Hatalmas, négy ujjú húsevőt találtak az Alpokban

Publikálás dátuma
2018.12.20. 21:02
Illusztráció
Fotó: Getty Images
A 8 méteres lényt halála után vízi állatok rágták meg, lesüllyedt a tenger fenekére, majd belekeveredett egy képződő hegységbe, és végül felrobbantották a bányászok is.
Hatalmas húsevő, négy ujjú dinoszaurusz maradványait tárták fel az olasz Alpokban paleontológusok, akik a mintegy 200 millió éve, a kora jurakorban élt ragadozó dinoszaurusznak a Saltriovenator zanellai nevet adták. Ebből a Saltrio a település neve, ami közelében előkerült a lelet, a ventrator pedig annyit tesz: vadász. 
Ez az első jura időszaki dinoszaurusz, amelyet Olaszországban találtak.

A milánói Természettudományi Múzeum szakemberei szerint ez a legősibb ismert ceratosaurus, és a legnagyobb teremtű - súlya egy tonnát nyomhatott - húsevő dinoszaurusz, amely ebből a földtörténeti időszakból származik - olvasható a Live Science tudományos ismeretterjesztő oldalon. A ceratosaurusok a theropoda dinoszauruszok egy csoportja. Az egyik elmélet szerint a ceratosaurusokhoz tartoznak a késő jura és a késő kréta korok között élt olyan theropodák, mint a ceratosaurus, az elaphrosaurus és az abelisaurus, amelyek fosszíliáit főleg a déli féltekén találták meg.
A maradványokon talált nyomok alapján a tudósok úgy gondolják, hogy az állat teteme a tenger mélyére került, ahol az ott élő tengeri állatok megrágcsálhatták azt. Aztán mintegy 30 millió éve az Alpok formálódni kezdett, és a tengerfenékről hegytetőre került a tetem.
"Csoda, hogy túlélt ennyi eseményláncolatot: elsodorta a tenger, majd úszott a felszínen, elsüllyedt és majszolták a tengeri állatok. A mélytengeri áramlatok megmunkálták, eltemették, majd egy hegyláncba emelkedett és nem olyan rég robbanóanyagok szétrobbantották"

- magyarázta Cristiano Dal Sasso, a múzeum paleontológiai osztályának kurátora. A maradványok feltárása bonyolult művelet volt, mert ipari munkások dinamittal felrobbantották a bányát, amely a megkövült tetemet rejtette, és a robbanás több száz darabra törte a fosszíliákat.
A megkövült csontokra 1996-ban bukkant a Milánótól mintegy 80 kilométerre északkeletre fekvő Saltrio közelében lévő márványbányában egy amatőr fosszíliavadász. Del Sasso és kollégái ez után szállták meg a térséget és tárták fel a maradványokat. A feltárt 132 csont közül sok töredezett, de elég bizonyítékot találtak arra, hogy ennek a dinoszaurusznak négy ujja volt. Az S. zanellai nagy testű volt, mintegy nyolc méter hosszú.

Fájdalmat is csillapít a simogatás

Publikálás dátuma
2018.12.20. 15:14
Illusztráció
Fotó: Shutterstock
A gyengéd simogatás csökkenti a kisbabák fájdalomérzetét egy új brit tanulmány szerint, amelyről az MTI írt a BBC ismertetése alapján.
Az Oxfordi Egyetem és a liverpooli John Moores Egyetem kutatói 32 kisbaba agytevékenységét vizsgálták, amikor vért vettek tőlük. A kisbabákat két csoportra osztották, a gyerekek felét a vérvétel előtt gyengéden simogatták egy puha kefével. Ebben a csoportban a kicsik 40 százalékkal kevésbé érezték a fájdalmat, agytevékenységük alapján.
"A tapintásnak úgy tűnik fájdalomcsillapító hatása van, ráadásul mellékhatások nélkül"

- összegezte a kutatás tapasztalatait a Current Biology folyóiratban megjelent tanulmány szerzője, Rebeccah Slater.

 A kutatók azt is megállapították, hogy az optimális fájdalomcsökkentő simogatás sebessége másodpercenként 3 cm.
"A szülők ösztönösen ezzel a tempóval simogatják a kisbabájukat."

 A tudós szerint megértve a gyermekek simogatásának, illetve masszírozásának neurobiológiai alapjait, az orvosok jobban tudnak segíteni a szülőknek abban, hogyan tudják megvigasztalni kisbabájukat. Az említett simogatási sebesség a bőr egy érzékelő neuroncsoportját - a C-tapintási afferenseket - aktiválja, ami korábban a felnőtteknél is fájdalomcsillapító hatásúnak bizonyult. Az azonban eddig nem volt világos, hogy a kisbabákra ugyanolyan hatása van-e, vagy ez csak később fejlődik ki. A kutatással sikerült bizonyítani, hogy a kisbabákban is lehet aktiválni ezeket a neuronokat, és hogy a lassú, gyengéd simogatás képes változást előidézni a kisbabák agyműködésében - jelentette ki Slater.
"Korábbi munkák nyomán kiderült, hogy a tapintás növelheti a szülői kötődést, csökkentheti a stresszt a szülőben és a gyermekben, és csökkentheti a kórházi tartózkodás idejét is"

- mondta a tudós.

 A kutatók most azt tervezik, hogy koraszülött kisbabákkal is megismétlik a kísérletet, akiknek érzékelő pályái még kifejlődőben vannak.

174 millió éves virágmaradványt találtak, de csak a kora biztos, a többi rejtély

Publikálás dátuma
2018.12.20. 13:37

Fotó: XINHUA / AFP
Több mint 174 millió évvel ezelőtt, a földtörténeti jura időszak elejéről származó, megkövesedett virágos növényt azonosítottak kínai kutatók.
Az eLife portálon megjelent tanulmányukban emlékeztetettek arra, hogy korábbi kutatások szerint a virágos zárvatermő növények legkorábban 130 millió évvel ezelőtt jelentek meg a Földön. Az újonnan felfedezett, és Nanjinganthus dendrostylának elnevezett virágos növény azonban mintegy 50 millió évvel korábbi lelet. Ráadásul egy sor olyan jellemzője van, amely "váratlanul" érte a tudósokat - írta az MTI.
Fu Csiang, a Nancsingi Geológiai és Paleontológiai Intézet professzora, a tanulmány vezető szerzője elmondta: korábban nem voltak tisztában azzal, hogy hogyan jelentek meg a virágos növények, úgy tűnt, mintha a semmiből tűntek volna elő a kréta időszakban. Erre a rejtélyre csak a legkorábbi fosszilis leletek vizsgálata adhatott választ - fűzte hozzá.
A kutatók 198 egyedi virág 264 példányát tanulmányozták, amelyeket a Nancsing régióban található dél-hsziangsani alakzatban, egy sziklacsoportban találtak. A sziklacsoport arról nevezetes, hogy sok fosszilis maradványra bukkantak már ott az alsó jura korból. Mikroszkópos vizsgálattal elemezték a fosszíliákat, különböző szögekből és nagyítással magas felbontású képeket készítettek a virágokról. A különböző fosszilis virágok alakjáról, szerkezetéről így nyert részletes információkat arra használták, hogy rekonstruálják, milyen lehetett a Nanjinganthus dendrostyla.
A világ legkorábbi virágának modellje
Fotó: Cheng jiabei / AFP
A zárvatermők legfontosabb ismertetőjegye, hogy a termőlevelek zárt magházzá nőnek össze, és így védik a magkezdeményeket. A tanulmány szerint a rekonstruált virágnak csésze formájú magháza volt, és ebben ültek a magkezdemények. Ez fontos felfedezés, mivel ez bizonyítja, hogy a felfedezett virág zárvatermő volt. Észak-Kelet-Kínában korábban találtak már a középső, késői kréta korból származó zárvatermőket, ám az új felfedezésnek annyi más jellemzője van, hogy a kutatók szerint egy másik zárvatermő nemzetségbe tartozik.
A tudósok most azt szeretnék megérteni, hogy a zárvatermők monofiletikusok-e, ami azt jelentené, hogy a Nanjinganthus lehetett egy közös ős, és innen terjedhettek szét vagy polifiletikusok, azaz több ősre vezethetők vissza, és a Nanjinganthus egy evolúciós zsákutcát jelent, amelynek nem sok köze van a későbbi fajokhoz.
"A zárvatermők eredete régóta sok botanikusnak okoz 'tudományos fejfájást'. Felfedezésünkkel egy lépést tettünk előre a botanikában, és jobban megérthetjük a zárvatermőket. Ez azért is fontos, mert ez lehetővé teszi, hogy hatékonyabban használjuk és vigyázzunk bolygónk növényi alapú forrásaira"

- mondta Vang Hszin, a nancsingi intézet professzora.

Témák
Virág lelet Kína