A kéz Áderé…

Ismerjük Jákob és Ézsau bibliai történetét. Jákob, az atyai áldás és örökség reményében becsapta apját, az öregkorára megvakult Izsákot. Kezére állatbőrt húzott, hogy tapintásra olyan szőrös legyen, mint fivéréé. „A kéz Ézsaué, a hang Jákobé” – csodálkozott az öregember.
A kéz most Áderé. Ő írta alá a rabszolgatörvényt. De az ország nem lehet olyan vak, mint szegény Izsák volt. A hang és a terv Orbáné. A köztársasági elnöknek se elnöki hatalma, se köztársasága. Lehetett volna másképp is: Áder nem a szokásos, vezérét bálványozó, önálló gondolkodásra már képtelen fideszes. Világos fejű, képzett jogász. Szemben társaival, korrupciós gyanúba sem keveredett. Rebesgették: a miniszterelnök szándékosan buktatta fölfelé, ki a politika sűrűjéből . Akarta vagy nem akarta, ellenállt vagy sem, de Ádert is elnyelte a gépezet. Kár. Némelyik beszédében még elhangzik egy-egy figyelemre méltó mondat, amely mintha szándékosan eltérne Orbán hangvételétől. De a döntő pillanatokban neki sincs más szerepe: ő csak a kéz. 
És még mi minden lehetett volna másképp! De nem lett, mindig a rosszabb irányba, az ütközés felé gurult a golyó. Mintha az egész ország egy nagy flipperjáték volna, ahol az irányító kart úgy rángatják, hogy a kapuk sorra záródjanak a rohanó vasgolyó előtt, tovább és tovább lökjék a nagy csattanás felé. Áder aláíró keze az egyik utolsó kaput csapta be, ahol még másfelé lehetett volna kanyarodni. De aki a flipperkart fogja, nem így akarta.
Most már kényszerpálya nekik is. Korábban ki lehetett volna térni. Ha Lezsák alelnök nem fojtja bele a végsőkig megalázott ellenzékbe a szót, mert a túlóratörvény vitájában sem hajlandó túlórázni. Ha Kövér nem elszabadult jutasi őrmesterként viselkedik, és legalább a választóikat tiszteli a képviselőkben. Ehelyett beszorították őket a sarokba. Már nem volt hová hátrálniuk. 
Nem volt hová hátrálniuk a szakszervezeteknek sem. Még csak el sem bábozták a velük való tárgyalást. Arcuk mentésére sem adtak lehetőséget. Itt is bezárult egy kapu. Az MTVA-ban sem történt más. Nyilván megkapták a parancsot: csak keményen! Mi lett volna, ha öt percre úgy viselkednek, mint egy normális televízióban, és tájékoztatnak a tüntetők követeléseiről? Öt percet a nyolc évből – mondta Hadházy Ákos. De nem. Öt percet sem. Coki.
Persze a legfontosabb kapuszárnyak már az út kezdetén bezárultak. Rövid ideig ugyan kacérkodtak a nyugisabb játékstílussal: 2012-ben, az Alaptörvényük áterőltetése után, és 2015-ben, a második kétharmad nyomán lebegtették kicsit a konszolidáció, a békésebb kormányzás ígéretét. De „Flipper Öcsi” (nem az igazi, a szegény, tíz éve elhunyt énekes, hanem az országot saját játékterévé változtató miniszterelnök) nem bírta ki a flipperkarok rángatása nélkül. Pedig Lázár 2012-ben Berlinben még „kevesebb konfliktussal, több megértéssel” kecsegtetett. A kormányfő 2015-ben fejtette ki: „Nem lehet mindig az erő nyelvén beszélni. Nem lehet állandóan hadba hívni egy egész országot.” Hamar rájött, hogy de, lehet. Csak a megfelelő ellenséget kell kijelölni. Háborúban ugyebár hadigazdálkodás van, néha rekvirálás is, feltétlen engedelmeskedés és a hírek megszűrése.
Harc közben pedig lőni kell, nem lehet időigényes problémákban elmélyülni. Ezért nem a sokszázezer kivándorló – többnyire vállalkozó szellemű, minőségi munkaerő - visszacsábításával foglalkoztak, hiányuk pótlására inkább azokat akarják többet dolgoztatni, akik vesztükre ittmaradtak. Ezt persze bajos lett volna önként lenyeletni az érintettekkel. És ezzel már száguldott is a golyó, növekvő sebességgel az újabb csattanások felé. 
Ezt már gyakran játszották velünk, de most a saját játékszabályaikat sem tartják be, csak rángatják a kart. A szabályzatot cafatokra tépték, és a képünkbe dobták. A rabszolgatörvénnyel együtt elfogadták azt is: ha az állammal van bajunk, a kormány által kinevezett és kézben tartott közigazgatási bírósághoz kell fordulnunk. Mintha Al Capone áldozatainak ügyében az Al Capone által összeállított bíróság ítélt volna. 
Eddig „hibrid rendszerről” beszélhettünk, amely bizonyos formákat megőriz, persze demokratikus tartalmuktól kiüresítve és saját céljára használva. Ezért nem is volt szükségük erőszakra. Mivel legitimációjuk egy részét a 2006-os rendőri túlkapások elítéléséből eredeztették, vigyáztak arra, hogy a rendőrség demonstrációk idején kifogástalanul viselkedjék. Most ez változni látszik, legalábbis a Kunigunda utcai nyílt és törvénytelen erőszak, amelybe a rendőröket sem engedték beavatkozni, erre mutat. Úgy látszik, már nekik sincs hová hátrálniuk. Minden kiskapu becsapódott, ami a megegyezések, tárgyalások, engedmények felé nyitott volna utat.
Állunk egymással szemben. Mögöttünk a fal. De mögöttük is, az, amit maguknak építettek. Orbán már nem könnyed, milliók látták a mobiltelefonos parlamenti felvételen. Arcára fagyott a mosoly. Nemzetközi ambícióit is arra építette, hogy itthon rendet tart és népszerű. Nem adja fel könnyen. Keze a flipperkaron. Bármikor újra megránthatja, szereti a csattanást. Farkasszemet nézünk. 
Kérdés, ki bírja tovább.
2018.12.22 09:00
Frissítve: 2018.12.22 09:10

Szerintem

Cafeteria extra  Nem látok csodálkoznivalót a Gundel étteremnek az Orbán-menzán alkalmazott, erősen mérsékelt árain. Ez ugyanaz a vállalkozói magatartás, mint amelyik a TAO pénzekből messze jelentőségén felül juttat milliárdokat a Kedves Vezető felcsúti csapatának. Mindkét esetben a vállalkozó valamilyen előnyre számít a szolgálataiért, a Gundelnél pedig tudjuk is, milyen területen: ez a tendereztetett csomagban szereplő állami fogadások, események cateringje. A Miniszterelnöki Hivatal persze ezt másképp is intézhette volna, például - ha nem tették volna tönkre a cafeteria rendszerét - adhatna étkezési támogatást a dolgozóinak, amivel ők a valós menzaárakat mérsékelhetnék. Akkor persze azon lehetne lamentálni, miért is kell egy miniszterelnöki hivatali dolgozónak, vagy épp egy parlamenti képviselőnek – hiszen az Országház menzáján is hasonló árak vannak - jelentős étkezési hozzájárulást adni. De ez morálisan is egy másik történet, a vállalkozó legalább kimarad belőle. Echter István A remény halála? Az illúziók nélküliség, a Fidesz autokrata stílusa és intézkedései már régen elérték az EU ingerküszöbét. A Sargentini-jelentés a bizonyítéka: a ketrecharcos Orbán érezhetően megroggyant. Akkor mégis, miért ez a beletörődő társadalmi hangulat körülöttünk? Igaz, ennek a farizeus politikának és a Brüsszel-ellenes fellépésnek nem a kormány, hanem a magyar nép láthatja kárát, hiszen az EU-nak vannak elvárásai a pénz felhasználását illetően. Ez azonban mégsem a sötétbe vezető alagút, mert minél rosszabb a nyomás alá helyezett hatalomnak, annál szélesebb út nyílik az ellenzéknek. Én nem forradalmat vizionálok egy kormányváltás érdekében, csak érzem: előbb-utóbb csordultig lesz ama bizonyos pohár. A Vár ura és oligarchái százas szeget vernek a demokratikus jogállam koporsójába, és nem akarnak bikaként elvérezni a torreádorok ellenében. Egy olyan országban, ahol a miniszterelnök semmitmondó sajtótájékoztatójára is csak meghívásos alapon jutnak be médiumok, a kommunikáció legalábbis dadog. Olyan hangosan kell kiáltani, hogy ők is megértsék! Dr. Nagy Zoltán Egy szavazat Sok szó esik mostanában a közelgő EP választásokról, de nagyon hungarocentrikusan. Mint laikus, szeretnék tisztán látni. Az Európai Parlament képviselőit az Európai Unió polgárai választják meg, demokratikusan, one man, one vote alapon – gondolom én, de lehet, hogy tévedek. Elképzelhető, hogy a kettős állampolgárságú „külhoni magyarok” két országban is választhatnak EP képviselőt? Különösen furcsának találnám, ha a titkos (pl. szlovákiai) kettős állampolgárok fontosabbak lennének, mint a jogkövető uniós állampolgárok. Tisztában vannak ezzel Brüsszelben? Wiegandt Richárd
2019.01.19 16:00
Frissítve: 2019.01.19 16:00

Soros Tízparancsolata

Az a tény, hogy az Európai Parlament majdnem kétharmados többséggel szavazta meg a jelentést, amely szerint jogállamisághoz kötnék a 2021-2027-es uniós költségvetési időszakban a támogatások kifizetését, arra mutat rá: hiába veri vissza keményen a külgazdasági és külügyminiszter, a kormányszóvivő, vagy a kormány bármely tagja a magyar kabinetet ért „sorosista támadásokat”, az EU nagy részének elege van ebből a stílusból. A pökhendi, cinikus, lekezelő, bicskanyitogató megnyilatkozások helyett nem ártana ezen elgondolkodni. 
Eddig az uniós pénzek – finoman fogalmazva – sajátos felhasználásával kisbirodalmak épültek. Itthon ezt minden további nélkül meg lehetett tenni, de más országokban szemet szúr, hogy a NER a németek, a franciák és más demokráciák befizetéseiből hozta létre a saját urizáló elitjét. Az EP által elfogadott javaslatból persze nem lesz egyik napról a másikra minden országra érvényes törvény, de az igenek magas aránya után elég valószínű, hogy az Európai Tanácson is átmegy majd. A magyar-lengyel vétó ezúttal kevés lesz. 
Nyilván egyetlen fideszes képviselőtől sem várhatjuk, hogy a nyilvánosság előtt beismerje a lopást. Az azonban sajátos, hogy a csütörtöki döntést még olyan kormánypárti politikusok is Soros ármánykodásának nevezték, akik épp az EP-től veszik fel nem is csekély fizetésüket. Mintha nem volnának tisztában azzal, hogy épül fel az Unió parlamentje, vagy hogy azt pártok tucatjai alkotják, amelyeknek a lehető legcsekélyebb kapcsolatuk sincs az amerikai magyar milliárdossal. 
Két lehetőség van. Vagy hirtelen elbutulás miatt írják a jelentés elfogadását Soros számlájára, vagy simán hazudnak. S mivel kormányunk a kereszténység bástyája, mélyen hívő politikusai pedig az Evangélium szellemisége szerint élnek, marad az első variáció. Az ostobaság persze nem feltétlenül egy államférfi legszerencsésebb tulajdonsága, de ez itthon talán nem is feltétlenül igaz. S hogy a Tízparancsolatban „Ne lopj” is szerepel? Nyilvánvalóan ez is a Soros-terv része.
2019.01.19 09:10
Frissítve: 2019.01.19 09:13