze tizenkét órában, ami után jár egy-egy huszonnégy órás pihenő. Ha túlórát kap – márpedig rendszeresen kap –, épp annyi ideje marad, hogy két műszak között aludjon valamennyit, de értelmes időt már nem tud a családjával tölteni, pedig négy unokája van. Ráadásul a hozzá hasonló, ötvenen túli nők feje felett ott lebeg a Damoklész kardja: az ízületi panaszaik, gerincbántalmaik miatt az üzemorvos nem írja alá azt az egészségügyi papírt, ami a nehezebb fizikai munkavégzést engedélyezi, „könnyebb” munka meg az ilyen üzemekben csak az irodistáknak jut. Neki márciusig adott haladékot az üzemorvos, utána nem tudja, mi lesz vele.
A parkolóban összegyűlt, hat-hétszáz fősre duzzadt tömeg, amelynek soraiban jócskán akadtak diákok is, eközben elindult a Hősök tere felé, ahol a szakszervezetek, politikai pártok és civilek képviselői tartották meg beszédeiket. Útközben egy ricsei nyugdíjas mellé csapódtam: ő korábban börtönőr volt, a nyugdíja mellett még ma is dolgozgat. Nem magáért tüntet – mondta. Kiskorú gyerekei vannak, akiknek boldogulást szeretne, anélkül hogy el kellene menniük az országból.
A téren elsőként Szűcs Péter, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének miskolci elnöke kapott szó: ő arról beszélt, hogy a kormánypárt lopakodó törvényhozással, egyéni indítványok gyors lepergetésével alkot meg olyan jogszabályokat, amelyeknek valódi súlyát olykor csak később érzik meg az emberek. Hangsúlyozta, hogy a szakszervezetek történelmi jelentőségű tettet hajtottak végre, mert végre összefogtak, hálózatba szerveződtek, s megkezdték az előkészületeket egy országos sztrájkhoz, amely akár már januárban megbéníthatja az országot. Ez az érdekvédelem fegyvere, s ezt használni is fogják. „Álljon meg az ország” - dübörögte utána a tömeg.
Ezt követően, szimbolikus módon egyszerre lépett a pódiumra Varga László, az MSZP és Jakab Péter, a Jobbik miskolci országgyűlési képviselője. Előbbi arról beszélt: ahelyett, hogy rendbe tett oktatással és egészségüggyel csábítanák vissza az elmenőket, az itt maradókról akarnak még több bőrt lenyúzni. Utóbbi bejelentette: azok után, hogy Áder János aláírta a rabszolgatörvényt, az országnak már nincs köztársasági elnöke, csak fideszes pártkatonája van, mert a munkavállalók 83 százalékának akaratával nem megy szembe egy valódi államfő. Pilz Olivér, a Tanítanék Mozgalom egyik alapítója azt mondta: nem a mostani lesz Magyarország első rabszolgatörvénye, hisz a 2011-ben, szintén a Fidesz-érában született Nemzeti Köznevelési Törvény már rabszolgává tette a jövő generációját azzal, hogy heti 38 tanórát kényszerített a diákokra, akiknek majdnem ugyanannyi időt az otthoni tanulással is el kell tölteniük.
